32.rész-10.B

-Jóreggelt Csipkerózsika!-ugrott rám valaki kora reggel
-Neeem.-nyöszörögtem,és megpróbáltam magamra húzni a takarót,de Luke (feltehetően) nem engedte.Egy kis harc után leszállt rólam,majd amikor már azt hittem békén hagy,felhúzta a redőnyt
-Az első napunk 10-esként!-kiáltott.Igazából örültem Lukenak.Egész nyáron Ausztráliában volt a mamájánál és a haverjainál.Én a nyáron alig tettem ki a lábam a házból.Vanessza valami táborba ment ahol ismét átfestette a haját,már nem színes a vége hanem zöld csíkok vannak benne.Kitti is átfestette a haján azután hogy a szigorú nagyszüleihez ment a nyáron,visszatértek eredeti szőke tincsei.Hamár a hajaknál tarunk,az enyém újra hosszú,aminek kifejezetten örültem mert már hiányzott.A srácok fesztiválokat jártak vagy a Balcsin voltak nyaralni,úgyhogy velük is csak egy két napot találkoztam.Az én nyaramat lekötötte hogy ne írjak vissza Ashtonnak,hogy Michaellel megpróbáljak nem bunkózni.Többnyire olvastam,segítettem apunak zenét írni vagy átpakoltam  szekrényem.Lukeal naponta beszéltünk smsben vagy twitteren,de nem volt ugyanolyan mintha velem lett volna.Hiányzott.
-Már az első nap megölsz.-motyogtam,aztán amikor megfordult hogy hozzám dobjon valamit,én hirtelen kipattantam az ágyból és a hátára ugrottam-Úúúúgy hiányoztááál!-nevettem és megdörzsöltem a fülét
-Nemár Tori!-ledobott a hátáról,és a vörös fülét tapogatta-Őrült vagy.-nevetett.Akkor láttam hogy mennyire megváltozott.A haja világosabb lett,lebarnult és mintha egy picit magasabb is lett volna.Már nem hordta a kék kapucnis pulcsiját,sem a fehér trikóját amit annyira megszoktam tőle.A parfümje is más volt.A gyengéd,körbeölelő Luke illat helyett valami erős fűszeres szag volt rajta ami nem igazán tetszett.Ashton jutott eszembe róla
-Hiányoztál.-léptem közelebb és átöleltem.Furcsa szagot éreztem a pólóján de nem tettem szóvá
-Te is nekem.-visszaölelt-Vanessza csinált reggelit.
-Amióta befestette a haját őrülten korán kel.-nevettem
-Néztem is hogy olyan fura.-ráncolta össze a szemöldökét.De valahogy ez is olyan más volt.Mintha nem Luke Hemmings állna előttem.Rémesen hasonlított Ashtonra.Nem tetszett
Lent a konyhában Vani már evett és a telefonját nyomkodta.Felnézett ránk,elmosolyodott,de amint jobban szemügyre vette Lukeot már csak álmosoly volt az arcán.Ő is észrevette hogy Luke más lett.
-Nagyon éhes voltam,nem bírtalak megvárni bocsi.-mutatta fel a pirítósát amit épp evett
-Semmi.-rántottam vállat és ledobtam magam a vele szemben lévő székre.Hiányzott Vani amég nem volt itthon három hétig.Olyan üres volt a ház nélküle,már elképzelhetetlen volt hogy nem lakik velünk
-Kíváncsi vagyok a többiekre.-mosolygott Vani egy zöld tincset tekergetve-Mennyit változhattak.
-Hát...Kitti szőke.Ennyit tudok.-haraptam bele a bundáskenyerembe
-Hogyhogy?-ráncolta össze a szemöldökét Luke és leült az asztal legtávolabbi székére.Vanival összenézve ugyanarra gondoltunk,de nem foglalkoztunk vele
-A nagymamája miatt.-rántottam vállat
-És a többiek?-kérdezte Vani
-Nem tudom.Nyár elején találkoztam velük aztán elmentek nyaralni.
-És Luke,milyen volt ausztrália?-fordult szőke barátunk felé
-Király.-vont vállat ő is,és bekapott egy cukrot-Szörföztem,voltam a haverokkal meg fetrengtem a napon.
-Nem is tudsz szörfözni.-nevettem fel
-Mostmár tudok.-mosolygott rám


-Úgy elfogunk késni!-nyöszörgött Vani a piros lámpánál miközben Szaszáékra vártunk.Luke a villanyoszlopnak dőlve nyomkodta a telefonját és néha felnevetett.Vanessza másodpercenként a karórájára pillantva toporgott,én pedig sóhajtozva néztem őket
-Hello.-ugrott mellém Zsolti.Reflexből összerándultam,és ha lett volna valami a kezemben biztos leütöttem volna úgy megijesztett
-Őrült vagy!-ütöttem vállba.Zsolti nem sokat változott a nyáron.Ugyanolyan alacsony,kócos hajú srác maradt aki mindenhová viszi magával a gitárját.Mögötte Szasza fejét láttam meg akinek még göndörebb lett a haja mint volt
-Hol a barnaságod Tori?-nevetett Zsolti a karomat csipkedve-Már le is kopott?
-Sose volt rajta!-hallottam Gergőt valahonnan Szasza mögül.A hangja most kezdett mutálódni úgyhogy nagyon viccesen hangzott ahogy kiabált.Ahogy kilépett Szasza mögül,rögtön észre vettem hogy hármójuk közül ő változott a legtöbbet.A haját már felzselézve hordta,és nem melegítőben vagy sokzsebes deszkás gatyában volt,hanem egyenes szabású farmerben.A deszkás cipőt felváltotta a tornacipő,és a szokásos flanel ing helyett most egy fekete pólót vett fel,felé pedig bordó pulcsit-Állunk még itt egy kicsit vagy elindulhatunk?-tárta szét a karját,ezzel kizökkentve engem a gondolatmenetemből
-Ja,mehetünk.-ragadta meg a kezem Vani,mert ő már elég izgatott volt és hamar be akar érni.
-Nézzétek,menetrend szerinti késők.-hallottunk magunk mögül egy gúnyos hangot.Mindannyian egyszerre fordultunk meg,és megláttuk Lilit.A nap kiszívta hosszú barna haját,amit ugyanúgy kötött fel mint tavaly.Tökéletesen lebarnult,és nem félt szoknyába meg magassarkúban suliba jönni.Ő volt Lili,nem is tudom mit vártunk tőle
-Haha.Nagyon vicces.Hosszú volt a sor a cipőboltban,és te is csak azért értél most ide?-vakarta meg az állát Zsolti
-Fogadjunk ezt a beszólást már tavaly óta el akartad sütni.-húzta össze a szemeit
-Nem.-rázta a fejét Zsolti.Nem igazán tudta mit szóljon vissza
-Én mindjárt jövök.-súgta a fülembe Luke amikor már majdnem beléptünk az ajtón,de ő megfordult és visszafelé sétált.Próbáltam utána nézni,de Vani rángatott befelé.Csak egy fekete hátul felzselézett hajat láttam és a hozzá illő zöld szemeket.Michael?
-Vanessza!-rántottam a karján amikor beértünk az aulába.A diákok csoportosan vonultak a folyosón,valószínűleg a nyár legjobb pillanatait megosztva
-Tessék?-fordult hátra mosolyogva.Mintha a könyv,tinta,kaja és hipó szagától megnyugodott volna-Hol van Luke?-összeráncolt szemöldökkel,lábujjhegyre állva nézett át fölöttem,aztán jobbra balra dülöngélt mintha egy ilyen magas ember mint Luke,könnyen eltűnne a tömegben
-Michaellel.-nyögtem ki
-Mivan?-nézett rám értetlenül
-Michaellel van.-ismételtem meg
-Vegyünk egy kakaót jó?-úgy nézett rám,mintha attól tartana bármelyik pillanatban elájulhatok.Úgy is éreztem magam.Miért beszélgetne Luke Michaellel?Vajon Ashtonnal is kibékült?Mivan ha Ashtonék újra beleviszik a régi életébe?Szasza látta hogy valami nincs rendben,elvégre Vani a könyökömnél tartva kísért a büféig
-Minden oké?-lépett oda Szasza,és kérés nélkül megfogta a másik könyököm
-Csak leesett a vércukra.-hazudott Vani-Veszünk egy kakaót és minden rendben lesz.
-Ja,oké.-bólintott,de ahelyett hogy a sor végére álltunk volna Szasza kiabálni kezdett-Najólvan gyerekek félre az útból!Nem érek én erre rá!-félre lökött mindenkit aki a sor elején állt-Menj már arrébb!-lökte félre az épp kérni készülő srácot-Csókolom!Két kakaóscsigát szeretnék,három zacskó gumicukrot,két doboz kakaót egy sajtosrudat és nyolc olyan csokis pudingot.
-Te kinek vásárolsz?-kérdezte Vani összehúzott szemekkel
-Magamnak.-rántott vállat-Ja!Igen!-csapott a homlokára majd visszafordult a büfésnénihez-Még egy kakaót szeretnék.
Mindannyian felmentünk a terembe,de Luke még mindig nem volt ott.Sóhajtva beültem a helyemre,és elővettem egy üres füzetet.Tekintve hogy első nap,csak négy ofő óránk lesz.
-Fagyit?-nyújtotta oda Ricsi az orrom alá az olvadt tölcséres fagyiját
-Mivan?-hőköltem hátra
-Fagyi.Minden élethelyzetet legalább ötven százalékkal jobbá tesz.-mosolygott
-De miért pont a suliban eszel fagyit?-húztam össze a szemeim
-Láttam hogy nem érzed magad valami jól.-rántott vállat-Csak megkínáltalak.-mondta,azzal leült a helyére
-Jóreggelt tanárúr!-kiáltott Ben amikor a magas,barna hajú férfi belépett a terembe
-Szervusz Benjamin.-biccentett a tanár,majd lerakta a könyveit az asztalra-Milyen volt a nyár?-kérdezte úgy általánosságban.Kár volt.Mindenki egyszerre kezdett beszélni,amikor pedig meghallották egymást alátámasztották a sztorit hogy: ,,Ez igaz,ott voltam."-Ne egyszerre könyörgöm.-vetett véget a káosznak Payer-Egyesével.Lili?
-Tessék?-nézett fel Lili aki valószínűleg a telefonját nyomkodta a pad alatt
-Milyen volt a nyarad?
-Kellemesen telt,köszönöm.-húzta ki magát
-Unalooom!-dobott előre egy papírgalacsint Zsolti,ami Kittit találta el-Bocs.
-Zsolti.-nézett rá Payer-Neked hogy telt a nyarad?
-Egész nyáron gondolkodtam.-felelte diplomatikusan
-Miről?Hogy hány hot-dog fér a szádba egyszerre?-fordult hátra Gergő,mire mindenki nevetni kezdett
-Nem.-rázta a fejét Zsolti sétődötten-Reggelente azon gondolkoztam hogy senki nem az,aki valaha volt...Úgy 3 nanoszekundummal korábban.-jelentette be drámai szünetet tartva
-Neee!-fogta a fejét Vanessza.A telefonom rezegni kezdett a zsebemben.Kioldottam a képernyőzárat,és egy sms várt.Amit Michaeltől kaptam

Feladó:Michael
Következő óra helyett találkozzunk a Rézmálban.

