-Ott vannak.-biccentett a fejével egy asztal felé Ben,mire mindannyian odakaptuk a fejünket.Két asztal volt összetolva,hogy mindannyian le tudjunk ülni.Az egyik szélén Luke és Vanessza ült,aki elég ramaty állapotban volt.Még mindig a fellépő ruhája volt rajta,és az arcában hatalmas fekete maszatot hagyott a sminkje.Még mindig rettentően sírt.Végignéztem a társaságunkon.Senki nem mert megmozdulni.Sokkal másabb ha az emberek látnak valamit,mintha csak hallanának róla.Ez történt a többiekkel is.Nem tudták,hogy Vani milyen állapotban van,csak azt,hogy sírt amikor elmentek.Senki sem számított arra,hogy Vani így fog kinézni.Ricsi lépett először,majd mindannyian utána indultunk
-Vanessza.-ült le mellé Lili,és végigsimított a lány hátán.Mindenki helyet foglalt.Én Luke mellett,mellettem Zsolti,Ben,Ricsi,Bence,Kitti,Gergő és Szasza,mellette pedig már Lili volt.Senki nem kérdezte mi a baja.Tudtuk hogy ha el akarja mondani,elmondja.Csak még nem állt készen
-Én...-kezdte Vani,de megint elkapta a sírás.Levette a parókáját,ledobta az asztalra,majd hátratűrte a haját és két tenyerével közrefogta az arcát.Luke aggódóan nézett rám,én pedig ugyanígy rá.Fogalmam sem volt hogyanis kéne kezelnem a helyzetet-Meghalt.-suttogta Vani,és Lili karjaiba borult-Mondd ki.Úgy könnyebb lesz.-nézett rá Gergő megértően
-Az anyukám!-kiáltott fel Vani-Meghalt az anyukám!Meghalt!Meghalt!-Lili a szája elé emelte a kezét.Pár percig senki nem szólalt meg,csak hallgattuk ahogy Vani telesírja Lili kockás ruháját
-Shh.-csitította Lili és Vani fejét kezdte simogatni.Ő sem tudta hogy reagáljon,ahogy mi se
-Meghalt...-motyogta Vani
-Mi a...-suttogta Ricsi,de nem fejezte be a mondatot.Zsoltival egymásra néztek,és mindkettőjüknek ugyanolyan arckifejezésük volt.Értetlenség,és ijedség.
-Jézusom.-motyogta maga elé Kitti.Mindannyian sokkos állapotba kerültünk.Majdnem mindannyian elsírtuk magunkat.Nem régóta ismerjük egymást,de szinte pár nap alatt barátok lettünk.Vani vesztesége mindannyiunkra hatott,hacsak egy kicsit is.Mindannyian kétségbe esve néztünk egymásra
-Minden rendben lesz.-mondta Kitti,és idegességében rózsaszín haját csavargatta
-Semmi nem lesz rendben!-csattant fel Vanessza.Mind hátrahőköltünk.Még sosem láttuk ilyennek-Anyám meghalt!Az apám egy pöcs!Semmi nincs rendben!
-Vanessza.-fogta meg a lány karját Luke,és ránézett.Fogalmam sincs mit üzenhetett a tekintetével,de Vani befejezte a dühöngést,és tovább sírt
-Hogy érted hogy apád egy pöcs?-kérdezte Szasza.Hangja remegett az idegességtől.Mindenkire hatott a környezete,ezért mindenki ideges és egy kicsit szomorú lett.
-Úgy,hogy alkoholista.-motyogta Vani
-Ha szeretnéd,aludhatsz nálunk.-néztem rá.Tudtam,hogy ez most sovány vigasz,de ha ilyen helyzetbe kerül az ember,mindennél jobban szeretne lelépni otthonról
-Tényleg?-nézett rám,én pedig bólogattam-Nem.-rázta meg a fejét,megtörölgette az arcát egy zsebkendővel,amit Lilitől kapott-Haza kell mennem,mielőtt apám kidobja anyám cuccait.
