20.rész-Megyünk deszkázni

-Gumicukrot?-tartotta felém Vani a zacskót
-Nem.-ráztam meg a fejem,majd Lukera néztem,aki mosolyogva figyelt-Miaz?
-Semmi.-rántott vállat
-Mondd már.Miért nézel?
-Ha meg kérnélek,hogy ne menj el,maradnál?-kérdezte,és szemei könnyesek lettek 
-Luke.Nem megyek el.-nevettem fel-Hová mennék?
-Amerikába.-nézett rám hitetlenkedve-Azt mondtad átvettek egy másik gimibe,Amerikába.

A csengőre ébredtem.Körbenéztem,de már senki nem volt az osztályterembe,csak Luke,aki kérdőn nézett felém.
-Remélem jól aludtál.-motyogta
-Nem.-ráztam meg a fejem az álmomra visszagondolva
-Jó,mert az óra halál unalom volt.
-Milyen óra volt?-álltam fel
-Irodalom.-gondolkodott el egy percig-Na?Beülünk fagyizni?
-Meddig aludtam?-húztam össze a szemeim miközben pakoltam a táskám,majd egy hatalmasat ásítottam
-Úgy három órát...
-Miért nem keltettél fel?-csodálkoztam.Átaludtam három órát?Te jó ég!
-Senki nem akart felkelteni.Sőt,mindenki osztotta az ötleted,így csak én és Lili voltunk ébren.
-Lili és én.-javítottam ki
-Nem is baj hogy aludtál.-legyintett
-Ezt hogy érted?-álltam meg az ajtóban,de kilökött
-Úgy,hogy nem árt a lazítás-nevetett,és lefutott a lépcsőn.Mosolyogva ráztam meg a fejem,és utána siettem-Melyik az én szekrényem?-nézett rám
-Honnan tudjam.-tártam szét a karom,majd kihúztam a zsebemből a papírom,amire felírtam a szekrényem számát és kódját-Enyém a 125-ös.
-Osztozzunk.-vetette fel az ötletet
-Soha!-nevettem,de késő volt.Luke megfogott a derekamnál és felemelt.Cipelni kezdett a szekrényem felé-Ezaz!-állítottam meg a 125-ös szekrénynél
-Na.-rakott le-Mi a kód?
-Nem mondom meg.-nyújtottam ki a nyelvem,de kár volt.Luke olyan közel jött hozzám hogy elakadt a lélegzetem,és lesütöttem a szemem.A francba!Remegő kézzel adtam át neki a papírom.
-Csak holnapig.Addig kiderítem melyik a sajátom.-mosolygott,majd bedobálta a cuccait

A suli előtt 7 osztálytársunk beszélgetett.Lukeal egymásra néztünk.Miért nem mennek még haza?Lilin és Kittin kívül mindenki a lépcső aljában volt.Ricsi,Zsolti és Gergő a lépcsőn ülve hallgatták a többieket.
-Tori!Luke!-intett Ben amikor meglátott minket
-Sziasztok.-léptem oda hozzájuk
-Hogyhogy még itt?-nézett rájuk Luke
-Megyünk deszkázni.-mutatta fel a gördeszkáját Ricsi-Nem jöttök?
-Én nem tudok deszkázni.-néztem a többiekre
-Nem olyan nehéz.-rázta meg a fejét Vani-Én is csak egy hete csinálom.
-Ja először orra is esett.-röhögött Zsolti,aki épp egy zacskó mexicornt osztogatott.Én is vettem belőle pár szemet
-Hé!
-Én megyek.-suttogta a fülembe Luke
-Oké.Megyünk.-sóhajtottam ezzel megadva magam.Bár nem sok kedvem volt hozzá,szerettem volna összebarátkozni az új osztálytársaimmal,tekintve hogy a következő négy évet együtt töltjük
-Mertél volna mást mondani.-nevetett Ricsi,én pedig hitetlenkedve néztem rá.Most komolyan bunkózik velem?-Nyugi,ez csak vicc volt.-mosolygott,mintha csak meghallotta volna a gondolataimat
Így,kilencen indultunk el a legközelebbi gördeszkaparkba.Még sosem voltam ilyen helyen,de elsőre megtetszett.

A graffitikkel kifestett gördeszkapálya Luke tetszését is elnyerte,mert az első dolga az volt hogy kikapja Ricsi kezéből a deszkáját.Luke meghajtotta magát,felugrott a korlátra,és valami eszméletlen trükköt mutatott be.
-Luke...-kezdte Ricsi,és Luke vállára tette a kezét-Toltál egy tökéletes darkslide-ot.Felnézünk rád.
-Illetve,le.-vigyorgott Zsolti,aki épp valami doboz tetejére ült fel
-Kösz,haver.-bólintott Luke.Azt hiszem,ez egy nagyon szép barátság kezdete
-Én egy zseni vagyok!-kiáltotta el magát Ben,amikor odaért hozzánk.Ropit ment el venni.
-Kár,hogy rajtad kívül ezt senki nem tudja.-nevetett fel Szasza,és beszólását hangos taps és ,,húú"-zás kísérte
-Mondhatom?-állt meg mellettem és nekem adott egy csomag ropit.Kibontottam,és enni kezdtem-Na szóval.Ismeritek a boltost aki abban a vegyesboltban van?-kérdezte,de meg sem várva a válaszunkat,folytatta-Mondta hogy lesz deszkás verseny és beneveztem az összes fiút.
-És?-vonta fel az egyik szemöldökét Luke
-Ennyi.-tömött egy ropit a szájába
-Ben.-sóhajtott Gergő-Te mekkora állat vagy.
-Most mér'?
És ekkor kitört a balhé,merthogy a fiúk nem akartak versenyezni,Ben pedig azzal védte magát hogy pedig mindenkinek jól megy.Mi voltunk a leghangosabb társaság.Amikor mindenki belenyugodott hogy jövő hét pénteken gördeszkaversenyük lesz,megkezdték a gyakorlást.De mivel csak két deszkájuk volt,egy kicsit nehezebben ment.Borultak,röhögtünk,rengeteg chipset és kólát elpusztítottunk,majd amikor sötétedni kezdtett,összepakoltunk.
-Ez kié?-emelt fel Ricsi egy rózsaszín telefont
-Dobjad!-emelte fel a kezét Bence
-Ember!Miért rózsaszín?-húzta össze a szemöldökét Zsolti
-A barátnőmé.-védekezett
-Aha,persze.-mosolygott Luke,és elvette a táskám hogy ne én cipeljem.Egy darabig még nevettünk Bence rózsaszín telefonján,aztán elköszöntünk a többiektől
-Szóval...Nem is tudtam hogy deszkázol.-kezdtem amikor átmentünk az úton
-Pedig de.-mosolygott.Gödröcskéi előjöttek,és kék szemeivel az arcomat pásztázta.Eszembe jutott az álmom.-Baj van?
-Nem.-ráztam meg a fejem-Csak egy álom volt.
-Hmm?-húzta fel a szemöldökeit,és mégjobban kijöttek a gödröcskék ahogy elhúzta a száját
-Átvettek egy másik suliba.-legyintettem.Úgy éreztem ha ezt most kiadom magamból,még lehetetlenebbnek fog tűnni-De ez lehetetlen.Márhogy elmenjek innen.
-Nem lehetetlen,hidd el.-mosolygott csalódottan
-A lehetetlent nem hiheti el az ember.-ráztam meg a fejem
-Nincs elég gyakorlatod.Én régebben naponta egy órát csak ezt gyakoroltam.Volt már hogy reggeli előtt hét lehetetlen dolgot elhittem.