Felnéztem Vanira,aki valamit röhögött a fejét fogva.Sóhajtva visszacsúsztattam a telefont a zsebembe.Már az első nap azt akarják hogy ellógjak?Kattintgatni kezdtek a tollam,és egy hajtincsem csavargattam.Luke vajon Michaellel van?Azért nem jött be?Vagy Ashtonnal találkoztak?De akkor Michael miért hív a kávézóba?Már nincsenek együtt,vagy épp ellenkezőleg,mindannyian ott vannak.A kicsengetésre összerezzentem,mintha bombariadót hallottam volna
-Minden oké?-kérdezte Vani egy nyalókát a szájába dugva
-Ahha.El kell mennem.-álltam fel,és összeszedtem a cuccom
-Hová mész?-kérdezte Ricsi mellém állva érdeklődő tekintettel
-Öhmm...Csak.Nem tudom.-dadogtam,majd félrelöktem és kisiettem a suliból.Tammyhoz mentem be először,hisz még volt 10 percem még elkezdődik a második óra.Amég létezik a világon kávé,semmi nem lehet olyan szörnyű.Belekortyoltam a meleg csodába,és a papír pohárral a kezemben elindultam a Rézmálba.15 percet se sétáltam,de a város megváltozott.Emeletes házak és fura alakok mászkáltak mindenűtt,fiatalok akik szintén lógtak az iskolából,és öregasszonyok botokkal meg kis tacskókkal.A hatalmas neon táblát meglátva átmentem az úton ahogy legutúbb Michaellel is.A bejárathoz érve megragadtam a kilincset és nehezen kihúztam az ajtót
-Szia!-köszönt a szőke pincér lány amikor beértem
-Hello.-biccentettem vissza mosoly nélkül-Michaelt várom.-szögeztem le,hogy nem rendelek semmit.Biztosan észre vette a kezemben tartott papírpoharat amin a konkurencia pecsétje kacsintott vissza,de nem érdekelt
-Már itt van.-mutatott egy boxra,ami leghátul volt eldugva
-Köszi.-eleresztettem egy halvány mosolyt és megindultam Michael felé-Hello.-köszöntem,majd leültem elé.Kicsit elbizonytalanodtam.Az első nap ellógtam,Luke sehol,Vani sem tudja hogy hova jöttem.Akár meg is késelhetne itt helyben senkinek nem tűnne fel
-Szia.-erőltetett magára egy mosolyt
-Beszélni akartál..és..itt vagyok.-tártam szét a karjaim mint valami bizonyításképp hogy nem csak a szellemem jött el
-Igen...Öhmm...
-Láttalak téged.-kezdtem bele én-Téged és Lukeot.
-Ohh..-meglepődött.Nem erre számítottam.Beleharaptam az alsó ajkamba,olyan erősen hogy éreztem a vér fémes ízét-Segíteni akarok.
-Segítségre szorulok?-húztam össze a szemeim
-Igen.-bólintott-Luke és Ash újra egymásra talált.-a levegő megakadt a tüdőmben és se kijjebb sem beljebb nem akart haladni-Ma este Lukeéknál lesznek.
-Miért mondod ezt el nekem?-kérdezte akaratlanul visszafojtva a levegőt-Egyáltalán hogy?Vagy mikor?Vagy...
-Ash is ott volt ausztráliában a nyáron.
-Ohh.-hökkentem meg.Michael és én mióta vagyunk ilyen jóban?-Meg kell keresnek őt.
-Tori!-szólt utánam,mert én hirtelen felálltam és az ajtó felé indultam.Felállt,odasietett mellém és megfogta a karom-Menj vissza a suliba,menj vissza Vanesszához meg mindenkihez,most hagyd őket.Hagyd dolgozni a lelkiismeretét.
-De ha nem lépek közbe...-kezdtem de Michael megállított
-Tori.Csak...Keresd meg inkább este.Menj át hozzá és beszélj vele mert ránk nem hallgat.Sem rám,sem Calra.Csak a saját feje után megy Ashtonnal egyetemben.-sóhajtott
-Oké.-nagyot szippantottam még utoljára a kávé szagú levegőből,aztán kiléptem az ajtón hogy visszamenjek a suliba és otthagytam a fekete hajú szövetségesem

31.rész-Ne köszönj semmit.

 Hello mindenki!Tudom,ez kicsit rövidke fejezet lett a többihez képest,de még ez 9-ikben játszódik,a következő rész már másfél év múlva:DJó olvasást,remélem tetszeni fog,és hagyjatok kommentet.xoxo:D

Amikor beléptem a kapun a gyomrom görcsbe rándult.Luke állt az ajtó előtt,karba tett kézzel és villámokat szóró tekintettel nézett rám,mintha azonnal készen állna hogy mind a tíz körmével kikaparja a szemem.Összeszorul torokkal csuktam be a kaput,aztán ledobtam a táskám a földre készen állva arra hogy futásnak eredjek
-Luke...-kezdtem halkan.Talán annyira halkan hogy meg se hallja,de lehajtotta a fejét és elengedett egy ,,Ezt nem hiszem el." mosolyt
-El se kezdd.-mondta miután megköszörülte a torkát-Azt hiszem,ha azt kérdezem hogy történt-e valami,akkor ez a valamik közé tartozik nem pedig a semmik közé.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.Most komolyan én érzem rosszul magam?Itt hagyott hogy elhúzzon ausztráliába!-Nem voltál itt.-néztem fel rá mélyen a szemébe-Nem voltál itt amikor szükségem volt rád.
-Ugyanmár.-nevetett gúnyosan-Kellek én ahhoz,hogy azt mondd Ashtonnak nem mész a bulijába?Kellettem ahhoz,hogy visszautasítsd őt?
-Nem.-húztam fel az állam,aztán feltűrtem a dzsekim ujját hogy jobban látszódjon ahol Ashton az előbb megszorított,és már kezdett lilulni-Ehhez kellettél volna.Ahhoz kellettél volna hogy amikor visszautasítom ne őrüljön be!
-Nem fogom elsimítani a dolgaidat amiket te törtél szét.-vonta meg a vállát hanyagul rá sem pillantva a kezemre-Azt hittem tudsz vigyázni magadra.-nevetett fel gúnyosan,aztán felém indult,de elment mellettem.A nagy hévben a vállával nekiment a vállamnak,én pedig hátraestem
-Ennyi?-kérdeztem a földön ülve-Ezért jöttél?Hogy félrelökve a földön láss?
-Nem.-állt meg,majd megfordult hogy rámnézhessen-Azért jöttem hogy megmondjam,ne keress,mert nem fogsz megtalálni.Azt hiszem elegem volt az ittlétből,és elegem van hogy nem is létezek.
-Nem értem.-ráztam meg a fejem,majd felálltam
-Kiköltözök Ausztráliába.-emelte fel az állát,én pedig csak tátott szájjal néztem rá.Mire tudtam volna valami reakciót kiváltani,már megfordult és kisétált a kapun
Egy ideig bámultam a csukott faajtót,aztán térdre rogyva sírni kezdtem.Nem mehet el.Szükségem van rá.Luke a legjobb barátom,mégha balhés is a múltja,mégha haragszik is rám hogy Ashtonékkal barátkoztam,mégha itt is hagyott minden köszönés nélkül.És most azt akarja mondani,hogy újra elmegy,és többé nem jön vissza?Nem.Azt nem bírnám elviselni.Olyan érzésem volt mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.Ott térdeltem az udvaron,körbeölelve magam,mert féltem,ha nem teszek így szétesek
-Tori...-Vani hangját hallottam mögöttem,aztán a karjait körülöttem.Ott ültünk,lent a földön a sárban,ölelkezve,én csak sírni tudtam,ő pedig vigasztalni.Nem tudom mennyi idő volt amég Vanessza vállán sírtam,de egy idő után megelégelte,felemelte a fejem hogy a szemembe nézhessen majd sóhajtott
-Figyelj.Én szeretlek titeket.Téged is,és Lukeot is.Nem fogok oldalak között szállingózni,nem állok egyikőtök mellé sem.Menj el hozzá,és mondd el neki amit érzel.
-Nem érzek mást,csak fájdalmat.-suttogtam könnybe lábadt szemekkel
-Akkor ezt mondd meg neki.Mindent amit érzel.Hogy nem akarod hogy elmenjen,hogy nem akartál semmit Ashtontól,mert őszintén ha engem kérdezel szerintem hülyeség ez az egész.Ashton Luke volt legjobb barátja,akire most haragszik.Te a mostani legjobb barátja van,akire szintén haragszik.Nem veszed észre,hogy Luke azért ilyen magányos mert mindenkit ellök magától?Ashton is kereste őt,nem adta fel,de Luke nem engedte újra közel magához.
-Engem sem fog.-töröltem meg az arcom,de abban a pillanatban újra előtört belőlem a sírás
-Tudod mi a különbség Ashton és közted?-kérdezte,aztán felállt és a kezét nyújtotta segítségnek-Ashton nem tudta mit érez amikor Luke otthagyta,talán nem is érdekelte.Sok idő telt el mire újra keresni kezdte,és Luke akkor már rád talált.Ne hagyd neki hogy legyen ideje rágódni rajtad.Hidd el,hogy most arra vár hogy utána menj és megkérd hogy maradjon.
-Lehet hogy igazad van.-szipogtam
-Tori.-nézett rám amolyan ,,biztos hogy igazam van" nézéssel-Menj utána.-lökött rajtam egy kicsit,mire én könnyektől áztatott szemekkel elindultam kifelé.Alig láttam valamit,és megbotlottam a küszöbbe,de nem akartam visszanézni,mert akkor meggondolom magam