-Megértem.-fogtam meg a kezét.Nehéz volt olyan messzire elnyúlnom,és az asztal is a bordámba vágott,de semmi pénzért nem engedtem volna most el őt.Pár másodperc múlva kitépte kezét az enyéim közül és felállt.Nem sértődtem meg a durva mozdulaton.Most senki nem sértődött meg az ilyeneken,ahogy azon sem hogy kiabált velünk.
-Azért ha bármi van,hívj fel minket.Oké?-fogta meg Luke az épp menni készülő Vani karját,aki bólintott,és a szemét törölgetve kisietett az épületből
-Mi történt?-kérdezte Gergő pár perc csend után
-Véletlen autóbaleset.-nézett rá Luke
-Hát...-kezdte Lili,de nem találta meg a megfelelő szavakat.Mind ugyanazt éreztük.
-Szóval autóbaleset?-kérdeztem Luketól a dombon felfelé gyalogolva.Nem sokat ültünk a kávézóban,nem tudtunk mit mondani egymásra.Egyszerűen ez az a szituáció amikor az ember nem tud miről beszélni,mert teljesen elfoglalják az agyát a gondolatok
-Ahha.-sóhajtott-Nagyon kivan.
-Azt elhiszem.-a szám szélét kezdtem rágni.Tudom,rossz szokás,de nem tudtam leszokni róla
-Elvittem sétálni.Elterelni a gondolatait.Mesét ezt-azt.-húzta el a száját
-Hmm?-néztem rá,miközben kikerültem az út szélén parkoló kocsit
-Apukájáról.Elmesélte hogy verte őt,és az anyját.-Luke elég rosszul érezte magát hogy elmondja nekem.Láttam rajta hogy ez az az információ,amiről hallgatnia kellett volna-Azért mondtam el neked,hogy segíteni tudjunk neki.-tette hozzá pár perc után
-Hogyan?-néztem rá furán-Vanessza nem költözne hozzánk,bármennyire szeretném rávenni.
-Hagyjunk neki időt.-állt meg,mivel már a házunk előtt voltunk,és én észre sem vettem
-Mennyit Luke?Mi van az apjával?Mi van ha bántani fogja?-hisztérikus rohamot kaptam.Luke mindkét vállamat szorosan megfogta,ezzel nyugtatva
-Mindenhez idő kell,Tori.Nem ugorhatunk csak úgy az apja nyakába hogy kinyírjuk,nehogy bántsa Vanit.
-De ugye nem akarod megölni az apját,ugye?
-Mi?-hőkölt hátra-Dehogy is!Minek nézel engem?!-ingerült volt,szinte éreztem,hogy legszívesebben most engem nyírna ki.Ez a szituáció mindenkiből időzített bombát csinált.-Nem!Csak várnunk kell amég Vani nem kéri az áthelyezését másokhoz.Akkor kell lépned.
-Miért én?-kérdeztem nagyot nyelve
-Tök mindegy ki!Lili vagy Kitti is léphet.Vagy akárki az osztályból.
-Oké.-sóhajtottam,majd megfordultam,és kinyitottam a kaput-Holnap találkozunk.-suttogtam,majd becsuktam.Nem érdekelt,hogy hideg a járda,a kapunak dőlve csúsztam a földre és a tenyerembe temettem az arcom.Próbáltam összeszedni a gondolataim.Igaz,hogy engem nem érintett Vani anyja halála,de a sok stressztől,és aggódástól elfáradtam.Könnyeim patakokban folytak le az arcomon.Idegességemben mindig sírok.Most sem volt másképp.A telefonom megcsörrent a zsebemben.Idegesen,az arcomat törölgetve halásztam ki,majd leolvastam a kijelzőt:Vani
-Igen?-szóltam a készülékbe.Nem is tudtam hogy megvan a száma
-Tori.-szipogta,és tudtam,hogy valami baj van-Át tudnál jönni Lukeal?Neki nincs meg a száma.