-Most azt akarod hogy elmenjek?-álltam meg döbbenten.Pechemre az út közepén,így hallottam ahogy egy mellettem elhaladó autóból hangosan káromkodnak.Próbáltam minél gyorsabban elfelejteni a mocskos szavakat,majd egy fejrázással újra a valóságba kerültem
-Dehogy akarom.-fogta meg a kezem,és húzni kezdett hogy legalább haladjunk-Csak nem szeretem amikor az emberek minden lehetőséget kizárnak az életükből.
-Tudsz valamit amit én nem?-ráncoltam össze a szemöldököm
-Oké.-fordult meg,és megragadta a vállamat-Abbahagyod ezt az őrültséget amit csinálsz?Nincs semmilyen összeesküvés elmélet,sem titok ami érint.-szóval vannak titkai előttem.Elvégre,mindenkinek vannak titkai.Csak azt hittem mi ezt megosztjuk egymással
-Hazakísérsz?-kérdeztem végül,mert azt hittem sosem találok ki a gondolataimból.Luke bólintott,és elindultunk fel a dombon.Útközben mindketten hallgattunk,csak egy egy autó hangja törte meg a csendet.Én sem akartam beszélni,és Lukenak sem volt mondanivalója.A házunk előtt is csak intettünk egymásnak.Nem akartam ott állni a kapuban és várni,hogy Luke eltűnjön a szemem elől mint a romantikus filmekben,inkább bementem.Apa nem volt otthon,gondoltam uzsizok,aztán megnézem a közösségit.Bedobtam a melegszendvicseket a melegszendvicssütőbe,és felnyitottam a laptopom.Jó régóta nem néztem fel sehová.Amióta Lukeal elmentünk nyaralni,nem is éreztem késztetést.Jó volt egy kicsit távol lenni a külvilágtól.Az összes osztálytársam ismerősnek jelölt,a falamon mindenféle ,,Végre hogy megjöttetek!" kiírások voltak.Elmosolyodtam.Az előző osztálytársaim nem örültek így nekem.Szerintem az osztálytalálkozón fel sem tűnne nekik ha nem lennék ott.Lefelé görgetve megakadt a szemem valamin.Egy fénykép volt rólam és Lukeról,bobozás közben.Luke rakta fel ezzel a szöveggel: ,,Biztos hogy minden megvan?".Elnevettem magam,majd lájkoltam,és hozzáírtam hogy ,,Nem vagy vicces Hemmings!"
A melegszendvicsem iszonyat meleg volt,így sikítottam egyet amikor kiemeltem a sütőből.Azt hiszem harmadfokú égési sérülést szenvedtem.Épp hideg vizet folyattam a kezemre hogy csillapodjon a fájdalom,amikor megcsörrent a telefonom.Gyorsan megtöröltem a kezem és előrángattam a készüléket a farzsebemből.A kijelzőn Luke neve villogott.Ki más hívna akkor,amikor tiszta víz a kezem?
-Hello.-vettem fel
-Te tudod mit adsz elő a suliban?-támadott le.Úgy látszik nála nem szokás köszönni a telefonban
-Még nem.De van rá két hetünk.-vontam meg a vállam és a szendvicseimmel (megszenvedtem értük!) együtt mentem át a nappaliba
-Tudom hogy csak két hét múlva lesz,de idegesít hogy nem jut eszembe semmi.-a szendvics megállt valahol a tányér és a szám között.Nem tudtam hogyan reagáljak.Ha Lukeot valami idegesíti akkor oltári nagy gáz van.És nagyon jól tudtam,hogy Lukeot nem az előadás idegesíti,csak ezzel próbálja terelni a gondolatait.Eszembe jutott Sziget.A sztori,amit Luke mesélt,hogy rendőrségre kell járnia.A 3 hét nyaralásunk után a gondatlan életünk elszállt.Lent,Balatonon az volt a legnagyobb problémánk,ha elfelejtettük bekenni magunkat naptejjel.Most,hogy hazajöttünk,visszaérkeztünk a valós problémáinkhoz
-Luke...-nem tudtam mit mondjak.Sóhajtottam egyet,és minden gondolkodás nélkül megpróbáltam segíteni.Erre valók a barátok nem?-Mi lenne ha átjönnél.Együtt kitaláljuk mit adjunk elő.-tudtam hogy nem ez a baja,de azt is tudtam hogy mennyire nem akar beszélni róla.Csak kiutat keresett,hogy megszabaduljon a gondjaitól,ha csak egy kis időre is
-Akkor beengedsz?-kérdezte,nekem pedig összeszaladt a szemöldököm-Mondjuk még ma.-tette hozzá,és a hangján hallottam hogy mosolyog.Leraktam a szendvicseket a dohányzóasztalra,és a bejárathoz siettem.Luke valóban ott volt.Amikor kinyitottam az ajtót,a telefont még mindig a füléhez tartva rám mosolygott-Megleptelek?-kérdezte szemtelenül,mire bólintottam-Mi az?Egy őrült gyilkos van a házban és nem mersz megszólalni?
-Kizárt dolog,hogy rajtam kívül lenne itt más őrült gyilkos.-mosolyogtam,mire elnevette magát
-Na,engedj be mielőtt elkapnak a zombik.-mosolygott,én pedig félreálltam hogy beférjen mellettem-Melegszendvics?-szagolt a levegőbe
-Igen.Kérsz?
-Nem kösz.-lerúgta a cipőjét,és berohant a nappaliba
-Látom jól el vagy.-mosolyogtam
-Ahha.-bólintott a kanapén fekve
-Szóval...-ültem le a fotelre,és Lukeot bámultam
-Szóval?-húzta össze a szemeit
-Hát...Akkor mit adunk elő?-tártam szét a karom
-Te ugye nem hitted el hogy ezért jöttem.-nevette el magát.Éppen ekkor csörrent meg a telefonom
-Nem!Persze hogy nem!-védekeztem,és előhalásztam a készüléket a zsebemből-Szia apa.
-Szia!Csak szólni akartam hogy ma sokáig nem megyek haza.Áthívjam Brigit?-igaz,apa néha elfelejtette hogy már nem 5 éves vagyok,azért örültem neki hogy aggódik miattam és hogy törődik velem
-Azt hiszem le tudok feküdni egyedül is,de kösz.-nevettem fel
-Ettél?
-Apa.-hajtottam le a fejem-Ha éhes vagyok,eszek.
-Oké.-hát ilyen egy meg nem értett tinédzserlány élete.A szülők nem akarják elfogadni hogy csak akkor eszem,ha éhes vagyok.
-Szia.-köszöntem el és kinyomtam a telefont
-Miért nem mondtad hogy már ettél?-nézett rám Luke értetlenül,továbbra is feküdve
-Mert így elkerültem egy hosszabb beszélgetést.Esetleg vitát.-gondolkoztam.Ha ezt mondtam volna,megtudta volna hogy melegszendvicset ettem.Akkor egy darabig elvitáztunk volna hogy miért nem eszem a tegnapi maradékot,vagy ha azt unom rendelhettem volna pizzát blahbahblah...Jobb elkerülni az ilyeneket


-Mehet?-kérdeztem.Luke az ágyam mellett feküdt a földön hanyatt,én pedig az ágyamon,és megpróbáltam beledobálni a szájába a popcornt.
-De béna vagy.-nevetett fel amikor már vagy ötödjére nem tudtam bedobni
-De ez így lehetetlen!-álltam fel tiltakozva.Engem senki se bénázzon le
-Állj ide.-nyújtotta a kezét Luke,mire felsegítettem-Csak állj itt és nyisd ki a szád.