Soha nem voltam még Lukeéknál.Habár a házukat már láttam kívülről,még nem voltam bent.Sima,barátias családi ház,sárga falakkal és bordó tetővel.Sima,vastag fa kerítés ölelte körbe a friss zöld fűvel borított kertet.A függőleges deszkákat már itt-ott kiszívta a nap,és a kapu nyikorgott amikor beléptem.A kocsibeállón nem állt autó,tehát Kerol nem volt itthon.Reméltem hogy Luke sem ment sehová.A fehér hatalmas ajtó elé léptem és becsengettem.Nem nyitott ajtót senki.Vagy nem volt itthon,vagy nem akarta kinyitni
-Én vagyok.Kérlek engedj be!-kiabáltam be és megint megnyomtam a csengőt.Árnyalakot láttam a kis kör alakú kinézőben,így nekidőltem és a fülemet az ajtólapra tapasztottam,de nem hallottam semmit-Luke én nem akarom hogy elmenj.-csaptam bele rögtön a közepébe-Szükségem van rád.
-Nekem nem úgy tűnik.-hallottam meg makacs hangját az ajtó túloldaláról
-Pedig de.És most jobban szükségem van rád mint bármikor.-mondtam,mire az ajtó kinyílt,és mivel én neki támaszkodtam,beestem az előszobába.Világos parketta volt,világos fa fogasokkal amik tele voltak aggatva kabátokkal,pulcsikkal és dzsekikkel.Rengeteg magassarkú cipő volt alatta,és egy pár férfi cipő is.Luke sóhajtva megforgatta a szemét,majd megfogva az egyik karom felrántott a földről.A velem szemben lévő falon a tükörképem nézett vissza rám,és őszintén nem festettem túl jól
-Nem avatkozok bele a dolgaidba.-rántott vállat hanyagul-Amikor akartam nem engedted.
-Nem gondoltam hogy Ashton ennyire..beőrül.-ízlelgettem a számban a szavakat
-Én szóltam.-maga mögé nézett.Ha nem ismertem volna azt hinném van valaki vele,de ismertem őt.Ideges volt.Nagyon
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem de rám sem nézett-Mérges voltam rád amikor megtudtam hogy elmentél,és makacs voltam mert elmentem abba a buliba.
-Én is sajnálom hogy itt hagytalak.-közelebb lépett és átölelt.Arcom belefúrtam a mellkasába és mélyen beszívtam azt a tipikus Luke illatot,ami parfüm,kóla és kávé keveréke volt.Imádtam
-Nem mész el?-kérdeztem,és ha lehet mégjobban hozzá bújtam
-Nem megyek el.-simította meg a fejem búbját-Vigyázok rád.
-Szeretlek.-csúszott ki a számon.Mindketten meglepődtünk.Elengedtük egymást,ő pedig mélyen a szemembe nézett
-Én is szeretlek.-mondta félmosollyal az arcán-Gyere,had kísérjelek haza.-megfogta a kezem,ujjainkat összekulcsolta,majd elindult kifelé
-Tényleg el mentél volna?-kérdeztem félve amikor már a kapunk előtt alltunk
-Gondolkoztam rajta.-bólintott őszintén egy kis csend után-De nem tudnálak itthagyni.Sem téged,sem anyát,az iskolát,a többieket.
-Hogy értetted hogy nem is létezel?-hirtelen érte a kérdés,láttam rajta hogy meglepődött
-Olyan önfejű vagy.Sosem hallgatod meg amit mondok,mindig a fejed után mész.Olyan mintha egy hatalmas hangszigetelt üvegfal mögül próbálnék kiabálni neked de nem hallod.
-Sajnálom.-öleltem át ismét,aztán elengedtem amikor nem szólt egy szót sem.Még mindig egy kicsit letörten mentem be a kapunk
-Tori!-kiabált utánam,mire hátra fordultam-Ez te teszed helyre.
-Tudom.-bólintottam mosolyogva-Köszönöm.
-Ne köszönj semmit.-mosolyodott el ő is,aztán hátat fordított és elment


-Na?-lépett be a szobámba Vani amikor már átöltöztem,megmostam az arcom és ledobtam magam a tévé elé
-Marad.-néztem rá vigyorogva
-Ezaz!-kiáltott fel,és szó szerint rám ugrott.Egy ideig ölelkeztünk,aztán eltolt magától hogy beszélni tudjon-Figyelj,tudom hogy ez elég kényes téma,meg nem szeretsz róla beszélni,de mi van köztetek?
-Magam sem tudom.-sóhajtottam,majd a fülem mögé tűrtem egy hajtincset.Egymással szemben ültünk.Én a babzsák fotelemben,ő pedig törökülésben a földön-Több mint barátság,de kevesebb mint szerelem.
-Ohh.-harapta be az alsó ajkát-Szerinted egy miattad van így?
-Szerintem mindkettőnk miatt.-vontam vállat-Apu és Kerol együtt vannak,lehet hogy összeházasodnak.Valószínűleg ezért próbálunk összehozni valamiféle testvéri szeretetet.
-Ez minden amit ti csináltok csak nem testvéri szeretet.-csóválta meg a fejét-Szerintem ezt jobb lesz tisztáznotok mielőtt megint megbántjátok egymást.
-Lehetséges.-rágtam a szám szélét.

30.rész-Elmondtad?

 Sziasztok!Itt a megígért rész!:DRemélem tetszeni fog:)Ha tetszett akkor nyomjatok rá a ,,tetszik" gombra,és hagyjatok kommentet :DD 5 komi után hozom a következő részt
XOXO

Reggel sötét volt a szobámban a redőny miatt.Csak kis lyukakon engedte be a reggeli napsütést.Felültem az ágyba én kinyújtóztam.Akkor láttam hogy valaki odatolta a fotelt az ágyam mellé és még mindig benne ül.Szőke haját még félhomályban is láttam,nyitott szájjal aludt,a lábait az éjjeli szekrényemre dobva.Hatalmas bőröndje mellette volt,szóval a reptérről egyből ide jött
-Luke.-böktem meg a térdét-Lukey.
-Ahmmhmm.-nyögte és átrakta a fejét a másik oldalra
-Ki engedett be?-suttogtam még mindig
-Apukáddal egyszerre értem ide.-mormogta-Hozz kávét.
-Gyere velem.-álltam fel,de megbotlottam a táskájában és hanyatt vágódtam
-De béna vagy.-nevetett fel,mire hasba csaptam ő pedig összerándult és végre felállt.Lementünk a konyhába kávét csinálni-Történt valami amég nem voltam itthon?-kérdezte felülve a konyhapultra.Nem akartam neki beszélni Ashton bulijáról,tegnap Vanival épp eléggé kiveséztük az "Ashton belémzúgott" storyt.Felraktam a kávét főni majd Luke felé fordultam
-Semmi érdekes.-rántottam vállat-Milyen volt Sydney?
-Sajnálom hogy nem szóltam.-sóhajtott pár perc csend után amit azzal töltött hogy sarkaival rugdosta a konyhaszekrényt
-Nem esett rosszul ám,hogy se bú,se bá,csak úgy elmentél.-néztem mélyen a szemébe-Elmondtad volna egyáltalán?
-El.-sütötte le a szemét.Tehát nem.Nem is válaszoltam mert épp Vani esett be a konyhába és ledobta magát az asztalra-Hosszú volt az éjszaka?-nevetett Luke
-Eléggé.-fejelt bele Vani az asztalba
-Hova menjünk ma?-kérdeztem csak úgy figyelemelterelésképp
-Én haza aludni.-ugrott le a pultról Luke,és ő is leült az asztalhoz ahogy azt a normális emberek szokták
-Azt hittem kijössz velünk a parkba.-nézett fel Vani
-Milyen parkba?-kérdeztem merthogy gondolom én is érintett vagyok.Kitöltöttem a három kávét és leraktam eléjük
-A gördeszka parkba.Ma megy mindenki.-nézett rám úgy mintha nem is ismerne
-Mindenki?-ráncoltam össze a szemöldököm
-Ahha.Az osztály.
-És ezt mikor akartad elmondani?Amikor már ott vagyunk?-húztam össze a szemeim
-Azt hittem tudod,kiírták csoportba.-vont vállat
-Ja,azt láttam én is.-kortyolt bele Luke a kávéjába
-De milyen csoport?-hitetlenkedtem,mert egy héttel ezelőtt semmilyen közösségi oldalon nem kaptam értesítőt hogy felvettek volna új csoportba,sem arról hogy írtak volna valamelyikbe
-Nem vettétek be Torit?-nézett Luke ezúttal Vani felé
-Lehetséges?-vette ki a telóját a pizsamája zsebéből és szélsebesen nyomkodni kezdte-Na mostmár be vagy véve.
-Megtiszteltetés.-nevettem fel


Luke elment haza aludni az időeltolódás miatt,mi pedig Vanival elkészülődtünk és kimentünk a gördeszkaparkba.Szaszát láttam meg először,aki a kisboltból szaladt ki,át az úton a többiek felé
-Szasza!-kiabálta Vani

-Ne kiabálj itt vagyok!-kiabált vissza Szasza röhögve,és a pulcsijába bugyolált dobozos italokat próbálta egyensúlyozni
-Mindenki itt van?-kérdeztem amikor végre odaértem.Egy-két ötletet is szerettem volna gyűjteni az előadásomhoz amit kedden akartam bemutatni,de még nem állt össze teljesen a kép
-Ben késik,de ja.-bólintott Szasza-Megyünk?Rohadt nehezek ám ezek.-rázta meg a pulcsiját mire a konzervdobozok halkan összekoccantak.A pályán őrült deszkások száguldottak ide-oda,és kettőbe bele is mentem mire eljutottunk a többiekig
-És erre-arra billegett mire sikerült kiegyensúlyoznia magát...-csíptük el Kitti utolsó mondatát amihez billegett is
-Miről beszélünk?-lépett Kitti és Gergő közé Vani vidáman
-Zsoltiról.-biccentett a srác felé Gergő aki épp a korláton egyensúlyozott
-Meg lesz ez.-bólogatott Zsolti amitől elvesztette az egyensúlyát és leesett-Picsába!
-Szívás.-ütötte meg a vállát haveri módban Lili
-Ha az egyik kezem eltörik,akkor is megcsinálom.
-Megoldható.-vont vállat Ricsi nyugodtan és Zsolti felé lépett
-Hagyjál békén!-ugrott el mellőle Zsolti
-Na most mivan?-röhögött,majd inkább elment gyakorolni a félcsőben
-Lili.-böktem meg a barna hajú lány hátát
-Igen?-nézett rám kedvesen,ma viszonylag jó hangulatban lehetett
-Kéne egy kis segítség az előadásomhoz.-böktem ki a számat rágva
-Bocs haver.-tette a vállamra az egyik kezét Bence-De nem segíthetünk.
-Mi?-néztem rá összeráncolt szemöldökkel
-Az első előadásodban senki nem segíthet.-vont vállat
-Ez így nem ér.-lombozódtam le azonnal-Hoztatok nekem is valamit?
-Ja.Van Sprite,vagy gyömbér.A colát Vani behúzta.-nyújtotta oda a két dobozos üdítőt,mire elvettem a gyömbért és kibontottam
-Kösz.-mosolyogtam rá.A következő pillanatba két dolog történt.Ricsi lelökött egy ismeretlen srácot a félcső tetejéről miszerint most ő következik,a park másik oldalán lévő kerítés mögül pedig felbukkant a három A-s srác.Calum,Michael és Ashton.
-Tori.-jött oda mellém Vani-Most ide fognak jönni?-rángatta meg a blézerem alját
-Nem tudom.-sütöttem le a szemem
-Nem akarjátok a csírákat?-lépett mellénk nevetve Szasza-Távol tartsuk őket?
-Légyszi.-nézett rá Vani könyörgően.Én nem mertem megszólalni.Féltem hogy valaki megkérdezi majd miért.Egyszerre láttak meg minket,de megálltak és összenéztek.Calum felnevetett,Michael elmosolyodott,Ashton pedig bevörösödött.Ricsi odajött,kivette a gyömbért a kezemből és beleivott
-Az az enyém volt.-néztem rá csalódottan,mire a kezembe nyomta az üres dobozt
-Volt.-helyeselt.Ashtonék megindultak felénk,de Szasza már elénk is állt.Ricsi és Zsolti valahogy megérezte mi történik mert egy szempillantás alatt Szasza mellett termettek
-Sziasztok!-köszönt Zsolti Ashtonéknak amikor odaértek
-Csá!-köszönt vissza Calum a szájban egy rágót csámcsogtatva
-Mi a helyzet?
-Beszélnék Torival.-válaszolt kissé idegesen Ashton,valószínűleg érezte hogy ez nem lesz olyan könnyű mint ahogy elképzelte
-Tesó,ha rajtam múlik nem.-rázta meg a fejét Szasza.A feszült légkörre felfigyelve Gergő és Bence is csatlakozott az előttem álló védőfalhoz
-Mivan?-húzta össze a szemeit
-Hallottad.-vont vállat Szasza amolyan ,,Annyira nem érdekelsz hogy az már fáj" stílusban,mire Ashton mozdulni próbált,de Gergő belépett elé
-Bocs.-mosolyodott el.Azt hiszem.Háttal állt nekem,de a hangjából úgy vettem ki hogy mosolyog.Michael közben végig engem nézett,és egy kicsit irritált,így Liliéket kezdtem el keresni a tekintetemmel.Annyira el voltam foglalva a kereséssel hogy észre sem vettem amikor elmentek
-Köszönöm.-néztem a srácoknak amikor felfogtam hogy vége a balhénak
-Nincs mit.-ölelte át a fél vállam Bence-Bármikor megtenném újra csakhogy lássam azt a fejet amit akkor vágtak.
-Detto.-röhögött Gergő


