-Luke...-kezdtem halkan.Talán annyira halkan hogy meg se hallja,de lehajtotta a fejét és elengedett egy ,,Ezt nem hiszem el." mosolyt
-El se kezdd.-mondta miután megköszörülte a torkát-Azt hiszem,ha azt kérdezem hogy történt-e valami,akkor ez a valamik közé tartozik nem pedig a semmik közé.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.Most komolyan én érzem rosszul magam?Itt hagyott hogy elhúzzon ausztráliába!-Nem voltál itt.-néztem fel rá mélyen a szemébe-Nem voltál itt amikor szükségem volt rád.
-Ugyanmár.-nevetett gúnyosan-Kellek én ahhoz,hogy azt mondd Ashtonnak nem mész a bulijába?Kellettem ahhoz,hogy visszautasítsd őt?
-Nem.-húztam fel az állam,aztán feltűrtem a dzsekim ujját hogy jobban látszódjon ahol Ashton az előbb megszorított,és már kezdett lilulni-Ehhez kellettél volna.Ahhoz kellettél volna hogy amikor visszautasítom ne őrüljön be!
-Nem fogom elsimítani a dolgaidat amiket te törtél szét.-vonta meg a vállát hanyagul rá sem pillantva a kezemre-Azt hittem tudsz vigyázni magadra.-nevetett fel gúnyosan,aztán felém indult,de elment mellettem.A nagy hévben a vállával nekiment a vállamnak,én pedig hátraestem
-Ennyi?-kérdeztem a földön ülve-Ezért jöttél?Hogy félrelökve a földön láss?
-Nem.-állt meg,majd megfordult hogy rámnézhessen-Azért jöttem hogy megmondjam,ne keress,mert nem fogsz megtalálni.Azt hiszem elegem volt az ittlétből,és elegem van hogy nem is létezek.
-Nem értem.-ráztam meg a fejem,majd felálltam
-Kiköltözök Ausztráliába.-emelte fel az állát,én pedig csak tátott szájjal néztem rá.Mire tudtam volna valami reakciót kiváltani,már megfordult és kisétált a kapun
Egy ideig bámultam a csukott faajtót,aztán térdre rogyva sírni kezdtem.Nem mehet el.Szükségem van rá.Luke a legjobb barátom,mégha balhés is a múltja,mégha haragszik is rám hogy Ashtonékkal barátkoztam,mégha itt is hagyott minden köszönés nélkül.És most azt akarja mondani,hogy újra elmegy,és többé nem jön vissza?Nem.Azt nem bírnám elviselni.Olyan érzésem volt mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.Ott térdeltem az udvaron,körbeölelve magam,mert féltem,ha nem teszek így szétesek
-Tori...-Vani hangját hallottam mögöttem,aztán a karjait körülöttem.Ott ültünk,lent a földön a sárban,ölelkezve,én csak sírni tudtam,ő pedig vigasztalni.Nem tudom mennyi idő volt amég Vanessza vállán sírtam,de egy idő után megelégelte,felemelte a fejem hogy a szemembe nézhessen majd sóhajtott
-Figyelj.Én szeretlek titeket.Téged is,és Lukeot is.Nem fogok oldalak között szállingózni,nem állok egyikőtök mellé sem.Menj el hozzá,és mondd el neki amit érzel.
-Nem érzek mást,csak fájdalmat.-suttogtam könnybe lábadt szemekkel
-Akkor ezt mondd meg neki.Mindent amit érzel.Hogy nem akarod hogy elmenjen,hogy nem akartál semmit Ashtontól,mert őszintén ha engem kérdezel szerintem hülyeség ez az egész.Ashton Luke volt legjobb barátja,akire most haragszik.Te a mostani legjobb barátja van,akire szintén haragszik.Nem veszed észre,hogy Luke azért ilyen magányos mert mindenkit ellök magától?Ashton is kereste őt,nem adta fel,de Luke nem engedte újra közel magához.
-Engem sem fog.-töröltem meg az arcom,de abban a pillanatban újra előtört belőlem a sírás
-Tudod mi a különbség Ashton és közted?-kérdezte,aztán felállt és a kezét nyújtotta segítségnek-Ashton nem tudta mit érez amikor Luke otthagyta,talán nem is érdekelte.Sok idő telt el mire újra keresni kezdte,és Luke akkor már rád talált.Ne hagyd neki hogy legyen ideje rágódni rajtad.Hidd el,hogy most arra vár hogy utána menj és megkérd hogy maradjon.