-Oké.-sóhajtottam.Luke a szoba másik végébe ment,majd a markában tartott  popcornból felemelt egyet
-Kész vagy?-kérdezte,én pedig bólintottam,majd kinyitottam a szám.Luke elsőle betalált,csodálkozva rágtam meg a kukoricát.
-Ezt hogy csináltad?
-Tehetségem van hozzá.-nevetett fel,és az asztalomhoz sétált.-Aranyos voltál.-emelte fel mosolyogva a legcikibb kiskori képem.Valószínű mindenkinek vannak ciki kiskori képei,de ez mindenkit felülmúlt
-Azt tedd le!-szóltam rá
-Most miért?-rakta vissza
-Azért mert én sem nézegetem a kiskori képeidet.-tettem karba a kezem
-Miért?Szeretnéd?-mosolygott.Azt hiszem váratlanul ért ez a kérdés.Hogy akarok-e róla ciki képeket látni?Hát nanáhogy!

19.rész-Első nap

Reggel hullafáradtan keltem fel a korán kelés miatt.A szemeim táskásak voltak,és olyan lilák hogy úgy néztem ki mint akinek bevertek.Gyorsan lefürödtem,és felvettem az "első nap a suliban" outfitem,ami sima farmer volt Abbey Dawn pólóval,rózsaszín convers-el,és egy rózsaszín karkötővel,amit még a nagyitól kaptam,így az kabalaként szolgált.
A gyomrom összerándult,és nem bírtam megenni a reggelim,emiatt viszont ingerült voltam.Apa hagyott üzenetet hogy bement a stúdióba,és majd csak este jön haza,mert valami lemezen dolgoznak vagy mi.Brigi tegnap kért apától három nap szabadnapot,így ő sem volt ott.Meg reggelente nem is szokott nálunk téblábolni,de jelen pillanatban hiányzott a jelenléte.Épp a cipőmet kötöttem amikor kopogtak.Elszenvedtem magam az ajtóig és kinyitottam
-Készen állsz az első napodra?-mosolygott rám Luke.Egy fekete két oldalt kivágott ,,Magamban sem bízok" feliratú trikót és fekete térdnél lyukas farmer volt rajta.Haja össze-vissza állt,mint aki szélviharba került,de meglepően jól állt neki.Napszemüvegében magamat pillantottam meg,és szinte hátraugrottam a rémült fejemtől.Valóban izgultam
-Persze.-vontam vállat.Nem akartam hogy Luke kiröhögjön vagy bármi-Nem számítottam rád.
-Úgy volt hogy anya visz.-vont vállat,és belépett mellettem-De inkább veled szeretnék bemenni.
-Értem.-bólintottam és folytattam a cipőm bekötését-Indulhatunk.Nem hozol táskát?-néztem rá összehúzott szemekkel amikor észrevettem hogy csak nálam van táska
-Kéne?-vonta fel az egyik szemöldökét,majd előhúzott a zsebéből egy tollat-Nem elég ez?Csak az első napra.
-Őrült vagy.-nevettem fel,és kitessékeltem az ajtón hogy bezárhassak.A reggeli napsütésben sétáltunk le a dombon.Még kissé hűvös volt,de látszott az égen hogy napközben dögmeleg lesz.
-Izgulsz?-mosolyodott el Luke,és megnyomta a gombot a zebránál
-Nem.-ráztam meg a fejem
-Nem úgy nézel ki.
-Jól szórakozol?-húztam résnyire a szemem,majd észrevettem hogy az ujjaim morzsolom.Azt hiszem eltörtem a kisujjam.
-Többnyire.-bólintott még mindig mosolyogva,majd elindult mert zöld lámpát kaptunk
-Kösz.-fújtattam,és utána siettem mert nem akartam lemaradni.Körülbelül 15 percet sétáltunk suliba.Mindenfelől diákok érkeztek,és mindenki sietett be az épületbe.Nem értettem mire ez a nagy sietség.Általánosban a diákok ráérősen sétáltak a bejárat felé.Bár ez attól is lehetett hogy menőnek akartak tűnni.-Hogy fogjuk megtalálni az osztályunkat?-rántottam meg Luke trikójának alját,amikor végre megálltunk a suli előtt.Elég alacsony voltam hozzá képest.Épp a válláig értem
-Megkérdezünk valakit?-nézett rám furán,mintha csak idióta lennék hogy ilyeneket kérdezek.Na jó.Talán kicsit az voltam.Egyszerre léptünk be a hatalmas iskola kétszárnyú ajtaján,majd odasétáltunk az ablakban ülő portás nénihez-Tetszik tudni merre találjuk Payer Nándort?
-Még nem jött be.-nézett ránk a nő úgy,mintha csak szívességet tett volna azzal hogy hozzánk szólt
-Akkor meg tetszik mondani merre találjuk a 17-es termet?
-Első emelet.-motyogta,aztán belemerült a számítógépébe.Luke megforgatta a szemét és intett hogy menjek,mert ha rajtam múlt volna egész nap ottmaradok a portásnénivel.Mindenfelől ismeretlen arcok,hangzavar,és a büfében lévő melegített pizzák és kávé (a későn ébredő diákoknak) illata.
-Hagyj békén!-kiáltotta valaki,majd egy szőke lány,akinek a haja vége színesre volt festve,felrohant a lépcsőn.Utána egy magas rövid,barna hajú srác sietett és egy rajzlapot lóbált a levegőben.Egy művészgimiben valószínűleg ez hétköznapinak számít-Mondtam már hogy nem tudom mi van rajta!Nem én csináltam!
-Ez egy nyúl!-kiabált a fiú is-Önkéntes tűzoltó?-az utolsó mondatot inkább kérdezte,miközben a rajzlapot nézegette-Szerintetek?-mutatta körbe úgy általánosságban.A lapon egy valóban csúnya,felismerhetetlen rajz volt látható.Luke próbálta visszatartani a röhögését,de furán krákogni kezdett
-Megmaradsz?-suttogtam neki,mire mosolyogva bólintott.Felmentünk a lépcsőn.Először rossz irányba indultunk el,majd amikor visszafelé is átverekedtük magunkat a folyosó álló diákokon megtaláltuk a 17-es termet
-Sziasztok.-köszöntem halkan,de senki sem foglalkozott velem.Luke vállat vont,és egy üres padra mutatott.Ő belülre ült,én pedig kívülre.
-Hello.-mosolyodott el egy göndör hajú srác amikor kivette a fülhallgatóját,körbenézett és meglátott,mivel pont a mellette lévő padban ültem-Új vagy,vagy csak én nem vettelek eddig észre?
-Tori vagyok.-mosolyogtam rá-Ez az első napom.
-Lewis.Ugye?-húzta össze a szemét,mire bólintottam-Igen,az ofő már említette hogy van még két fő,akik nem voltak itt első nap.Egyébként Ricsi vagyok.
-Örülök.-mosolyogtam-Ő Luke Hemmings.-jutott eszembe,hogy nem csak nekem ez az első napom,és kicsit hátradőltem hogy Luke jól látható legyen.Épp a tollát kattintgatta,majd odaintett Ricsinek
-Sziasztok!-ugrott a padunk elé a szőke,színes hajú lány akit a folyosó láttunk-Vani vagyok.Ti ma jöttetek?Ti vagytok a maradék osztálytársaink?Akkor nem ismeritek az ofőt ugye?Tök nagy arc,mind bírjuk.Mi a nevetek?Várj!Az egyikőtök Lewis,a másik Hemmings,de fogalmam sincs ki kicsoda.-mi csak nagyokat pislogtunk amikor Vani végre befejezte a mondandóját,és elcsodálkoztunk a 300 szó/perces beszédstílusán.A szülei tutira nem unatkoznak otthon
-Én vagyok Hemmings.-szólalt meg Luke először mióta beléptünk a termünk ajtaján-És ő Lewis.-mutatott rám,én pedig zavaromban a fülem mögé tűrtem a hajam
-Beni kapd el!-lépett be egy nagyon kék szemű srác az ajtón,és egy zacskó chipset dobott az első padban fekvő srácnak,aki természetesen nem kapta el,így fejbe találta-Bocs.-intett a srác,majd felénk nézett-Hello.Bence.-elfogattam a kézfogást.Dejó!Már három embert ismerek az új osztályból.Illetve a padon fekvő Benivel együtt négyet.