-És ahogy Zsolti próbált szaltózni a félcsőben.-röhögött Vani hazafelé menet.Inkább röhögőgörcsöt kapott-Az valami...valami eszméletlen volt.-nevetett
-Igen az nekem is tetszett.-nevettem fel én is-Nekem akkor is az volt a kedvencem amikor Gergő elesett.Az nálam mindent vitt.
-Igen de...-kezdte de valami félbeszakította.A karját elém téve állított meg engem is felfelé a dombon.
-Miaz?-néztem rá,hátha rájövök miért állt meg a mondat felénél.És miért állított meg engem.Meredtem nézett maga elé,egyetlen pontra koncentrálva.Akkor néztem arra én is,és megláttam Ashtont.-Úr Isten.-szaladt ki a számon
-Maradjak?-suttogta Vanessza elhaló hangon.Lehet hogy őt jobban felzaklatta ez a dolog mint engem,de nem neki kell majd közölni Lukeal
-Sziasztok!-köszönt Ashton nem túl kedvesen amikor odaért.Még válaszolni sem tudtam Vaninak
-Szia!-köszöntük kórusban lehajtott fejjel
-Mi volt ez az előbbi?-nevette el magát
-Semmi csak...-kezdtem,de inkább nem fejeztem be
-Ahha.-nézett Ashton Vanira,mire az felémfordult
-Azt hiszem hazamegyek.-na kösz Vanessza
-Majd én hazakísérem Torit.-nézett rám Ashton
-Sziasztok!-köszönt Vani halkan,és már el is futott
-Ashton én nem...-kezdtem volna,de félbeszakított
-Most jöttem Luketól.-jelentette ki,mire bennem megfagyott a vér
-Mi?-kérdeztem elhaló hangon,és éreztem ahogy kifut a vér a számból és tiszta lila lesz
-Nem is mondtad neki mi?-gúnyos vigyorra húzta a száját
-Elmondtad?
-Minek nézel?-röhögte el magát szintén gúnyosan.Kezdtem magam kellemetlenül érezni-Csak említettem pár dolgot.Majd te kimagyarázod.
-Ohh.-haraptam a számba
-Nem azért,de nem lennék a helyedben.-ezúttal a gúnyt felváltotta az ördögi vigyor.Nagyon is jól szórakozott rajtam
-Erre most nem tudom mit mondjak.-húztam el a szám-Én sem lennék a saját helyemben.
-Okos lány vagy te.-kacsintott
-Azt hiszem nekem most...mennem kéne.-mutattam a hazafelé vezető út irányába
-Elkísérlek.
-Jobban szeretek egyedül sétálni.
-Kikészítesz.-fújtatott-Hazakísérlek.-jelentette ki nyomatékosan hogy nincs ultimátum,mindenképp elkísér.Hogy még nyomatékosabb legyen megfogta a csuklóm és megszorította
-Engedj el Ashton!-kiáltottam és megpróbáltam kiráncigálni a kezem az övéből sikertelenül.Sokkal erősebb volt tőlem
-Neki is ezt mondod amikor ezt csinálja?!-ordított,gondolom ezzel Lukera célozva
-Ő nem csinálja ezt!-ordítottam vissza.Csodálkozom hogy nem jött ki egyik lakó sem a kiabálásra
-Na ne mondd!Ne mondd hogy nem idegesíti minden amit teszel nélküle!Ne mondd hogy nem ideges amikor a nevemet említed!
-Nem mondtam!
-Ne mondd hogy nem szereted!-kiáltotta,aztán lecsillapodott és elengedett.A csuklóm vörös volt a szorongatástól,és Ashton kéznyoma befehéredett
-Nem szeretem.-mondtam immár normális hangerőn
-Hazudsz.-nézett rám lenézően
-Nem fogok magyarázkodni neked.-forgattam meg a szemeim
-Majd neki magyarázkodhatsz.-fújtatott és elment mellettem-Sok sikert!-fordult meg és széttárta a karját
Sóhajtva ballagtam hazafelé a telefonom a kezemben forgatva.Vártam hogy felhívjon,vagy hogy bárki megcsörgessen.Csak történjen már valami.

:/

Sziasztok!
Sajnálom hogy nem hoztam új részt,de már majdnem kész volt amikor félrenyúltam,kijelölte magát én pedig ahogy lenyomtam a billentyűt,törlődött,és mivel a blogger automatikusan menti magát...hát...megszívtam...
Úgyhogy írhatom újra..-.-" dászuper
Még valami.Szóval...ezentúl 5 komment után hozok részeket.So...5 komi erre a posztra és jön  a 30. rész:D
Köszönöm szépen a rendszeres olvasóknak hogy elolvassák a blogom,én persze annak is aki erre téved.Kellemes hétvégét mindenkinek!XOXO

29.rész-Sydneyben van

-Izgatott vagyok.-ugrándozott mellettem Vani a garázs előtt miközben vártuk hogy apa kitolasson.Felajánlotta hogy elvisz a koncertre és ellesz a városban Kerollal amég tart,aztán hazahoz.Kerol az anyósülésen mosolyogva,a gyér napsütés ellenére mégis napszemüvegben ült,mi pedig bemásztunk hátra
-Hányadik sorban vagyunk?-kérdeztem,és próbáltam lecsekkolni a jegyeket amiket a kezében szorongatott
-VIP jegyek.-lóbálta meg az orrom előtt boldogan
-Milyen koncertre mentek?-fordult hátra Kerol kedvesen
-Green Day.-válaszolt Vani visszafojtott sikítással,legalábbis próbálta,de egy két magasabb hang kijött a száján
-Ohh,hallottam már róla.-bólogatott mosolyogva-Luke is hallgatja.
-Az jó.-dőltem hátra csalódottan.Jó lett volna ha ő is itt van,de azóta sem hívott fel,és nem volt suliban-Beteg?
-Nem,a nagymamájánál van.Azt mondta szeretne egy kicsit kikapcsolni,mert fáradt.Őszintén szólva én nem engedtem volna el,mert nem régóta jár iskolába,de nagyon letörtnek tűnt.-csicsergett
-Értem.-mondtam komoran és azzal játszottam hogy feloldom a telefonom billentyűzárát,majd visszazárom-Mikor jön vissza?-kérdeztem.Elvégre nem baj,ha a legjobb barátunk anyukájától érdeklődünk,mert vele épp fasírtban vagyunk,ugye?
-A jövő hét második felében ér haza.Nem beszéltél vele?-vonta fel a szemöldökét,amit csak a jobb oldali visszapillantóban láttam,mert nem fordult meg
-Nem igazán.-ráztam meg a fejem lesütött szemekkel
-Sydneyben van.-jelentette ki kissé meglepetten,mire Vanival értetlen tekintettel néztünk egymásra
-Ausztráliában van?-reagált elsőre Vani
-Igen.Nem tudtam még a repülőtérre sem kikísérni,mert dolgoznom kellett.-sóhajtott-Makacs gyerek,ha nem engedtem volna is elmegy,nagyon jól tudom.
-Nemsokára visszajön,és minden folytatódik tovább a normális kerékvágásban.-tette a kezét apa Kerol combjára
-Remélem.-engedett ki egy sóhajt ismét.Nem értettem semmit.Minden folytatódik tovább a normális kerékvágásban?Talán ők is összevesztek,és Luke makacsságból ment ki Sydneybe?Vagy elmondta neki hogy mennyire összekaptunk és azért engedte el?Vagy nem is engedte el,csak lelépett.De ha mesélt volna neki akkor nem így reagált volna amikor elmondom.Vagy Kerol nagyon jó színész.
Nem sokat utaztunk(de Vaninak és nekem vagy 3 napnak tűnt) ,és már át is jutottunk a határon.A koncert csak 3 óra múlva kezdődött,így volt egy kis időnk körbenézni
-Nézd!De jó az a pulcsi!-mutogatott Vani az egyik kirakatra,ahol egy piros pulcsi volt kínálatban,aminek ördögszarvak voltak a kapucnián.Illett hozzá,de inkább továbbmentünk,mert a pénzünket Green Day-es ereklyékre tartogattuk.
-Ausztriába.-csíptem el Kerol mondatának a végét amikor felénk fordult egy szökőkútnál.Kis szünet,gondolom a vonal másik végén beszéltek-Toriékat kísértük el.Green izé...koncertre mennek.-megint szünet-Igen,épp előttem áll.-megilletődten néztem rá.Elvette a telefont a fülétől és suttogni kezdett,nem mintha a másik fél nem hallhatta volna amit mond-Luke az.Akarsz beszélni vele?
-Persze.-sóhajtottam és a készülék után nyúltam amit azonnal a fülemhez helyeztem-Szia.-mondtam számomra ismeretlen mély,ideges hangon.Még sosem produkáltam ilyet
-Tori.-hallottam Luke fáradt hangját a vonal másik végén,mire kapcsoltam
-Várj,nálatok most nem hajnali egy van?
-De.-hallottam a hangjában hogy mosolyog-De,annyi van.
-Szóval...-mondtam,de nem is akartam ezen kívül mást is mondani.Nem tudtam mit
-Sajnálom.-nyögte ki,és bár nem láttam,tudtam hogy visszatartott lélegzettel a szájába harapott
-Én is.-adtam meg magam-Mikor jössz vissza?
-Mikor menjek vissza?-kérdezte pimaszul
-Amikor akarsz.-mosolyogtam-De hozzál nekem valami szuvenírt.
-Igenis.-nevetett,aztán elköszönt,én meg visszaadtam a telefont Kerolnak.