-Persze.Hol laksz?-kérdeztem,és villámgyorsan rángattam ki a táskámból egy füzetet és egy ceruzát
-Luke tudja.Mennem kell.-mondta,és elsírta magát-Apa!-sikítás volt,legalábbis úgy tűnt.A vonal megszakadt,én pedig gyorshívón nyomtam meg 7-es gombot.Luke 3 búgás után vette fel
-Tori?-szólt a telefonba
-Luke.Sürgősen el kell mennünk Vaniékhoz!-szinte ordítottam,és a sírás kerülgetett
-Két perc és ott vagyok nálad.-tette le,engem pedig elkapott az a rettenetes fuldokló pánikroham,amit először hat évesen tapasztaltam meg amikor anyuék elváltak.Azóta kisebb-nagyobb megszakítással törnek rám a pánikrohamok,amire vannak gyógyszereim,de sosem szedtem őket,mert erős nyugtatók-Tori?-Luke hangját hallottam a kerítés túloldaláról,de nem tudtam kiegyenesedni.Úgy éreztem magam mint aki asztmás.Nem kaptam levegőt,nem tudtam kiegyenesedni.Nehezem,de lenyomtam a kilincset hogy Luke be tudjon jönni-Tori!-leguggolt hozzám és arcom a kezei közé fogta-Mi a...-kezdte,de a fájdalmam enyhülni kezdett,a tüdőm megtelt levegővel és izmaim elgyengültek
-Jól vagyok.-öleltem át,és engedtem,hogy segítsen felállni
-Ez mi volt?-kérdezte ingerülten
-Semmi.Luke.-sóhajtottam
-Ja.Láttam!-tárta szét a karjait-Ha neked az semmiség,hogy majdnem megfulladtál az előbb akkor oké!
-Majd megbeszéljük oké?-néztem rá,és elindultam.Fogalmam sem volt,hogy merre kell menjek,de a lábaim mozdultak,és én engedtem nekik
-Tudod hová kell menni?-ért be Luke,mire megráztam a fejem-Akkor.Elmondod mi volt ez az előbb?
-Nem szeretném.-sóhajtottam-Vannak dolgok,amiket jobb nem megosztani másokkal.
-Ezt a dolgot...uhhmmm...szégyenled?-kérdezte kissé félénken,miközben átsiettünk a zebránál.Nem vártuk meg a zöldet,átmentünk amikor tudtunk
-Nem,csak...-kezdtem,de megakadtam.Tulajdonképpen miért is nem mondom el neki?Amikor ő élete összes rossz élményét megosztotta velem.Najó,lehet hogy nem az összeset,de sokat mesélt.Én pedig egyszerűen nem tudtam kinyögni hogy ,,pánikbeteg vagyok."
-Csak mi?
-Nem tudom!-ingerült voltam.Féltettem Vanit,és féltem hogy bármelyik percben újra rám törhet a roham-Luke ez nekem nem olyan egyszerű.
-Szerinted nekem az volt amikor elmeséltem neked szinte az összes titkom?
-Látod?-tártam szét a karom-Ezaz.A hangsúly azon van,hogy szinte.Te sem mondasz el mindent Luke.Én pedig ezt nem akarom elmondani.