-Gondolom egyikünket sem ismeritek.-nézett ránk Vani-Szerintem...
-Vanessza.-sóhajtott Bence ezzel félbeszakítva a fecsegni akaró Vanit-Szerintem ma már elbeszélted a napi limited.
-Hé!-háborodott fel,majd hozzávágott egy tolltartót.Bence elhajolt,így a tárgy Ricsit találta el.Pillanatokon belül dobálózás kezdődött.Tollak,alufólialabdák,papírgalacsinok,és egy táska (?) repült át a termen.Ügyesen félrehajolva tértem ki a repülő tárgyak útjából,de Luke nem volt ilyen gyors,ezért őt eltalálta valaki táskája.Amiben amúgy nem tudom mi volt,de Luke állítása szerint nagyon kemény volt.
-Na!-lépett be a srác aki a folyosón a rajzlappal futkosott-Ki az,akinek két hüvelykujja van,és bekötötte a kábeltévét?
-Szasza?-nézett rá Ricsi,majd Lukeon és rajtam kívül mindenki elnevette magát
-Hülye.-rázta meg a fejét-Én.
-Jólvan Zsolti.Majd akkor ünnepeld magad,ha feltaláltad a rágót aminek mindig megmarad az íze.
-Már feltaláltam valamit.-emelte fel a mutató ujját,és előhúzta a telefonját a zsebéből-Taps alkalmazás!-kiáltott fel,és elindította az aplikációt,amitől a telefonjából hangos taps és fütty szólalt meg-Ajánlanám neked a letöltést,ugyanis az előadásaid után csak ez fog téged megtapsolni.
-Huuu!-reagálta le elsőnek Bence,majd a többiek is csatlakoztak
-Ricsi,beégtél.-rázta meg a fejét Ben amikor felkelt a második alvásából,és kinyújtózott.A csengő véget vetett a bulinak.Legalábbis azt hittem.Egy barna és egy rózsaszín hajú lány lépett a terembe,és kettem hoztak egy hatalmas zsákot
-Mi van benne?-állt fel Ricsi,mert azt hitte,úgy belelát a zsákba
-Döglött kutya!-nevetett Bence aki még mindig a padunknál állt
-Miért lenne benne döglött kutya?-tette csípőre a kezeit a barna hajú lány
-Miért ne?-vont vállat Bence,majd elindult a saját helyére,Ricsi mellé
-Mondjátok már el mit hoztatok!-kiabált Zsolti,és a barna hajúhoz vágott egy papírgalacsint
-Nem tudjuk.-vont vállat a rózsaszín hajú
-Kitti.Ne mondd,hogy behoztál a suliba egy zsákot,és nem tudod mi van benne!
-Talán kokó.-húzta össze a szemeit Ben
-Az tuti nem.-rázta meg a fejét Kitti,és rózsaszín tincsei ide-oda csapkodták az arcát
-Honnan tudod?
-Az ofő adta.-sóhajtott mintha csak megterhelő lenne Bennel beszélgetnie
-Akkor tuti döglött kutya.-állt fel Bence,és a lányok felé indult-El az útból!
-Nem!-ugrott elé a barna hajú-Az ofő azt mondta hogy meglepetés a két új diáknak.-ecsetelte,és felénk nézett-Egyébként Lili vagyok.
-Tori.-intettem bénán,majd Luke is bemutatkozott
-Jóreggelt!-lépett be egy férfi a terembe.Gondolom az ofő volt-Ohh megjöttetek.-nézett ránk-Hol van Bencze és Némedi-Varga?
-Büfében.-emelte fel a mobilját Zsolti
-Hívd fel őket hogy siessenek.-bólintott az ofő.Ezt furcsállottam.Általánosban elkobozták a telefonjainkat,itt meg arra kérnek hogy használjuk?Ez már a menyország?
-Már hívom is.-Zsolti ujjai villámgyorsak voltak,a füléhez emelte a telefont és várt-Szasza.Igen én vagyok.Merre vagytok?Oké.-bólintott,majd elemelte a telefont a fülétől-Szasza kérdezi hogy hozzon-e valakinek valamit.
-Uuu gumicukrot!-fordult hátra Kitti,aki az első padban ült
-Majd megveszed magadnak szünetben.-sóhajtott az ofő-Csak jöjjenek fel.
-Oké.-vonta meg a vállát Zsolti,és újra Szaszához kezdett beszélni.Akiről azt hittem hogy lány,mert hogy a Szasza az Alexandra becézése.Amikor viszont két fiú vihogva beesett az osztályterembe kiderült hogy tévedtem.
-Szasza üljetek le!-masszírozta az orrnyergét az ofő.
-Igenis.-bólintott egy fekete hajú srác.Szasza nagyonis fiú volt.Nagyonis helyes fiú.Szinte fekete szemeivel nézett végig az osztályos,majd tekintete megállapodott rajtam.Gyorsan Lukera néztem,hogy el ne áruljam magam
-Megtennétek hogy leültök?-intett az ofő a két üres hely felé már kissé ingerültebben
-Persze.-legyintett Gergő (kizárásos alapon csak ő lehetett),és bevágta magát a harmadik padba
-Tehát.-csapta össze a tenyerét Payer tanárúr,de nem sokáig beszélhetett,mert Gergő közbevágott
-Tanárbácsi!Mi van a zacsiban?-emelte fel a kezét Gergő
-Természetesen Luke és Tori kellékei az első előadásukhoz.-mosolyodott el
-A francba!-kiáltott fel Gergő,majd kihalászott a zsebéből egy ötszázast,és lecsapta az asztalra Ricsi elé
-Megvan az uzsim.-dörzsölte össze a kezét a göndör
-Lehetnél még ennél is ingyenélőbb?-sóhajtott Lili,aki szintén az első padban ült,Kitti mellett
-Először is.-állt fel Ricsi.Itt mindenki csak úgy feláll (?).Ja,és egyébként óra van-Nincs is ilyen szó.Másodszor pedig fogadáson nyertem,teljesen tisztán.
-Egy fogadás minden csak nem tiszta.
-Megkérhetlek benneteket hogy szünetben folytassátok?-dörzsölte meg az arcát az ofő-Ricsi ülj le.-Ricsi kibontott egy csomag rágót,bekapta,majd leült-Köszönöm.Nos tehát.Az előző héten nem nagyon beszéltünk meg semmit,ismerkedtetek az iskolával és a tanárokkal.Lili,légyszíves oszd ki az éves programlistát.-nyújtott a lány felé egy papírköteget.Lili felállt,és átvette a nyomtatott papírokat
-Ez mi a franc?-kerekedett el a szeme, és forgatni kezdte a legfelső papírlapot.Rögtön az egész osztály nemtetszését fejezte ki,hogy a lapok két oldalasak
-A programok nem kötelezőek.-mosolyodott el az ofő,mire mindenki egy ,,Na azért." nézéssel ajándékozta meg.Mellettem Luke unottan nyomkodta a telefonját,és néha felnevetett.Lili villámgyorsan kiosztotta a lapokat,és visszaült.Lukeal egyszerre emeltük fel,és olvasni kezdtük.