A koncert után hazafelé megkértük apát hogy egyből tegyen ki minket azon a címen amit idő közben Ashton írt.Egy hatalmas kertesháznál álltunk meg,és a hideg ellenére nagyon sokan kint voltak a kertben.
-Hívjatok ha jöjjek.-mondta apa,aztán kiszálltunk miközben ráhagytam egy ,,Oké" félét.Vani bevárt mivel nekem meg kellett kerülni a kocsit,aztán együtt mentünk be a kapun.Senkit nem ismertünk fel.
-Most mi lesz?-suttogta Vani amikor benyitottam a fehér bejárati ajtón
-Megkeresem Ashtont.-válaszoltam,és belépve már vettem is le a kabátom
-És én?-kérdezte utánozva a mozdulatot
-Ismerkedj.-mosolyogtam,de miután csak egy gúnyos vigyort kaptam,inkább elindultam egyedül.Nem tudtam merre menjek,akkora volt a ház.A hatalmas nappaliban bömbölt a zene,mindenki tombolt,a másik irányba be lehetett látni a konyhába,ahol inkább a hűtőt nyitogatták.Végül elindultam a nappali felé.Épp számomra ismerős zene ment,és meglepődtem hogy ilyenre buliznak és nem valami szeletelős cuccra.Sok embernek mentem neki,vagy ők ugrottak nekem.Kezdett már idegesítővé válni a helyzet,de amikor eldöntöttem hogy összeszedem Vanit és hazamegyünk,megláttam Calumot-Hello.-álltam meg előtte,mire ő lassan fenézett.Szeméből látszott hogy van valami a szervezetében,de nem tudtam megállapítani mi az
-Tori!-állt fel mosolyogva,majd átölelt,én pedig vonakodva,de visszaöleltem-De jó hogy eljöttél.Ash fent van a szobájában.Folyosó vége bal oldal.-bólintottam,majd elindultam vissza a lépcső felé.Felbattyogtam a lépcsőn és a bal oldali ajtókhoz igyekeztem.Összesen kettő volt...hogy is van az a Tankcsapta szám?Balra a második ajtó?Az volt Ashtoné.Kopogtam,de nem hiszem hogy bármit is hallottak volna belőle,úgyhogy inkább benyitottam.A szoba nagy volt.Talán nagyobb mint az enyém.A szélén egy hatalmas,kábé háromszemélyes francia ágy volt,mellette éjjeli szekrény,lámpával,magazinokkal,egyéb kacatokkal.Mellette nem sokkal hatalmas ablak volt,ami most sötétkék függönnyel volt eltakarva.Előtte szintén hatalmas sötét íróasztal tele kacattal,egyáltalán nem volt rendnek nyoma.A szoba jobb oldalát a plafonig érő beépített szekrény uralta,aminek az egyik oldala most félig ki volt nyitva és kilógott belőle pár ruha.Középen egy hatalmas szőnyeg terpeszkedett,és bár látszott hogy drága volt,mégsem volt rá vigyázva.Beleszáradt ital,és egyéb foltokat lehetett rajta felfedezni,morzsákat,és valami nehéz dolog nyomait.Ashton épp az ágyon ült,kezében cigivel,és a vele szemben ülő Michaellel és még valakivel beszélgetett.Amikor hangos puffanással becsuktam magam mögött az ajtót mindenki felém kapta a fejét
-Tori.-mosolyodott el Ashton,majd megpaskolta maga mellett a matracot ezzel jelezve hogy üljek oda.Engedelmesen sétáltam oda,ledobtam magam a táskám pedig magunk mögé raktam.Különös édeskés szag terjengett a levegőben amit azonnal felismertem.Akkor éreztem először amikor Oli elvitt magukhoz.Marihuána szag-Jó hogy látlak.
-Kösz a meghívást.-dünnyögtem,és mindenfelé néztem csak rá nem.Igaz amit Luke mondott róla
-Milyen volt a koncert?-kérdezte Michael mosolyogva
-Jó.-válaszoltam erőltetett vigyorral
-Szereztél autogramot Billie Joe-tól?
-Igen.-bólintottam immár büszkén,aztán a táskám után nyúltam mert rezegni kezdett benne a telefonom.Luke hívott.Inkább nem hívtam vissza,nem akartam vele beszélni Ashtonék előtt-Szóval...ez a te szobád.-simítottam végig a combjaimon fentről lefelé,ez volt a feszültségem jele.Csak Vani tudta lefordítani ezt a mozdulatot emberi nyelvre
-Ahha.-szívott egyet a cigiből,majd átadta az előtte ülő ismeretlennek.Őszintén,amikor beléptem akkor még feltűnt hogy itt van,de aztán meg is feledkeztem róla-Ohh.Tori,ő itt Márk az osztálytársunk.Márk ő Tori,évfolyamtárs.
-Láttalak már a folyosón.-nyújtott kezet Márk.Kisfiús kinézetéhez képest egész mély hangja volt.Csak bólogattam,mert nekem még látásra sem volt ismerős,valószínűleg mert nem igazán törekedtem az ismerkedésre.Felém nyújtotta a cigit mire megráztam a fejem
-Luke barátnője.-mosolygott rá Michael amikor Márk értetlen fejjel fogadta hogy nem szívok
-Aaahhhaa.-bólintott hosszan
-Nem vagyok a barátnője.-ráztam meg a fejem ismét-Csak a szüleink jöttek össze.
-De tetszik neked.-lökte meg a vállam Ashton a sajátjával-Ne is tagadd.
-Lennétek szívesek nem a szerelmi életemről beszélni?-húztam össze a szemeim-Inkább beszéljünk arról hogy mióta szívsz.Mert ahogy hallottam régebben nem igazán csináltad.-egyből a közepébe csaptam,már nem érdekelt semmi.Kicsit ingerült lettem ettől a Luke+én témától,szóval minél hamarabb el akartam menni
-Inni azért igyál.-állt fel,majd a hatalmas íróasztalhoz lépve kivett az egyik ajtós oldalról egy üveg valamit,majd visszabattyogott,és az éjjeli szekrényen lévő fejjel lefelé álló poharakból felfordított egyet és félig töltötte a poharat-Egészség.-nyomta a kezembe
-Mi ez?-szagoltam bele a pohárba,de azonnal tudtam mivel állok szemben.Felismertem Luke kedvenc italát-Vodka.-mondtam mélyen a szemébe nézve miközben azon gondolkodtam hogy ezt most direkt tervezte így,vagy merő véletlenségből volt pont vodka a szobájában elrejtve?-Egyedül nem iszom.
-Ezt akartam hallani.-nevetett fel,és mindenki poharát megtöltötte-Akkor...Torira és a koncertre.-emelte fel a sajátját,majd mindenkivel koccintott
-Miért rám iszunk?-nevettem el magam én is amikor lehúztam az egészet.Szétmarta a nyelőcsövem végig,a gyomrom,és visszafelé
-Iszunk mindenkire,ne aggódj.-mosolygott aztán újabb kört töltött
-Nem.-ráztam meg a fejem-Nem iszom többet,azt hiszem elég volt.
-Nemár.-nevetett Márk-Na.Igyál.Majd itatok veled vizet hogy ne legyél másnapos.
-Ja,most igyunk a másnaposságra.-koccintott újra Ashton.Ezt is lehúztam pedig tudtam hogy nem kellene.De annyira nem érdekelt már semmi.Luke Ausztráliába menekült előlem,apa még mindig nem szólt semmit erről a házasságdologról,Vani egyszerűen félreállt az útból.Olyan érzés mintha mégsem velünk élne.A vodka lyukat mart a nyelőcsövembe,de Ash töltött mégegyet
-Le akarsz itatni?-kérdeztem összehúzott szemekkel,de a koccintást sem vártam meg és lehúztam,aztán tartottam a poharam még egy körért amit örömmel töltött ki.Ha az ember már csak egy pohár alkoholt iszik,onnantól már nem uralja önmagát-Szóval.Mióta iszol?
-Nem iszom.-mosolygott pimaszul Ashton.Szóval nem fogja elmondani
-Márk,nem akarsz elmenni másik piáért?Unom a vodkát.-fordult Michael Márk felé,aki vörös szemekkel nézett vissza rá,majd bólintott,és együtt álltak fel és mentek ki a szobából
-Tudom mit szeretnél.-szólalt meg Ashton pár perc kínos csend után.Felállt és a poharával együtt újra megindult az íróasztal felé.Beült a kerekes fekete bőrszékbe,forgott egyet,aztán az egyik fiókhoz hajolt és turkálni kezdett benne.Bennem pedig megfagyott az elfogyasztott vodkám annak ellenére hogy elméletileg -18C° -22C°-on van a fagyáspontja-Ránk vagy kíváncsi nemigaz?-vonta fel egyik szemöldökét miközben még mindig a fiókban turkált
-Nemtudom hogy...-kezdtem de félbeszakított
-Én tudom.Hol lehet az a szar?-kérdezte inkább magától,majd becsapta a fiókot és kinyitott egy másikat hogy azt is átböngéssze-Pedig tudom hogy ide tettem.-motyogta,én pedig az üres poharamat szorongattam addig amég az ujjaim el nem fehéredtek-Áhh,meg van.-mosolygott,és kiemelt egy kis borítékot.Visszasétált hozzám,ledobta magát mellém és forgatni kezdte a kezei között-Tessék.-nyújtotta át-Azt hiszem ezzel meg is vagyunk.
-Honnan tudtad hogy...?-akartam volna kérdezni de egy laza kézmozdulattal ismét csendre intett
-Ugyan.Lehet hogy Luke elől el tudsz titkolni dolgokat,de kicsit jobban kéne figyelned színjátszás órán,ha engem is meg akarsz vezetni.-a torkomban gombóc nőtt és nem tudtam hogy reagáljak,végül rászántam magam és feltéptem a boríték tetejét.
-Fényképek.-állapítottam meg kiszórva a tartalmát a tenyerembe-Miért adod ezt nekem?
-Úgysem nyugodnál meg amég meg nem tudod hogy mi történt,nem igaz?
-Lassan jobban ismersz mint Luke.-nevettem és a képeket kezdtem nézegetni.Az elsőn Ashon és Luke mosolyogtak,boldognak látszottak a mögöttük lévő felforduláshoz képest.Mindenhol emberek voltak,üres poharak szétdobálva,egy ember nyálcsorgatva a kanapén feküdt.Azonnal észrevettem hogy Luke piercingje körül a bőre vörös
-Ez aznap készült amikor annyira be volt rúgva hogy kilőtte a száját.-pillantott a képre Ashton,aztán visszafordult a poharához amibe épp újabb adag ital került-Fájdalmas lehetett.Utána egy hétig az miatt nyavalygott.Ráadásul Kerol bazira kiakadt miatta.Nem csodálom,akkoriban elég nagy hülye volt.-elmosolyodtam a kijelentésen.Annyira más volt nem Luke szemszögéből hallgatni a sztoriait.Tovább mentem.A következő képen Luke hanyatt feküdt egy dohányzóasztalon,a lábai lelógtak,és az egyik karját a szemei elé helyezte-Gondolom ehhez semmit nem kell hozzáfűzzek.-kuncogott,mire én elborzadva lapoztam tovább.Ashton és egy lány volt rajta,átkarolták egymást,a lány puszit nyomott az arcára.Először azt hittem a barátnője,vagy a leendő barátnője-A nővérem.Ez a szülinapomon készült.-halványan mosolyogtam,és tovább mentem.Ismét Luke,aki épp leeshetett valamiről mert az alakja kissé el volt mosódva,és előtte két srác tartotta a karját gondolom hogy elkapják-Ez is a szülinapomon készült.
-Azt hiszem ennyi elég lesz.-sóhajtottam,és visszatoltam mindent a borítékba
-Elviheted ha akarod.-mosolygott rám,és a poharamat nyújtottam amit idő közben újra töltött.Végig a szemébe nézve vettem el és megittam a tartalmát
-Miért vagy velem ilyen kedves?Arcátlanul kihasznállak a saját céljaimra.-ráztam meg a fejem nevetve
-Azt gondoltam hogyha talán megismered a történetet az én szemszögemből...akkor...-sóhajtott,majd idegesen a hajába túrt-Akkor nem fogsz kerülni.
-Eddig nem is beszéltünk.-nevettem,és a táskámért nyúltam szolidan jelezve hogy ideje mennem
-Tori.-nézett rám eleresztve egy félmosolyt-Tetszel nekem.-hirtelen ledöbbentem.Szerintem a szám is tátva maradt.Nem tudtam mit mondani,sőt azt sem tudtam hogy befogadjam-e ezt az információt vagy engedjem el a fülem mellett
-Hát...Erre nem igazán tudok mit mondani.-tűrtem a hajam a fülem mögé zavartan,és a poharam száját kezdtem bámulni,és a rajta ragadt vodkát
-Mondd hogy az érzés kölcsönös.-csúszott közelebb,mire felnéztem rá,ő pedig a másik oldalon lévő hajam is a fülem mögé tűrte
-Nem mondhatom.-álltam fel olyan gyorsan hogy megszédültem.Nem tudtam hogy amúgy,vagy a piától,de nem akartam visszaülni mellé
-Luke miatt?-állt fel ő is.Eddig nem is figyeltem,de sokkal magasabb tőlem.Nem akkor mint Luke,kábé a válláig értem
-Nem.-ráztam meg a fejem,de éreztem hogy nem kellett volna.A vodka a fejembe szállt,alig tudtam kinyögni a szavakat-Nem mondhatok olyat ami nem igaz.
-Ohh.-csak ennyit tudott kiejteni a száján,majd csalódottan visszaült az ágyára
-Sajnálom.-húztam el a szám,és az ajtó felé indultam-De lehetünk barátok.-fordultam vissza a nyitott ajtóból
-Azt akarod mondani hogy megdöglött a kutyám,de megtarthatom?-kérdezte,mire elmosolyodtam
-Nem.Azt akarom mondani hogy bár nincs saját kutyád,a menhelyen van egy aki bír téged.
-Csípem azt a kutyát.-mosolygott
-Ő is téged.-mondtam,aztán elindultam Vaniért