-Oké.-rántott vállat,és gyorsítani kezdett a tempón.Én már szinte futottam mellette.Körülbelül 10 percet kocogtam Luke mellett,amikor végre bekanyarodott egy tömbház ajtajához.Csengetett,majd idegesen helyezte át a testsúlyát egyik lábáról a másikra.Feszülten sóhajtottam,és körbe néztem.A környék nem olyan volt,mint amilyen felénk.Mindenhol emeletes házak voltak,és minden zsúfolt volt.Nem szerettem a belvárost.Budapest rettentően össze volt zsúfolva,már ami a lakásokat illeti
-Tudod hányadikon lakik?-kérdeztem,amikor Luke már vagy ötödjére csengetett,de senki nem válaszolt
-Nem.-fújtatott idegesen,és megpróbált egy másik kaputelefont.Egy idős hölgy vette fel,és beengedett minket.Igaz,hogy azt mondtuk újságosok vagyunk,de mindegy.Luke az első emeleti ajtóhoz lépett,és bekopogott
-Most végig akarsz kopogtatni mindenhol?-léptem mellé suttogva.Utáltam a társasházakat.A lépcsőház visszhangzott,és a legapróbb zaj is úgy hatott,mint egy földrengés
-Komolyan csak ennyit nézel ki belőlem?-sóhajtott,majd kihúzta magát amikor nyílt az ajtó.Egy fiatal,10 év körüli srác dugta ki a fejét-Szia!-intett neki Luke barátságosan-Meg tudnád mondani nekem hol lakik Herczeg Vanessza?
-Nem tudom.-rázta meg a fejét,mire én idegességemben hátratűrtem a hajam
-Azért köszönöm.-húzta el a száját Luke.Ingerülten néztem körbe,és megakadt a szemem valamin.Lefutottam a kis lépcsőn ami az első emeletre vezetett,és megálltam a postaládáknál.Luke nem kérdezett semmit amikor meglátott a barna dobozoknál görnyedni,hanem segített.Tudta mit keresek
-A 8/4-ben!-kiáltottam fel diadalittasan amikor sikerült leolvasnom a kopott,dőlt betűket a postaládán ,,Herczeg 8/4"
Egyszerre indultunk meg,és egymás kezére ütve nyomtuk meg a lift hívó gombját.A lift nyikorogva megállt,majd kinyitódott a belső ajtó.Luke -kicsit több erővel mint kellett volna- rántotta ki a külső ajtót,majd a hátam mögé helyezte a kezét,és kicsit meglökött.Sóhajtva léptem a liftbe
-Utálok liftezni.-vallottam be amikor Luke megnyomta a nyolcadik emelet gombját,és becsukódott az ajtó.A lift kicsi volt,hárman már egymás nyakába lihegtünk volna
-Én is.-villantott egy félmosolyt,majd elkezdte olvasgatni a feliratokat,graffitiket,amik leginkább trágár szövegek voltak-Szóval...Elmondod,vagy...?
-Hmm?-néztem rá felvont szemöldökkel,de aztán leesett.Megint a rohamom érdekli-Luke.Én...
-Csak kíváncsi vagyok.-mosolyodott el.De ez inkább csak álca volt.Valójában,ideges,csalódott volt.És mintha talán egy kis félelmet véltem volna felfedezni égkék szemeiben
-Luke.-ragadtam meg a vállát-Én pánikbeteg vagyok.
-Mi?-ráncolta össze a szemöldökét,és a kezével lehámozta a kezeim a válláról,de még mindig az övében tartva az enyéim a szemembe nézett,egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust
-Pánik rohamaim vannak.
-Nincs rá gyógyszered,vagy valami?
-De van.-sóhajtottam,és lehunytam a szemeim.Legközelebb csak akkor nyitottam ki őket amikor két hideg tenyeret éreztem az arcomon
-Miért nem veszed be őket?
-Mert erős nyugtatók,és úgy érzem magam tőle mint aki be van rúgva.De nagyon.
-Van nálad?-kérdezte,mire én összeráncoltam a szemöldököm
-Egy,igen.Minden nadrágom kis órazsebében.
-Arra kérlek,hogy vedd be.-mondta,és orra hozzáért az enyémhez
-Nem akarom.
-Nem tudjuk mi fog történni Tori.Egy ilyen faszival lehetetlen megjósolni a jövőt.-suttogta,ezzel Vanessza apjára célozva-Nem akarom hogy mentőt kelljen hívni hozzád.
-Nem fogom bevenni.-néztem bele kék szemeibe,amik ezúttal haragtól lángoltak.Elengedte az arcom,és hátrébb lépett-Nem lesz semmi baj.