Szeptember 26-Gólya avató
Október 6-16:00 Ünnepség
Október 22-Ünnepség
Október 31.-Halloween-i buli
November 3-10.-Őszi szünet
December 19.-Karácsonyi bál
December 19-Január 5.-Téli szünet
December 20-21.-Horrorfilm est
Január 9-Farsangi bál
Február 9-13.-Valentin hét 
Március 13-Ünnepség
Március  16-Festés nap
Március 20-Tavaszköszöntő
Március 23-30-Tavaszi szünet
Április 10 -Hangverseny
Május 15-Retro parti 80's
Június 12-Vízicsata...
A szünetekben lehet menni iskolai programokra (színház,több napos kirándulások stb).Az ofő türelmesen várt még elolvassuk,majd újra megszólalt
-Tehát a programok nem kötelezőek,kivéve az október hatodikát,de az is csak azoknak akik a városban laknak.
-Miért van ennyi ünnepség?-hajolt a padjára Vani
-Az emberek nem tehetnek róla hogy háborúban meghaltak.-rázta a fejét Lili,és rávert a padon fekvő Ben fejére
-Mi bajod van?!-ült fel Ben
-Felébredhetnél!
-Zavarlak?-mosolyodott el
-Horkolsz.-húzta fel az orrát,majd előre fordult
-Te részt veszel valamelyiken?-fordultam halkan Luke felé.A többiekkel ellentétben én nem akartam megzavarni az órát.Szegény ofő már így is ki volt bukva
-Te részt akarsz venni?-húzta fel az egyik szemöldökét
-A bulikon mindenképp.-néztem a papírra-És talán az erdélyi kiránduláson.
-Arra tuti én is megyek.-nézett felénk Ricsi.Ezek szerint nem voltam annyira halk
-Mire mész te?-hajolt előre Bence hogy lásson Ricsitől-Röntgenre.Max.
-Megyek kirándulni.-rázta meg a fejét Ricsi-Tudod...Túrazsák meg minden.
-Ja.Gurulós bőrönd.-nevetett-Megyek veled.Ki tudja mit csinálnál te...
-Erdélyben.-segítettem ki
-Na ott meg főleg!-kerekedett el Bence szeme-Megyek.
-Hová mentek?-fordult hátra Vani.Aki mellesleg egyedül ült,így minden cuccát a mellette lévő helyre pakolta.Csakúgy mint Zsolti,aki a gitárját rakta fel az asztalra
-Erdélybe.-mosolygott Ricsi
-Én is megyek!-bontotta ki egy zacskó croissant.Csokisat,ha jól láttam.
-A következő.-csapta össze a tenyerét az ofő.Éreztem hogy az elkövetkezendő négy év neki kínkeserves lesz-A farsangi bál témája minden évben más,a diákok szavaznak,a megjelenés csak az éppen megszavazott jelmezben lehetséges.A bálokat a tornacsarnokban tartják.
-Tanár bá'?-tette fel a kezét Zsolti,de meg sem várva a feszólítást,folytatta-Idén mik közül lehet választani?
-A lehetőségeket a diákelnökök válogatják össze.És mivel itt tartunk,szeretnék kérni két diákot hogy támogassa az osztályunkat.-a halloween ötleteire alapozva mindenki föltette a kezét.Kivéve engem és Lukeot,aki folyamatosan a tollával játszott és csak néha-néha nézett fel-Kitti,és Lili.Megtennétek?
-Természetesen.-bólintott Kitti,és mindenki letette a kezét
-De ne valami tré ötletet dobjatok be.-rázta a fejét Zsolti
-A diákönkormányzat nem csak a halloweenről szól.-fordult hátra Lili
-Hanem?-kérdezte Ben
-Látszik mennyire ostobák vagytok.-forgatta a fejét
-Na most mér'?-kiabált Ricsi,és bandzsítva nézett Lili felé,aki egy ,,Úr Isten,hová kerültem?'' sóhajjal visszafordult.A csengő vetett véget az órának.A hat fiú ment ki először,nyomukban az ofővel.Csak mi lányok,és Luke maradtunk a teremben
-Nem jössz velem büfébe?-fordultam Lukehoz
-De.-állt fel,és elindult kifelé-Hogy tetszik?
-Az osztálytársaink...-kezdtem
-Jó fejek.-bólintott-Jókat nevettem rajtuk.
-Hát..Igen.
-Te nem ezt akartad mondani,igaz?-kérdezte miközben beálltunk a büfénél álló sor végére,és én elkezdtem nézegetni a választékot.Sósat egyek vagy édeset?Szerintem ezzel mindenkinek meggyűlt már a baja
-De.-bólogattam,de engem csak a kaja kötött le.Szörnyen éhes voltam
-Luke!-kiabált a sor elején álló Bence-Mit kértek?Még nem fizettem.-sűrű bocsánatkérések közepette léptem Bence mellé.Alig bírtam állni a diákok ,,Mit képzelnek ezek?" pillantásait,de úgy tűnik Lukeot nem igazán zavarta.Konkrétan nem is tudom mi zavarja.
-Na?-lökött meg Bence ezzel visszarángatva a valóságba.Kicsit elgondolkoztam
-Egy csokiscsigát szeretnék.Luke?-néztem hátra
-Csak egy smartiest.-rántott vállat és tovább nézelődött.Bence kikérte a reggelinket és szerintem fél Afrika egyhavi élelmiszerkészletét.Segítettünk felcipelni,majd a két meglévő üres padra pakoltunk le
-Hoztál gumicukrot?-állt fel Vani,aki addig Zsolti gitárjával volt elfoglalva
-Ja.-dobott felé Bence egy zacskót.Egy jó nagy zacskót
-Egyébként minek a kellékek?-bökött Luke a zsák felé
-Ja.Minden diáknak elő kell adni valamit év elején.Ez az első havi jegyünk egy csomó tantárgyból.-nézett rá Ben,aki akkor lépett a terembe,egy pizzaszelettel a kezében
-Csak színészkedhetünk?
-Ahha.
-És mikor kell előadni?-kérdezte,mert úgy nézett ki,senki nem fog beszélni
-Fan á e heteteh.-szólalt meg Vani akinek tömve volt a szája gumicukorral.Csak egy hetünk?Jaj.
-Mit kell előadni?-kérdeztem én is
-Báhit.-így hangzott a ,,Bármit"
-Te mit adtál elő?
-Ne kérdezd meg!-kiáltott Ben,aki közben a kajakupacban kutatott
-Miért?-kérdeztük Lukeal egyszerre
-Mert válaszol.-sóhajtott.De késő volt.Vani elkezdte.Elmesélte hogy az egyik kedvenc filmjéből egy jelenetet adott elő,és hogy nagyon szereti azt a filmet,meg a jelenetet is,és hogy nehéz volt,mert nem talált a suliban megfelelő ruhát,így el kellett mennie jelmezkölcsönzőbe,meg úgy szinte az egész filmet elmesélte.És a szövegét is elmondta a jelenetből.
-Hát ez...Hosszú.-tért észhez először Luke a sokkból,amit mindketten kaptunk a hirtelen információ áradattól.Ben csak a fejét verte a padba
-Ja,vége?-kérdezte,majd felállt,és kimenni készült de becsöngettek.Egy darabig nézte a folyosót,és az üres padját,majd vállat vont,és elhagyta a termet
-Hova jártak ez előtt?-néztem magam elé,utalva arra,hogy késnek az órákról,kimennek becsengetéskor,nyugodtan telefonoznak,esznek meg egyebek
-Ahová te nem.-nevette el magát Luke,és átkarolta a vállam-Az osztálytársaink jófejek.