28.rész-Szombaton

Reggel nem a szokásos ébresztőre keltem,hanem Vanira ahogy rám ugrott,és valamit kiabált,de nem értettem tisztán.A fejemet elnyomta a reggeli álmosság,és úgy éreztem hogy ha nem iszok meg egy kávét akkor meghalok.Lelöktem magamról szőke barátnőm,és kimásztam az ágyból hogy lecsattogjak a konyhába.Szombaton amikor hazaértem apa már nem volt itthon,gondolom Keroléknál aludt,merthogy tegnap sem jött haza.A tegnapi napot végigfilmeztük Vanival,csakhogy tereljük a gondolataimat.Természetesen beszámoltam neki a Michaellel való találkozásomról,és hogy milyen információkhoz jutottam,mire kitalálta hogy akkor nézzünk filmeket.Így néztük meg a 100 első évadját.
-Szóval,kitaláltad mit adsz elő?-ült fel a konyhapultra a kávéfőző mellé,hogy még véletlenül se tudjam őt kikerülni
-Hogy tudsz te ilyen fitt lenni reggel hatkor?-kérdeztem miközben azon ügyködtem hogy a helyére pattintsam a filtert
-Utálok aludni.-vont vállat és kikapott egy banánt a gyümölcskosárból-Mit mondasz majd Lukenak?-kérdezte miközben lefejtette a gyümölcsről a héját
-Semmit.Lukenak nem mondok semmit.-néztem rá amolyan ,,És te se mondj."-tekintettel.Szerencsére vette a lapot,mert vállat vont és benyomta az ablakpárkányon elhelyezkedő ősrégi rádiót.Nem is tudom mikor használtuk utoljára amióta megvan a hifi rendszer.Meg a stúdió.Épp a Taylor Swift-Shake It Off-ja ment,mire Vani hülyén táncolva kezdte énekelni.Nevetve megráztam a fejem,és bedobtam a pirítóba két kenyeret-Ragadós ez a dal.-mosolyogtam rá,ő bólintott.Elővette a telefonját és nyomogatni kezdte.Épphogy megittam a kávét amikor felsikíott-Mivan?-néztem rá úgy mint aki szellemet látott
-A hétvégén..Bécsben...-csak ennyit tudott kinyögni,de felém tartotta a telefonját.Először nem akartam elhinni amit látok.Billie Joe Armstrong itt a szomszédban?Naná hogy megyünk!
-Ki ez?Hívd fel!-nyomogattam a telefonját mutatóujjal,de az izgalomtól csak nem sikerült eltalálnom azt a rohadt zöld telefont
-Hívom,hívom.-vette saját kézbe az irányítást,és már tárcsázott is-Alex,megkaptam az üzid.Persze hogy kérek.-mosolygott majd úgy nézett rám mintha tanácstalan lenne-Hármat szeretnék.-nyögte ki végül,mire nekem összeszaladt a szemöldököm.Egy neki,egy nekem..a harmadik pedig...Luke?Nemár!-Köszi.Akkor majd megyek.Ott talizunk.Ezer köszönet.Szia!-mosolygott és letette
-Mondd azt,hogy a harmadik jegy a másik barátnődé.-néztem rá hitetlenkedve
-Csak te vagy nekem.-kócolta össze a hajam játékosan,de nekem ehhez nem volt kedvem-Lukenak vettem.
-Nem hiszem hogy velünk jön.-ráztam meg a fejem miközben a fülem mögé tűrtem a kócos szénakazalt amit a hajamnak mertem nevezni
-Majd ma meglátjuk.-kacsintott-Menjél öltözni.El fogunk késni.
-Oké.-tettem fel a kezeim védekezően és felrohantam a szobámba hogy kezdjek magammal valamit


-Csak én nem nézem ezt a sorozatot?-tárta szét a karját Gergő amikor odaértünk hozzájuk.A lámpánál ácsorogtak és valószínűleg minket vártak
-Milyen sorozatot?-nézett fel a telefonjából Vani
-American Horror Story.-mosolyodott el Szasza
-Nemár!Az ijesztő.-húzta el a száját
-Én sem nézem.-tettem Gergő vállára a kezem jelezve hogy nincs egyedül-Nem is nézek sorozatokat.
-Huu..-a három fiú egyszerre adta ki ezt a lenéző és ,,nemár"-hang egyvelegét,a ,,hú"-zást.Tipikus.
-Most mivan?-nevettem fel amikor végre leléphettünk a járdáról
-Egyet sem?-kérdezte Zsolti
-Nem.-válaszolt helyettem Vani,és ismét belemerült a telefonjába.Valószínűleg a koncertjegyeket intézte,habár ki tudja.Állandóan azon játszik valami ostoba játékkal,mint például a Flappy Bird
-Odanézzetek.-biccentett az állával Szasza az út túloldalára-Menetrend szerint megjöttek Cliffordék.-Ashton,Michael és Calum az út túloldalán lévő járdán baktattak ahogy a múltkor is
-Megbocsátotok?-néztem körbe,és körül sem nézve az úton,leléptem a járdáról és feléjük igyekeztem.Vani épp rágógumi lufit akart fújni,és amikor felnézve a telefonjából meglátta merre tartok,a lufi szétpukkadt és beterítette az arcát.Mint a filmekben-Sziasztok.-köszöntem nekik,mire egy kórus visszaköszönést kaptam.Összébb húztam a katonazöld kabátom,és rájuknéztem.Nem úgy öltöztek mint akik fáznak,és habár a nap tényleg néha-néha kisütött,de irtó hideg volt,főleg így reggel.Ashton egy sötétkék pulcsit viselt,fekete nadrággal és bakanccsal,Calum bordó pulcsiban lépett ki az utcára szintén fekete szűk gatyában,és bokát villantó Vans cipőben.Michael sem extrázta túl a reggeli készülődést,a szombati ruhája volt rajta.
-Mi a helyzet?-törte meg a kínos csendet Michael
-Semmi csak...-kezdtem,de feleslegesen erőlködtem,ki kellett derítenem mit titkol Luke,és ahhoz össze kell barátkozni velük-Mi az első órátok?
-Színpadi elmélet.-rántott vállat Calum.Ashton nem szólalt meg,csak fura pillantásokkal ajándékozott meg,mintha le akart volna venni a lábamról pusztán a tekintetével.Sajnos-és ezt magamban sem mondtam volna ki hangosan-nekem ő csak egy eszköz,bármennyire nem szeretem kihasználni az embereket.
-Reggeliztetek már?-húztam össze a szemem,mire ők hárman összenéztek.Amikor rájöttek hogy lógni hívtam őket,egyszerre bólinottak
-Tori!-intett az út túloldaláról Zsolti,de csak visszaintettem és elindultunk a sulival ellenkező irányba
-Nem hiszem el hogy a Királylány lógni akart!-engedett el Michael egy sanda mosolyt,mire elnevettem magam
-Ofő az első órám.-vontam vállat,mintha tök természetes lenne hogy nem megyek be.Valójában minden egyes lépésnél ahogy távolodtunk a sulitól,a gyomrom összeszorult,és éreztem hogy nagyon nem jó amit csinálok.Még sosem lógtam.Tami felé vettük az irányt miután sikerült rávennem őket hogy ne a Rézmálba menjünk.Az ajtón belépve megcsapott a kávé illata,és mindjárt éberebb lettem.Befoglaltuk a szokásos boxot és rendeltünk.
-Mit csinálsz hétvégén?-kérdezte Calum egy szívószálat rágcsálva ami az epres shake-jéhez tartozott
-Koncertre megyek valószínüleg.-újságoltam izgatottan egy brownie utánzatot a számba tömve
-Milyen koncert?-emelte meg a fejét Ashton,aki először szólalt meg
-Green Day.-húztam ki magam,és kortyoltam egyet a tejeskávémból-Vanessza,az osztálytársam szervezte be Bécsben.
-De király.-nézett rám Michael
-Ti gondolom bulizni mentek.-haraptam még egyet a sütimből miközben próbáltam kipuhatolózni hogy mennyi igaz abból amiket Luke mondott.Mint például a bulik,alkohol,drogok satöbbi.
-Elsüllyesztetted az anyahajóm.-mosolygott rám Ashton-Eltaláltad.
-Nem akarsz velünk jönni?Szombaton.-kérdezte Calum,és összenézett a többiekkel.Mindannyian bólogattak
-Ja,a koncinak addigra tuti vége lesz.-bólogatott Michael
-Nem igazán szoktam bulikba járni.-vontam vállat hogy egy kicsit kéressem magam.Minél jobban akarják hogy elmenjek,annál többet fognak beszélgetni velem mert nem akarnak egyedül hagyni,és annál többet fogok megtudni a Luke-projektemről.Legalábbis az én pszichológiám szerint
-Jó lesz,elküldöm neked a címet,-kacsintott Ashton.Hoppá,valakinek kérés nélkül is megvan a telefonszáma
-Rendben.-sóhajtottam-Vihetek magammal partnert?
-Partnert?-Ashton elhúzta a száját
-A barátnőmet.-tettem hozzá.Aztán eszembe jutott hogyha megtudná hogy Lukeal fasírtban vagyunk,akkor talán minden kis piszkos titkát kifecsegné-Lukeal összevesztünk.
-Összekaptatok?-kérdezte Michael,mintha annyira érdekelné a téma.Nem bíztam meg benne,de ebben a szituációban és az egész projektben cinkostársként tekintettem rá.
-Igen...Ez komplikáltabb.-vontam vállat