-Ezt tudtad az előző ilyen rohamnál is?-vonta fel az egyik szemöldökét.Nem tudtam megválaszolni.Szerencsére nem is volt rá alkalmam,mert a lift megállt,Luke pedig dühösen csapta ki az ajtót,ami nekem ütközött mert nem fogta meg.Bekopogott a megfelelő lakásba
-Szeretném tudni mi történik körülöttem.-suttogtam,úgy hogy a visszhangot is alig hallottam.De Luke mordult egyed,úgyhogy ő hallotta.Az ajtó kinyílt,és Vani dugta ki a fejét rajta.
-Gyertek.-suttogott.Kicsit úgy nézett ki mint aki diliházból szabadult.Haja kócos volt,és fekete ruhája szét volt szaggatva
-Apukád?-kérdezte Luke szintén suttogva,mire Vani egy irányba mutatott
-Pihen.-rakta a mutatóujját a szája elé,jelezve hogy csendben kell maradnunk
-Mi történt a ruháddal?-kérdeztem tőle,amikor elindultunk.Gondolom a szobája felé
-Nem kell megmondania.-mondta Luke ingerülten.A földön egy csomó levert holmi volt,Vaninak piros volt az arca,a haja kócos volt,a ruhája szakadt.Mindketten tudtuk,hogy apukája megverte,de nem akartuk kimondani.Egy ajtón mentünk be.A falak világos lila színűek voltak,rajtuk egy csomó Marilyn Monroe,Audrey Hepburn,Eiffel torony,Alanis Morisette poszter lógott.Ágya kicsi,egy személyes volt,az ablak alatt,mellette az íróasztal,az mellett vékony,tükrös szekrény.A másik oldalon egy kisebb kanapé volt,és az mellett egy nagyobb szekrény.A sok cucc miatt elég kevés hely maradt a szobában.
-Sikerült összeszednek anyukád dolgait?-kérdeztem,miközben helyet foglaltam Vani mellett a kanapén,Luke pedig mellettünk,az ágyon.Pont az ajtóval szemben
-Csak néhány dolgot.-mosolyodott el Vani,és újra a szája elé helyezte az ujját,hogy hallgassak róla.Lukeal furán néztünk össze.Vanessza úgy viselkedett,mint egy őrült.De szó szerint.Nem az az őrült volt,ahogy amúgy hívjuk,amikor valami vicces idiótaságot csinál,vagy amikor valaki kiugrik egy repülőből.Nem.Ez az a fajta őrült volt,akit be kell zárni egy intézetbe,gumiszobába,mert az ember fél attól,hogy kárt tesz magában
-Minden oké?-kérdeztem,és mindkét kezemmel megakadályoztam,hogy a hajamba túrjon
-Nem fog válaszolni.-motyogott Luke,majd felállt az ágyról és Vani elé térdelt-Vanessza nézz rám!-utasította,a szőke lány pedig engedelmeskedett.Többé kevésbé.Olyan közel hajolt Lukehoz,hogy orraik össze értek,majd pisze-piszét játszott-Vani!-Luke közrefogta az arcát,és egy darabig nézte,majd letakarta a szemét,és maga mellé rakta a kezét-Bedrogozták.
-Mivan?-álltam fel idegesen
-Hallottad.-állt fel ő is-Bedrogozták.
-Csssshhh.-lépett közénk Vani-Apa nem szereti ha nem azt csinálok amit akar.
-Kezd olyan lenni az egész mint valami ritka béna horrorfilm.-húztam el a szám Lukera nézve,aki bólintott
-Vani.Velünk kell jönnöd.-fogta meg a lány kezét,majd kifelé húzta
-Neee!-sikított fel.Luke és én összerezzentünk.Volt okunk félni,mert Vani apja pillanatokon belül átkiabált egy másik szobából,mi pedig kifutottunk a folyosóra
-Mivan már?-kérdezte nem túl kedvesen
-Azt hiszem el megyek velük apu!-kiabált vissza Vani
-Hová mész?