18.rész-Diszkrimináció

Reggel nem a szállodai ágyamban ébredtem,hanem megint a kanapén.Luke karjaiban.A nap még nem kelt fel,innen gondoltam hogy nagyon korán lehet.Nem akartam zavarni Lukeot,de a kínlódásom miatt mindketten leborultunk a kanapéról.
-Mi a...-fogta a fejét,majd rám nézett-Jól vagy?
-Igen.-bólogattam-Mennyi az idő?-mivel mindketten abban a ruhában voltunk amiben hazajöttünk,Luke elővette a mobilját a zsebéből
-Hajnali négy.-dörzsölte meg az arcát fáradtan
-Nem vagyok már álmos.-jelentettem ki,majd felálltam és az erkély felé mentem.Luke jött utánam
-Jól érezted magad?-kérdezte miközben halkan behúzta maga után az ajtót.Nem mintha Brigi hallaná,legfőképpen magunk miatt volt halk,hogy ne legyen kellemetlen
-Imádtam.-mosolyogtam (már amennyire ébredés után tudok)-De azért már mennék suliba.
-Én nem.-suttogva beszélgettünk,pedig senki nem volt aki hallana-Még maradnék.
-Nem vagy kíváncsi a többiekre?
-Három nap múlva megtudom hogy néznek ki,és megismerem őket.Miért stresszeljek rajtuk?
-Hát...-húztam be a nyakam.Most mondjam azt hogy általánosban én voltam a cikizés tárgya?Hogy sosem tudtam elmenni a közös sulis programokra mert Amerikába kellett repülnöm?Hogy nem is volt gyerekkorom mert folyamatosan repkedtem a szüleim között?Inkább nem mondtam semmi ilyesmit-Csak izgulok.
-Fölösleges.-nézett rám,és talán a világ legszebb mosolyával ajándékozott meg
-Szerinted oké lesz?-a levegő hűvös volt,így kicsit megdörzsöltem a karom,de még így is libabőrös lettem
-Biztos.-észrevette hogy fázom,és bement,majd kijött egy pokróccal-Tessék.-terítette rám,és bebújt mellém.Ott ültünk,egymás mellett,vártuk a napfelkeltét,közben pedig a suliról beszélgettünk,az elmúlt hetekről,hogy milyen jól kijövünk egymással ahhoz képest,hogy először egyikünk sem akarta megismerni a másikat.
-Azt hitted valami fogszabályzós,szemüveges,pattanásos stréber vagyok?-nevetett fel.Minél tovább ültünk kint,annál kevésbé aggasztott minket milyen hangosan beszélünk
-Hé!-löktem meg-Ne becsüld le a fogszabályzós,szemüveges,pattanásos strébereket!Különben sem hittem hogy az vagy.Azt hittem valami dagadt gyerek vagy akinek folyton csokis az arca,és úgy néz ki mintha a super size me-ből lépett volna ki.
-Na.Te meg a dagadt gyerekeket becsülöd le.-ciccegett,és ő is meglökött
-Nem becsülöm le őket.-vontam meg a vállam-De ők tehetnek azért hogy dagadtak.Az ember nem tehet a fogszabályzóról,sem a pattanásairól.Azoknak jönniük kell.
-Komolyan meggondolhatnád a bölcsészetet.-mosolyodott el,én pedig vállba vertem.Vicces.
-Kérdezhetek valamit?-néztem rá,de viszonzásképp értetlen kék szempárt kaptam
-Nem,Tori,nem kérdezhetsz semmit,sőt távoltartási parancsom is van,úgyhogy légyszíves menj tőlem tíz méterrel távolabb.-vettem a poént,úgyhogy inkább kérdeztem
-Miért pont művészgimi?
-Ez rém egyszerű.-sóhajott amolyan ,,már megint el kell mondanom" stílusban-Nézz csak rám.Szerinted van valami ami érdekelne?
-Nem igazán.-húztam el a szám
-Na.Az egyetlen ami érdekel az az éneklés,amit szeretek is csinálni.Szeretek hangszereken játszani,és szeretek színészkedni.Ennyi a történetem.-vont vállat,majd felém biccentett-És te?
-Ohh ha nem akartam volna is ide kellett volna jönnöm.-mosolyodtam el
-Nincs olyan hogy kell.Vagy akarod,vagy nem.
-A szüleim is ebben a szakmában vannak.És nem azért jövök ide mert a kedvükben akarok járni.Illetve...nem csak ezért.-javítottam ki magam
-Szóval,azért jelentkeztél ide hogy a szüleid ne boruljanak ki?
-Nem.-ellenkezdtem-Vagyis...ahogy nézzük.Én is nagyon szeretnék ide járni,elvégre az éneklés és a színészkedés a mindenem.De többek között anyuék miatt tettem.
-Szerintem nem fair ha mások rád erőltetik az akaratukat.-mosolyodott el halványan,és átkarolta a vállam
-Te magadtól döntöttél így?
-Nem.-rázta meg a fejét alig észrevehetően-Anyám rendes gimibe akart küldeni,hogy aztán matematikus legyek vagy valami ilyesmi.
-Te persze mindig is énekelni akartál.-mosolyogtam rá,mire bólintott
-Azért jelentkeztem ide mert nem akartam senkinek megfelelni.-mondjuk szerintem elég meggondolatlanság.Akkor ő most nem is akar ide járni?Csak azért jelentkezett hogy idegesítse az anyját?Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról,de ahogy ott ült,néma csendben,maga elé meredve,úgy tűnt már többet nem fog megszólalni
-Ennyit a matematikai álmodról.-nevettem fel.Majd elhalkultam,mert a nap narancssárgásra festette az eget-Ez gyönyörű.-sóhajtottam és Luke vállára hajtottam a fejem.A mi kapcsolatunk ilyen bonyolult volt.Soha nem éreztem így senkiről hogy szükségem lenne rá.De Luke ilyen volt.Ha nem is tartoztunk úgy össze,akkor is összetartoztunk.Ha lenne egy bátyám,egészen biztosan ilyen lenne mint ő
-Hosszú utunk lesz visszafele.-mosolygott rám,én pedig értetlen pillantásokkal viszonoztam
-Mivan?-kérdeztem végül,mert Luke szemeiből képtelenség volt bármit is kiolvasni
-Hát,gondolom sulira kell bevásárolnunk.Akkor mehetnénk fehérvárra.Ott vannak a kedvenc boltjaim.
-Neked vannak kedvenc boltjaid?-kerekedett el a szemem
-Oké.-nevetett fel-Be kell vallanom valamit.Nem csak hogy vannak kedvenc boltjaim,de vásárolni is szoktam.
-Bénító hatásként ért ez az információ.-nevettem én is,majd Luke a karomat kezdte bökdösni-Mi az?
-Csak ellenőrzöm hogy emberi lény vagy-e.-húzta össze a szemét-Általában mi nem használunk ilyen szavakat.
-De.Pont hogy az emberi lények használnak ilyen szavakat.
-Azt akarod mondani hogy nem vagyok ember,mert nem úgy beszélek mint a 16.századi angolok?
-Tulajdonképpen...-mosolyogtam
-Kösz.-amég ő tettette a sértődöttet,addig én felálltam és bementem kávét csinálni.Mintha valami harangot kongattam volna,Brigi úgy jött ki a kávé illatára a szobájából
-Ez az aminek érzem?-ült fel a pultra,és a fejét a tenyerébe süllyesztve ásított
-Igen.-mosolyogtam,aztán letettem elé egy bögrét,tele forró kávéval
-Isten vagy.-nézett rám,és meghúzta a bögrét-Remélem felébredek.
-Én is.Mert akkor balesetezünk,és még szeretnék élve hazajutni.-lépett oda Luke,és a másik bögréért nyúlt-Köszönöm.