A terembe belépve éreztem hogy valami nem oké.És nem csak a kifelé igyekező osztályfőnök ,,Ezt még megbánod Tori Lewis!"-tekintetére gondolok,hanem valami másra.Az ember érzi ha megváltoznak körülötte a dolgok,akár egy kis rajzszögről,akár a legjobb barátjáról van szó,akivel bár összekaptak,mégis bírják egymást,Luke nem volt a helyén,sem a cucca nem volt ott.Nem is költözött át máshová,sehol nem láttam.
-Nem jött ma be.-köszönt Ricsi amikor leültem a helyemre,miközben kisebb szívinfarktust kaptam mert azt hittem hogy alszik
-Ohh.-ennyi volt az összes amit ki tudtam nyögni-És valaki tudja hogy...
-Azt mondta belázasodott.-szakított félbe-Habár,kötve hiszem.
-Valószínűleg miattam nem jött.-pakoltam ki az ének cuccom a padra felkészülve a -többieknek a második- legelső órára
-Hol voltál?-kérdezte Vani amikor belépett az ajtón Zsolti társaságában.Odatrappolt az asztalomhoz és bevágta magát mellém-Aggódtam.
-Alátámasztom.-ült Vanessza helyére Zsolti-Egész idáig csak zabált.
-Ha ilyen ideges lennél,neked is kéne valami amivel levezeted.-durcizott,mire Zsolti összehúzta magát.Nem szerettünk beszélni Vani helyzetéről,sem a szüleiről,de főleg nem anyukájáról.Így is elég baja van.A csengő megszólalt,de a fél osztály még valahol kóválygott.
-Milyen óránk lesz?-kiáltotta el magát Gergő ahogy belépett a terembe
-Ének.-lóbáltam meg a könyvem,majd visszatettem a padra
-Már megint Maja néni?-sóhajtott,és hitetlenkedve a fejét csóválta-Hogy fogom elviselni ezt a nőt négy éven keresztül?
-Mit ugrálsz?Úgyis alszol az óráin.-emelte fel a fejét Lili a hatalmas A2-es rajzlapjából,amire valami szkafanderes embert rajzolt ahogy holdra lép.A feladatot múlthéten kaptunk Varga tanár úrtól,de ezek szerint ő már keményen dolgozik rajta
-De nem tudok rendesen amég ő itt kornyikál.-világított rá Gergő a fontos információra
-Ajánlanám a külön énektanárt,mert ha az én kornyikálásom irritál,a sajátodtól valószínűleg bevérzik a füled.-lépett be a terembe Salánky Maja tanárnő.Gergő nem szólt,csak behúzott nyakkal visszacsoszogott a helyére
-Szép volt tanárnő!-intett felé Ricsi,és mindannyian elnevettük magunkat Salánky beszólásán
-Hol vannak a többiek?Némedi-Varga?Hemmings?Bíró?
-Hemmings gethes.-köhintett Bence mintha ő is elkapta volna
-Némedi-Vargáék?-vonta fel a fél szemöldökét a tanárnő
-Miért mindenki Szaszát keresi?-csapott az asztalára Zsolti-Mindig Szaszát veszik elő ha valakik nincsenek itt.
-Még akkor is ha Szasza itt van!-hallottunk egy hangot,majd egy kéz jelent meg a helyén.Összehúzott szemöldökkel néztük,majd végre felült,így láthattuk hogy tényleg jelen van.Csak senkinek nem tűnt fel,mert magára takart vagy három kabátot,valószínűleg aludt
-Embeeer!-húzta el a szó végét Lili.Tőle teljesen távol álltak az ilyen szavak
-Basszus,észre se vettünk.-nézett rá Gergő-Többiek?
-Honnan tudjam?-ült fel Szasza teljesen,és a tenyerére támasztotta a fejét-Álmos vagyok.
-Megkérdezhetem mivel értem el ezt a kimagasló tiszteletet?-támaszkodott rá a padra Salánky
-Elnézést tanárnő.-húzta be a nyakát,de a következő pillanatban ismét ledőlt a négy összehúzott székre hogy aludhasson.Nagyon szerettem volna írni Lukenak egy üzenetet,de lemondtam róla,mivel ő sem nagyon strapálta magát hogy kibéküljünk.Zsolti gitározott,mi pedig olyan hülyeségeket kezdtünk énekelni mint az Old Mc'Donald have a farm.Ricsi a szemét forgatva betette a fülhallgatóját és leborult a padra.Vani előttem a kezével dobolt az asztalon,Lili a körmeivel kopácsolt,Ben fütyörészett,én pedig a telefonomat nyomogattam és próbáltam elterelni a gondolataim.Vajon szóljak Vaninak arról mit beszéltem Ashtonékkal,vagy nélküle menjek el a bulira?
A szünetben mindenki kivonult a teremből.Vanival elmentünk büfébe hogy feltankoljunk,majd egy kókuszos csiga és egy doboz kakaó társaságával csoszogtam ki vele az udvarra
-Rohadt hideg van.-nézett fel az égre Ben,mintha már a hóesést várná
-Október van.-rántott vállat Lili ezzel lezárva a témát-Tényleg Tori.Holnap van az előadásod.Remélem már a díszleten dolgozol.
-Ami azt illeti...-kezdtem,mert addig nem jutott eszembe semmi.Aztán ott,Lili szikrát szóró tekintetébe nézve eszembe jutottak anya szövegkönyvei.Rövid monológok,mégis annyira jók hogy ezekkel ment el meghallgatásokra,és minden szerepet megkapott-Igen,dolgozom rajta.
-Remélem is.Mert ez teszi ki a félévid 43%-át.-fenyegetett meg a mutatóujjával.A telefonom előkapva dobtam egy sms-t anyának hogy faxoljon nekem valamit
-Mit eszel?-hajolt mellém Gergő,a kókuszos csigámmal szemezve,mire én sóhajtozva odaadtam neki és inkább kibontottam a kakaóm-Mit iszol?
-Na mostmár tudod hova menj kéregetni.-nevettem el magam.A telefonom megrezzent a zsebemben,de sajnálatomra nem Luke volt,hanem apa hogy ma siessünk haza.Megmutattam az üzenetet Vaninak,aki bólogatva ivott bele a mentes vizébe.
-Szerintetek Müller behozza a térképet?-tett fel egy teljesen nem oda való kérdést Zsolti
-Mivan?-kérdeztem vissza.Müller Ferenc a történelem tanárunk volt,és nagyon szigorú
-Tudod...Én dogát írok.Büntetésből.-vette suttogóra a figurát
-Béna.-röhögött fel Bence
-Kellett neked beszólogatni.-nézett rá gonosz vigyorral Kitti
-Miért kell neked térkép törire?-nevetett Vani
-Hát hogy tudjak mutogatni.-válaszolt
-Mutogatni?-néztem rá visszafojtott röhögéssel
-Ja...Tudod.-mondta és a jobb kezével elkezdett hadonászni jobbra-balra.Inkább nem foglalkoztunk vele többet,betudtuk az iskolai stressz által okozott agykárosodásnak.Az órák unalmasak voltak,és mivel csak elméletet tanultunk az egész osztályt elkapta a chill hangulat és mindenki elálmosodott.Hazafelé már felébresztett minket a hűvös szél,és nagyon úgy nézett ki hogy idén előbb jön a tél,mert habár mégcsak október volt,rettentő hideg és majd odafagytunk a suli előtti lépcsőre.Senkinek nem volt kedve leülni ezért inkább álltunk,és fánkot eszegetve - fogalmam sincs Szasza honnan szerezte - vártuk Ricsit aki valamit beszélt az ofővel
-Norbi nem azt üzente hogy siessünk haza?-nézett rám Vani letörölve a szája széléről a lekvárt
-Ohh...tényleg.-sóhajtottam és arra felé néztem amerre lakunk-Annyira nincs kedvem gyalogolni.Nem viszel a hátadon?
-Felejtsd el.-nevetett-Haladjunk.
-Hova mentek?-emelte fel a fejét Lili
-Haza?-kérdeztem vissza félve
-Persze,mi meg fagyjunk meg?
-Hát...-tártam szét a karom.Nem igazán tudtam mit mondani.Zsolti kérte hogy maradjunk ott,nem volt kötelező iskolai program szétfagyni a suli előtt.Elindultunk hazafelé miközben megpróbáltuk a kapucnit a fejünkön tartani.
-Merre mentél Ashtonékkal?-kérdezte hirtelen.Tudtam,hogy egyszer rá fog kérdezni,elvégre azért ő is kíváncsi rá merre lógatom a lábam velük
-Taminál.-nyögtem ki végül
-És?-kérdezte.Ráérzett hogy itt még nincs vége a dolognak.A kérdés csak az volt hogy beavassam-e.
-Meghívtak hétvégén egy buliba.-néztem rá az egyik szemem összeszorítva.Végülis nem titkolhatok el ilyen dolgokat a legjobb barátnőm elől.Ráadásul együtt lakunk,úgyhogy nem is nagyon tudnám.Vani a vártnál is jobban reagált
-Akkor lemondom a koncertet.-vont vállat
-Ne!-fogtam meg a karját-Belefér.Elmegyünk a koncertre,aztán a buliba.
-Oké.-nézett rám.Valószínűleg nem nagyon volt ínyére ez az egész,de semmiért nem hagyott volna elmenni egyedül.
-Lehet hogy apuék összeházasodnak.-mondtam,mert még erről sem beszéltünk.Vani megállt,kiejtette a kezéből a fánkot és szerintem ott is éjszakázik ha nem fogom meg,és rángatom tovább a könyökénél-Nem tudom biztosan,Luke mondta.
-Ezen vesztetek össze?-kérdezte pár perc sokk után
-Nem.Azért mert megcsókolt.-újabb sokk
-Az emberek nem szoktak összeveszni amikor megcsókolják egymást.A normális emberek olyankor összejönnek.Tudod...Aztán összeházasodnak...
-Vani.Bent voltam biológia órán.-horkantottam,hogy ne is folytassa-Nem pont ezen,de ez is közre játszott.Elutasítottam a segítségét,és azt elég nehezen viseli.
-Hát...-harapott az ajkába-Ahányszor elutasítod mindig oltári nagy bajba kerülsz.
-Na ja.-sóhajtottam,és benyitottam a kertkapun.

27.rész-Michael

Délelőtt fél kilenc van.Nem akarok elkésni a találkáról,bárkivel legyen is az.A fürdőben göndörítettem a hajam,és reménykedtem benne hogy Vani nem jön fel,és kérdezi hová megyek.Nem akartam hazudni neki,de nem is akartam elmondani.Fura dolog ez a barátság.Eddig még nem voltak barátaim,de most rá kellett jönnöm.Az emberek mások.Vani remek beszélgetőpartner és imádok vele lenni,Ricsi a maga fura módján tudja szeretnői a barátait,és olyan tanácsokkal lát el,amiket még magának sem tudna mondani.Luke viszont...Ő Luke.Pár hét alatt sikerült kiismernem.Ő az a fajta,aki titkolózik csak hogy megvédje a barátait.Nem tetszett ez a fajta titkolózás.A szobámba érve felkaptam egy sima farmert egy fehér hosszú ujjassal,rá pedig egy fekete pólót.A lépcsőn lesietve megbotlottam az utolsó fokokban,és leestem volna ha nem kapom el időben a korlátot.
-Hová-hová ilyen sietősen?-lépett be apa a konyha felől
-Találkozóm van.-vetettem oda gyorsan,és már siettem is tovább
-Vanessza?
-Valószínűleg a szobájában.-mondtam,miközben magamra aggattam a fekete Vans cipőm-Vagy alszik,vagy szörfözik a neten.
-Ő nem megy veled?-kérdezte felhúzott szemöldökkel
-A lányok sem mennek mindenhová együtt.-mosolyogtam rá
-Ohh.-csak ennyit tudott mondani-Hát akkor...Megmondjam neki hová mentél?
-Nem kell.-ráztam meg a fejem.A loknik gyengéden csapkodták az arcom-Mész ma dolgozni?
-Ma szabadnapot vettem ki.-ült le a fotelbe-Azt hiszem mindenkinek jár.
-Igen.-bólintottam,miközben a fejemben elraktároztam az információt.Ha hazaérek úgyis beszélnem kell vele.Kitártam a bejárati ajtót és kiléptem az őszi hűvösbe.Megborzongtam,pedig rajtam volt a bőrdzsekim.Elindultam a főtér felé.