-Nem tudom!Hová megyünk?-suttogta Lukenak.Mondjuk akkor már mindegy volt,mert Vani apja megjelent mögöttem
-Kik vagytok?-kérdezte.Csak akkor vettem észre hogy mögöttem van,amikor meghallottam mély hangját,ami a csontjaimig hatolt.Rekordsebességgel pördültem meg a tengelyem körül,és ugrottam Luke mellé.A férfi úgy kétszer akkora volt mint én,minden értelemben.Kétszer olyan széles,és kétszer olyan magas.Fekete haja és fekete szemei dühtől szikráztak,elég ijesztő látvány nyújtott
-A barátaim.-nyögte Vani
-Már mondtam,hogy nem hozhatsz fel senkit.-mordult rá a lányra,akit szerencsére Luke megtartott mielőtt az ijedségtől összeesik
-Leckét hoztunk.-szólalt meg Luke.Ha tekintettel lehetett volna ölni,szőke barátom háromszor meghalt volna
-Leckét le lehet diktálni mobilon.Különben is!Nem voltál a iskolába!?-hangját szerintem Amerikában is hallották,az egész ház megremegett
-Volt.-vetettem oda neki,majd átvettem a sírdogáló Vanit Luketól
-Akkor meg minek a lecke?!-nem tudom,miért üvöltött,de tekintete nem volt tiszta.Valószínűleg már ivott
-Kérem nyugodjon meg.-mondta Luke-Már itt sem vagyunk.
-Ajánlom is,kotradékok.-hördült,majd köpött egyet Luke felé.Szerencsére nem találta el
-Csak Vani ruháját szerettük volna visszavinni az iskolába.Ez a ruha az iskola tulajdona.-mondtam,ezzel próbálva provokálni a férfit.Ha megüti Lukeot,vagy bármelyikünket úgy,hogy három tanú is van,börtönbe záratjuk
-Te hazajöttél az iskola tulajdonában?-váltott Vanessza apja halkabb hangnemre.Ez így még ijesztőbben hatott mint amikor kiabált.Még nekem is megremegett a lábam,és az orromon már nem kaptam levegőt.A nadrágom órazsebében kezdtem turkálni a gyógyszerem után.Nem akartam hogy Lukenak ki kelljen hívnia a mentőket.A kezembe akadt a fehér,hosszúkás gyógyszer,fél kézzel kettétörtem,és víz nélkül lenyeltem az egyik felét.Nehéz volt,a torkom ki volt száradva,de nem tudtam honnan folyadékot szerezni
-Teljesen véletlen történt.-ellenkezett Luke
-Nem hozzád beszélek!-csattant fel,és felemelte a kezét.Meglepődtem,és megijedtem,de Luke nem mozdult.Sőt,mintha tekintetével azt üzente volna hogy ,,Üssön csak meg!"
-De Vanessza nem tud válaszolni,mert bedrogozta.-mondta a szőke szemtelenül.Csattant a pofon.Luke fél arcát elterítette a férfi kéznyoma,ami vörös foltot hagyott a bőrén-Köszönöm.-mosolygott gúnyosan,majd sarkon fordult,és megragadta Vani karját-Menjünk.-suttogta.A lány másik karját fogva mentem ki az épületből,miközben hallgattam ahogy a férfi trágár szavakat kiabál.Igyekeztem nem törődni velük,nehogy megragadjanak a fejemben
-Jól vagy?-kérdeztem félve amikor lefelé indultunk a lépcsőn.Nem lifteztünk,mert féltünk,hogy mire az ideér,Vani apukája is utolér minket
-Csak az egóm hever romokban.-mosolygott féloldalasan,és szabad kezével megdörzsölte fájó arcát-Felvettem az egészet hangfelvételre.
-Remek.-bólogattam,és igyekeztem nem elejteni Vanit.A nyugtató kezdett hatni.Minden izmom egyesével lazult el.