-Majd akkor vezetsz te.-bökte oda Brigi-Ahogy hallom már így is jártas vagy a témában.-Luke nem szólt egy szót sem,csak elhúzta a száját-Szerencséd hogy megúsztad.
-Tényleg.Miket mondtál apának?-húztam össze a szemeim félve a választól
-A szokásosat.-vont vállat-Hogy fürdünk,meg hogy már kilenc órakor kidőltök.
-Mekkora arc vagy.-tette Luke a kezét Brigi vállára mosolyogva
-Az vagyok.-nyugtázta Brigi-De ha három másodperc múlva nem veszed le rólam a kezed,garantálom hogy neked nem lesz arcod.-Luke ijedt fejjel felemelte a kezét és motyogva mondott valami olyasmit hogy megy átöltözni,aztán otthagyott minket-Azért kár hogy vége nem?-mosolygott rám Brigi
-Élveztem.-bólintottam
-Várod már a sulit mi?
-Hát...izgulok.-vallottam be,és lesütöttem a szemem-Nem vagyok stréber,vagy ilyesmi,csak nem akarok kitaszított lenni.
-Sosem voltál kitaszított.Mi van Fruzsiékkal?-próbálta elkapni a tekintetem,de mindig elfordítottam a fejem.Fruzsiék voltak az általános iskola középszintű diákjai,tehát nem voltak sem menők,sem lúzerek.Velük lógtam,de a kapcsolatunk felszínes volt.Inkább csak ültünk egymás mellett,és nem beszélgettünk.Végig nézték ahogyan más diákok megaláznak,én pedig ahogy őket beveszik a menők.Néha még twitteren beszélgetünk.Valószínűleg ők el is felejtették már,hogyan viselkedtek velem
-Fruzsiék sosem voltak a barátaim.-idegességemben a számat rágtam.Már éreztem a vér fémes ízét,mire észbe kaptam és inkább kortyoltam egyet a kávémból
-Hé!-rontott ki Luke a szobájából-Nem láttátok azt a pólómat amin Norbi van?
-Mármint Tori apja Norbi?-ráncolta a szemöldökét Brigi,én meg kikerekedett szemekkel bámultam
-Ja.-vont vállat Luke
-Miért van neked egy pólód apuról?-ráztam meg a fejem visszatérve a való világba
-Miért ne?-húzta össze a szemeit,aztán visszament a szobájába keresni a pólóját apámról (??) NO COMMENT
-Meg se kérdezzem ugye?-meredt Brigi továbbra is a csukott ajtóra
-Szerintem nem érdemes.-ráztam meg a fejem,és inkább megittam a maradék kávém

-Tutira minden megvan?-nézett hátra Brigi a kocsiban ülve
-Igen.-forgatta meg a szemét Luke.Szerintem ez a kérdés élete végéig kísérteni fogja
-Akkor köszönjetek el Siófoktól.-mosolygott és beindította a motort
-Nem vagyunk öt évesek.-nézett rá Luke értetlenül,én pedig abbahagytam az integetést a szálló felé
-Najó,ez csak poén volt.-néztem Lukera,aki elég furán ült engem bámulva
-Jövőre találkozunk!-üvöltötte ki Luke az ablakon amikor a Siófok vége táblát láttuk.Páran értetlenül néztek a kocsi után,pár lány viszont vörös fejjel visszaintettek.Azt hiszem Lukenak nem lesznek gondjai a suliban.Egyébként meg megtalálta a pólóját.Sima fehér volt,és apám személyigazolvány képe volt rányomtatva.Lehet nekem is kéne egy fénykép Kerolról.Érdekes dolgok ezek.-Akkor ugorjunk Székesfehérvárra,és vásároljunk be.Meg kajáljunk.-gondolkozott Luke
-Támogatom.-bólogattam,és felhúztam a lábaim törökülésbe.Elég kényelmetlen volt már "szimplán" ülni.Luke követte a példám,annyi különbséggel hogy ő a lábát az én ölembe szándékozta rakni
-Kényelmes?-húztam fel az egyik szemöldököm
-Ja.-bólintott és a telefonján nézegette tovább a képeket
-Mit szólnál egy amputációhoz?-vette a célzást,és inkább ő is török ülésbe helyezkedett
-Ez tök jó lett.-tartotta felém a mobilját,én pedig elvettem,mert az útnak hála Luke keze úgy remegett mint egy nyolcvan évesé.A képen mindhárman rajta voltunk,Luke és Brigi egymás mellett álltak,engem pedig felemeltek,így kettejük karjában feküdtem.A hajamba (már ami van) belekapott a szél,így úgy néz ki mintha nálam nem működne a gravitáció.Mindhárman mosolygunk,Luke és Brigi a kamerába,még én az ég felé
-Ez tényleg jó.-adtam vissza neki,és előkaptam az én telómat is.Jókat röhögtünk a képeinken.
Luke első nyaralás képe,a fejünk miután visszaérkeztünk a ,,Mentsük meg Lukeot aki a csúszdába szorult" akcióból.Luke kiszakadt pólója,amit megpróbál lehámozni magáról.Brigi és én a bobban,mindketten felemeljük a kezünket és sikítunk.Luke és én a bobban,a fejemet látva ez volt az első menetem.Profilkép rólam,a csúszdás balesetem után (ezek a csúszdák...pff.Életveszélyesek),Balaton,minden mennyiségben (balatoni napnyugta/napfelkelte,Tihanyi félsziget,szemben lévő kivilágított városok amik nem látszódtak,de Luke lefotózta,hajók,motorcsónakok,vízisíelők).Luke és én egymást fröcsköljük,fagyizunk,egymás hajába öntjük a jégkását.Zamárdi tábla,zamárdis szállás,Siófok tábla,siófoki szállás,Palace,Brigi valami cocktaillal,Luke becsípve,én részegen (azonnal kitöröltem).Azt hittem nincsenek képek,de tévedtem.Brigi és Luke dokumentálták az egész nyaralást.A következő képen Luke és én voltunk.Luke a kanapén fekve,én félig rajta,mindketten álmunkban mosolygunk.
Itt Lukera pillantottam,aki még mindig a képeivel volt elfoglalva.
-Mit találtál?-mosolygott rám,én pedig az orra alá dugtam a telefonom.Amikor megnézte a képet elkerekedett szemmel nézett rám-Ezt ki csinálta?-én Brigi felé böktem,mire Luke a két ülés között félig átmászva  -Ezt te csináltad?
-Ja.Szerintem tök jó.-bólintott Brigi,és beleivott a szívószálas jeges kávéjába.Valakinek nem elég egy kávé reggel
-Ez mikor volt?
-Tegnap este.-nézett ránk amolyan ,,Nemár!" stílusban.Hiszen a tegnapi ruháink voltak rajtunk,Luke simán kitalálhatta volna-Van valami probléma?
-Nem.Semmi.-rázta meg a fejét Luke,majd visszaadta a telefonom
-Kitöröljem?-kérdeztem torkomban rekedt gombóccal,előre félve a választól.Sokat jelentett nekem ez a kép,és nem csak az érzéseimről volt szó,hanem hogy Luke hogy gondolkodik
-Nem kell.-rántott vállat,mire belőlem egy megkönnyebbült sóhaj tört ki.Ezek szerint nem irtózik tőlem.De jó.
-Játszunk valamit?-fordultam felé teljesen,így az egyik lábam az ülésen volt,a másik pedig mellettem lógott
-Mit?-kérdezte miközben ugyanolyan pozícióba kínlódta magát
-Kérdezz felelek?-nézett ránk Brigi a visszapillantóból.Megörültünk neki hogy ő is beszáll a játékba,ezért rábólintottunk
-Te kezded.-böktem meg Luke oldalát,aki felnevetett
-Mióta ismeritek egymást?-fogta meg a kezem,hogy ne tudjam megbökni többször,még véletlenül sem
-Hát...-ráncolta össze a homlokát Brigi-Úgy 14 éve.