-Tori?-hallottam egy hangot mögülem.Egy padon ültem a szökőkút előtt a telefonomat nyomkodva.Luke nem üzent,és nem hívott,habár valószínűleg úgysem válaszoltam volna.Hátranéztem,és Michaelt pillantottam meg.Fekete haja gondosan be volt állítva,szürke pulcsiban volt,szűk fekete nadrágban,és szürke conversben
-Szia.-köszöntem meglepetten-Te küldted az üzenetet?
-Igen.-tárta szét a karját,majd a padra mutatott-Leülhetek?
-Csak tessék.-arrébb csúsztam,hogy elférjen,de meglepetésemre Michael a pad támlájára ült,és cipőjével az ülőkét taposta.A jobb lábam felhúztam a padra és felé fordultam-Szóval...
-Szóval...-sóhajtott-Mondott neked valamit Luke?Tudod...Ashről.
-Valami olyasmit hogy Ash régen jó srác volt,de mostmár nem az.-bólintottam.Fura volt,hogy ezt ont Ashton egyik legjobb haverjának mondom
-Igen.Ash Luke miatt kezdett inni.-egy félmosoly kíséretében nézett rám-Azt is elmondta mim történ azt a bizonyos estét követően?-megráztam a fejem,mire mégegy sóhajt kiengedett-Gondoltam.Szóval,Ash megkereste Lukeot hogy megnézze minden rendben van-e vele.Tudod,Luke rendesen szétvolt aznap,és Ash aggódott érte.Miután megtudta hogy az orvosok és a rendőrség is tudott mindenről beparázott.Hiszen ő is kiskorú volt,és ő is ivott meg minden.-rántott vállt hanyagul.Volt egy olyan érzésem hogy a : ,,meg minden" a drogokra vonatkozik-Luke elmondta neki hogy mindent elmondott a rendőrségnek.Szóval azt mondta Lukenak hogy ha őt nem köpi be,talán elintézheti hogy ne csukják nevelőbe.Luke elég kába volt a gyomormosástól és a gyógyszerektőt,ezért azt mondta Ashnek hogy már mindent elmondott.Ami később kiderült hogy nem igaz,Luke kába pillanataiban is megvédte a legjobb barátját,de Ash begurult,és bemártotta Lukeot.Szerencsétlen srácnak elvonóra kellett járnia,de kibulizta magának hogy elhiggyék,nem önszántából vette be a szereket.Szóval megkereste Ashtont és gondolom magában megesküdött hogy megöli,de nem így történt.Akkortájt Ashton a mostoha bátyjával Hollandiában szétszívta  az agyát.Amikor hazajött elég agresszív volt.Luke megtudta hogy hol volt és mit csinált,aztán megkereste hogy beszéljen vele.Nem akarta elveszíteni a barátságukat,de amikor egy buliban végre megtalálta a legrosszabb pillanatában,végleg otthagyta.
-Ezt eddig nem mesélte.-nem tudtam becsukni a számat a csodálkozástól,hiába tudtam hogy hülyén nézek ki-Nekem azt mondta hogy nem emlékszik a bulira,és hogy Ash iszik.Azt nem mondta hogy még utána megkereste.
-Luke jó srác,de szarul tart titkokat.-vont vállat ismét-Mindenki tudja hogy védeni próbál,de csak árt vele.Ezért nincsenek normális barátai.
-De nem próbáltak meg kibékülni?-kérdeztem felnézve Michaelre
-Ash próbált,kereste Lukeot,de sehol nem találta.Mint utólag kiderült akkor együtt voltatok nyaralni.
-Ohh.-a levegő a torkomban akadt-Szóval miattam nem tudtak kibékülni?
-Ki volt kapcsolva a telója.-csattintott egyet a nyelvével-Nem a te hibád.
-Azt találta ki hogy ne telefonozzunk.Szóval ezét...-kezdtem volna,miközben elfordítottam a fejem hogy az előttünk sétáló lányokat nézzem.Michael meleg tenyerét éreztem a térdemen,mire lustán ránéztem
-Igen.-Michael nyugtató zöld szemei melegséggel töltött el.Fogalmam sincs miért,de megbíztam benne-Nem iszunk meg egy kávét?-kérdezte pár perc csend után,és leemelte a kezét a lábamról-Rohadt hideg van.
-Jó ötlet.-bólintottam-Tammy's?
-A-a.Ott ti bandáztok.-rázta meg a fejét
-Mi..Bandázunk?-húztam össze a szemeim-Már banda helyek is vannak?
-Mindig is voltak.-mosolygott-Te nem ehhez a réteghez tartozol.Okés,ha nem tudsz az ilyenekről.-vonta meg az egyik vállát hanyagul-Mi a Rézmálba járunk.
-Azt nem ismerem.-ráztam meg a fejem
-Pedig nincs messze.-mondta,majd jobbra mutatott-10-15 perc kábé.Jó hely.Van muffin meg minden.
-Szóval...-kezdtem amikor végre elindultunk.Szorosabbra húztam össze magamon a dzsekim,pedig nem fáztam
-Nem fognak keresni?-kérdezte hirtelen
-Mi?Ki?-ráncoltam össze a szemöldököm,és próbáltam az útra koncentrálni.
-Tudod.Luke.Mert ismeretlenül írtam az üzit.Gondolom tud róla.
-Luke most akkor sem keresne ha azt mondtam volna a pokolba megyek.-sóhajtottam,és úgy próbáltam kimondani,hogy közben nem Luke szikrákat szóró szemeire gondolok
-Fasírt van?
-Valami olyasmi.-néztem rá.Fekete frufruja tökéletesen állt még a párás levegő ellenére is-Miért mondtad ezt el nekem?
-Szívességből.-rántott vállat.Jól állt neki ez a hanyag vállrángatás
-Kinek tettél szívességet?-kérdeztem,miközben átsiettem a zebra nélküli úton.Minél messzebb kerültem otthonról annál kevésbé éreztem magam biztonságban.Bár Michaelen csak egy szürke pulcsi volt,nem úgy tűnt mint aki fázik.Fogalmam sincs miért,de összehúzott szemekkel nézgelődött jobbra-balra,mintha valakit keresne.Nem akartam kérdezősködni,megszoktam hogy Luke nem díjazza,viszont nagyon kíváncsi voltam
-Ashtonnak.-mosolygott rám-Hogy ne Luke döntse el hogy szóba állhatsz vele vagy nem.
-Nem Luke dönti el.-ráztam meg a fejem sértődötten,és beléptem az ajtón amit kinyitott előttem.A helyen friss kávé és péksüti illat volt.Viszont a látvány már nem volt olyan jó mint az illatok.A kávézó teljesen üres volt,mintha zárva lenne.A pincérek a pult mögött reszelték a körmüket,és beszélgettek
-Sziasztok!-köszöntek,és egy szőke hajú jött utánunk ahogy leültünk egy asztalhoz-Mit hozhatok?Michael!-mosolygott az épp leülő srácra-A szokásos jöhet?
-Szia Fruzsi.Igen,jó lesz kösz.-bólintott
-És neked?
-Én csak...tejes kávét szeretnék.-ültem le Michaellel szemben
-Azt mondod?-kérdezte Michael amikor Fruzsi otthagyta az asztalt.Erősen kellett gondolkodnom hogy mire mondta,hogy újra felvegyem a fonalat
-Nem Luke döti el mit csináljak.
-Mondta neked hogy ne szólsz hozzá Ash-hez?-vonta fel az egyik szemöldökét
-Igen.-ismertem be,és hogy ne kelljen ránéznem az itallapot kezdtem böngészni
-És ha én nem küldök üzit,és nem jössz el,akkor beszélnél vele?
-Nem.-csuktam be az itallapot.Igazából bele sem olvastam,végig Michaelt hallgattam,és közben egyetlen ,,Kávékülönlegességek"-feliratra koncentráltam.Ő nem mozgott,nem is pislogott,csak mosolyogva figyelt engem,ami őszintén szólva kezdett rezignálttá tenni-Szóval...Magam döntöttem volna úgy hogy nem keresem Ashton társaságát
-Hogyne.-kuncogott,és előredőlve a tenyerére helyezte az állát,úgy támaszkodott az asztalon
-Szóval ti jó haverok vagytok?-kérdeztem a dzsekim cipzárjával játszadozva,és már bántam hogy eljöttem erre a találkára.Lana Del Rey dala jutott eszembe: ,,Add nekem,ez a mennyország,amit igazából akarok."-Igaza van Lananak,valóban azt szeretném ha minden idiótaságnak vége lenne,és csak élhetném a vígjátékokba élő életem
-Ashtonnal?Persze.-vont vállat,és kicsit feljebb ült mikor Fruzsi kihozta a kávéját.Megköszöntem a lánynak amikor elém rakta a tejeskávém,és beleöntöttem az összes cukrot-Mit szeretnél tudni?
-Gyorsan rátapintasz a lényegre.-mosolyogtam rá,és kortyoltam a kávémból.Átlátott rajtam,és ezt nem szerettem.Idegen emberek ne lássanak át rajtam,mintha csak egy lyukas textil lennék.
-Mondtam,ez más környék.-mosolygott vissza-Mindenki tudja hogy ha akarsz valamit.
-Felemelő.-sóhajtottam cinikusan-Mennyi ideje vagytok barátok?
-Nem rég óta.-nem volt valami beszédes ezzel kapcsolatban.Amióta beléptünk erre a környékre
-Nem tudod Lukeal mennyi ideig voltak barátok?
-Ezzel kapcsolatban nem én vagyok a te embered.-húzta pimasz mosolyra a száját-Nem beszél  Lukeról,csak annyit tudok amennyit elmondtam.Ha több cuccra van szükséged,Calumot kell megkeresned.Ő már Luke előtt is Ash legjobb haverjai közé tartozott.
-Ahha.-kortyoltam az italomba,aztán unottan felálltam-Azt hiszem mennem kéne.
-Azért hagysz itt mert nem tudok segíteni?-tette karba a kezét
-Nem.-ráztam meg a fejem,pedig ez volt az igazság-Még beszélnem kell apámmal.
-Egy dolgot jegyezz meg.-állt fel ő is,ledobott egy kis aprót az asztalra és kifelé indult,én pedig követtem-Errefelé soha,ismétlem soha(!)-emelte ki a szót-Ne magyarázkodj.Itt van Cal telószáma.-nyomott a kezembe egy papírfecnit amire gyorsan ráfirkantotta a haverja számát
-Hát...Köszönök..Mindent.-mosolyogtam rá-Majd találkozunk.-intettem és elindultam haza.A hátam mögött még hallottam egy ,,Hát persze."-féle morgást,de igyekeztem nem törődni vele.A zenelejátszóm próbáltam beüzemelni hogy TPR-t hallgassak rajta,de sehogy sem akart életre kelni.Sóhajtozva tettem vissza a kabátzsebembe,és a lábaimat szinte magam után húzva sétáltam haza