-Azta.-nézett ránk
-Mi a kedvenc tantárgyatok?-kérdezte Brigi,mi pedig egymásra néztünk és elnevettük magunkat
-Nekem nincs.-ráztam meg a fejem nevetve
-Matek.-nézett rám Luke nevetve,én pedig elkomolyodtam
-Mivan?-kérdeztem,és a szemöldököm a kocsi tetejét súrolta
-Ja.-bólogatott,majd bekapott egy rágót
-Miért a matek?
-Mert az mindenhol ugyanaz.-vont vállat és felém nyújtotta a rágós zacskót.Kivettem egyet és bekaptam-Rágót?-nyújtotta Brigi felé,aki felemelte a kávéspoharát jelezve hogy ő nem kér,kávézik
-Végülis...helytálló a válaszod.-gondolkoztam,és azzal szórakoztattam magam hogy a rágót az ínyemre tapasztottam,így később annak is mentolos íze lett
-És hogyhogy neked nincs kedvenced?A nyelvtant sem bírod?-húzta össze a szemét gyanakvóan
-Nem.-válaszolt helyettem Brigi-És mielőtt megkérdeznéd,nem,az irodalmat sem.Csak sokat olvas,azért ilyen bő a szókincse.Neked is ajánlanám.
-Lehet hogy meg fogtok lepődni,de szoktam olvasni.-kapott Luke a homlokához drámaian-De ne mondjátok el senkinek,még romba dőlne a menő hírnevem.
-Milyen menő hírnév?-nevetett fel Brigi-Agybajod.Na az van neked.
-Kikérem magamnak!Ez diszkrimináció!
-Tudod mit jelent a szó?-nézett Brigi a visszapillantóba
-Hát...-húzta el a száját Luke,mire mindenkiből kitört a röhögés-Tudom!-makacsolta meg magát
-És?-kérdeztem
-Hogy belőled simán kinézik hogy sokat olvasol,de belőlem egy kicsit sem.-rázta meg a fejét
-Hát.Körülbelül,igen.Azt jelenti hogy elsődlegesség,dominancia.
-Emberi nyelven?-nézett rám értetlenül,és félmosolyra húzta a száját
-Például ha én jobb jegyet kapok,csak azért mert szeret a tanár.
-Értem én.-nevetett fel
-Dehogy érted.-szólt hátra Brigi,és bevett egy éles kanyart,aminek hatására Lukeal hátul eldőltünk.Egymások feküdtünk,majd egymásra néztünk,és eldöntöttük hogy mindkettőnknek kényelmes,úgyhogy úgy maradtunk.Nem sokkal később megérkeztünk fehérvárra,úgyhogy kiszálltunk kinyújtózni és bevásárolni.

-Nézd ez tök ari!-nyomtam Luke orra alá egy rózsaszín masnis tolltartót
-Lehet hogy bő a szókincsed,de ha meglátsz valami cukiságot,eldobod az agyad.-nevetett és bedobta a bevásárlókocsiba.Egyébként Luke nem vitte túlzásba a vásárlást,csak öt zacskó tollat vett,és füzeteket.Állítása szerint neki nem kell tolltartó,mert arra ott a táskája (?).Mindegy.Ráhagytam.
-Szeretnél még valamit?-kérdeztem tőle,mert észrevettem hogy unottan tologatja a kocsit
-Én nem.-rázta meg a fejét,és egy idétlen pillantással ajándékozott meg,amikor bedobtam egy noteszt a kocsiba-Ez minek?
-Felírni dolgokat.-mondtam tök természetesen,mire csak megvonta a vállát.Ennyivel letudtuk
-Illatos tollak?-jött oda Brigi egy zacskó színes,illatosított tollal
-Nem vagyok öt éves.-ráztam meg a fejem,majd Lukera néztem,aki megforgatta a szemét és elvette Brigitől a tollakat,majd bedobta a többi cucc közé.
-Halloweenra nem akarsz bevásárolni?-húzta fel az egyik szemöldökét amikor pakoltunk ki a pénztárnál lévő szalagra-Esetleg jövő tanévre?
-Nem vagy vicces Hemmings.-nézett rá Brigi unottan
-Ez hiányozni fog.-tette a szívére a kezét drámaian
-Úgy ahogy a ,,Biztos hogy minden megvan?"?-nevettem fel
-Pont úgy.-egész jól imitálta a sírást,amikor mi kerültünk sorra.Az eladó furán nézte Luke műsírását,és igyekezett minél gyorsabban beolvastatni a cuccainkat,hogy minél hamarabb távol tudhasson minket.Hát nem aranyos ez a székesfehérvári vendégszeretet?Luke észrevette hogy irritálja az pénztár mögött ülő srácot,így mégjobban rákezdett-Nem akarok hazamenni!Vissza akarok menni a balcsira!
-Nyugodj meg.-tettem a vállára a kezem,így beszállva a játékba
-Vissza akarok menni!-ragadta meg a két vállam.A sorban állók mind bosszankodva néztek ránk,Brigi pedig alig tudta visszatartani a röhögést
-Én is!-fakadtam ki,és a hatás kedvéért még igazi könnyeket is produkáltam-Ott hagytam Frenk urat!
-Ki az a Frenk úr?-nézett rám Brigi.Luke és én (ál)könnyes szemekkel konstaláltuk hogy ő is benne van a "borítsuk ki a fehérvári népet!" játékunkban
-A szállodai pöttyös párnám!-a hangom elvékonyodott,inkább volt sikítás mint kiáltás
-Lenne szíves nem sikítozni?-hajolt ki a sorból egy idős néni idegesen
-Lenne szíves nem foglalkozni vele?-kontrázott Luke,és egy pillanat alatt felszáradtak a könnyei
-Hogy beszél velem?-háborodott fel a nénike,és forogni kezdett hogy megállapítsa mindenki hallja-e
-Csak viszonzom.-tette karba a kezét
-Ne bántsa már szegény fiút!Nem látja hogy szomorú?-lépett mellé egy fiatal lány.Velünk egy idős lehetett.Barna haja ráomlott a vállára,és úgy tipegett a magassarkújában,mintha éppen Victoria's secret divatbemutatóra menne
-Hé!-védtem meg magam azonnal-És én?Ez diszkrimináció!-kiabáltam megtörölve a szemeim,arra célozva hogy a lány csak Lukeot védte meg,mert tetszett neki
-Már értem!-kiáltott Luke.Na ezt viszont senki sem értette
 Szerencsénkre Brigi épp akkor fizetett,így elég időnk volt hogy elhúzzunk,amég mindenki Luke felkiáltásán gondolkodott
-Betegek.-nevetett fel Brigi amikor kiléptünk a fotocellás ajtón
-Csak szórakoztunk.-vontam meg a vállam,majd Lukera néztem-Na,mostmár érted mi a diszkrimináció?
-Ja.-bólintott rágózva,majd fújt egy lufit,amibe gyorsan belecsaptam a tenyerem,így a rágó hatalmas fehér foltban terült szét Luke arcán.Pár pillanatig csak pislogott,aztán olyat tett amire tényleg nem számítottam.Kiemelte a kocsiból az egyik ásványvizet,kibontotta,és a fejemre öntötte
-Kösz.-nevettem el magam az arcomat törölgetve
-Megszárad.-nevetett fel.Gondolom ez volt az ördögi kacaja,mert így hangzott hogy: ,,Muhahahaha!"