-Lehet hogy igazad van.-szipogtam
-Tori.-nézett rám amolyan ,,biztos hogy igazam van" nézéssel-Menj utána.-lökött rajtam egy kicsit,mire én könnyektől áztatott szemekkel elindultam kifelé.Alig láttam valamit,és megbotlottam a küszöbbe,de nem akartam visszanézni,mert akkor meggondolom magam
Soha nem voltam még Lukeéknál.Habár a házukat már láttam kívülről,még nem voltam bent.Sima,barátias családi ház,sárga falakkal és bordó tetővel.Sima,vastag fa kerítés ölelte körbe a friss zöld fűvel borított kertet.A függőleges deszkákat már itt-ott kiszívta a nap,és a kapu nyikorgott amikor beléptem.A kocsibeállón nem állt autó,tehát Kerol nem volt itthon.Reméltem hogy Luke sem ment sehová.A fehér hatalmas ajtó elé léptem és becsengettem.Nem nyitott ajtót senki.Vagy nem volt itthon,vagy nem akarta kinyitni
-Én vagyok.Kérlek engedj be!-kiabáltam be és megint megnyomtam a csengőt.Árnyalakot láttam a kis kör alakú kinézőben,így nekidőltem és a fülemet az ajtólapra tapasztottam,de nem hallottam semmit-Luke én nem akarom hogy elmenj.-csaptam bele rögtön a közepébe-Szükségem van rád.
-Nekem nem úgy tűnik.-hallottam meg makacs hangját az ajtó túloldaláról
-Pedig de.És most jobban szükségem van rád mint bármikor.-mondtam,mire az ajtó kinyílt,és mivel én neki támaszkodtam,beestem az előszobába.Világos parketta volt,világos fa fogasokkal amik tele voltak aggatva kabátokkal,pulcsikkal és dzsekikkel.Rengeteg magassarkú cipő volt alatta,és egy pár férfi cipő is.Luke sóhajtva megforgatta a szemét,majd megfogva az egyik karom felrántott a földről.A velem szemben lévő falon a tükörképem nézett vissza rám,és őszintén nem festettem túl jól
-Nem avatkozok bele a dolgaidba.-rántott vállat hanyagul-Amikor akartam nem engedted.
-Nem gondoltam hogy Ashton ennyire..beőrül.-ízlelgettem a számban a szavakat
-Én szóltam.-maga mögé nézett.Ha nem ismertem volna azt hinném van valaki vele,de ismertem őt.Ideges volt.Nagyon
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem de rám sem nézett-Mérges voltam rád amikor megtudtam hogy elmentél,és makacs voltam mert elmentem abba a buliba.
-Én is sajnálom hogy itt hagytalak.-közelebb lépett és átölelt.Arcom belefúrtam a mellkasába és mélyen beszívtam azt a tipikus Luke illatot,ami parfüm,kóla és kávé keveréke volt.Imádtam
-Nem mész el?-kérdeztem,és ha lehet mégjobban hozzá bújtam
-Nem megyek el.-simította meg a fejem búbját-Vigyázok rád.
-Szeretlek.-csúszott ki a számon.Mindketten meglepődtünk.Elengedtük egymást,ő pedig mélyen a szemembe nézett
-Én is szeretlek.-mondta félmosollyal az arcán-Gyere,had kísérjelek haza.-megfogta a kezem,ujjainkat összekulcsolta,majd elindult kifelé
-Tényleg el mentél volna?-kérdeztem félve amikor már a kapunk előtt alltunk
-Gondolkoztam rajta.-bólintott őszintén egy kis csend után-De nem tudnálak itthagyni.Sem téged,sem anyát,az iskolát,a többieket.
-Hogy értetted hogy nem is létezel?-hirtelen érte a kérdés,láttam rajta hogy meglepődött
-Olyan önfejű vagy.Sosem hallgatod meg amit mondok,mindig a fejed után mész.Olyan mintha egy hatalmas hangszigetelt üvegfal mögül próbálnék kiabálni neked de nem hallod.
-Sajnálom.-öleltem át ismét,aztán elengedtem amikor nem szólt egy szót sem.Még mindig egy kicsit letörten mentem be a kapunk
-Tori!-kiabált utánam,mire hátra fordultam-Ez te teszed helyre.
-Tudom.-bólintottam mosolyogva-Köszönöm.
-Ne köszönj semmit.-mosolyodott el ő is,aztán hátat fordított és elment
-Na?-lépett be a szobámba Vani amikor már átöltöztem,megmostam az arcom és ledobtam magam a tévé elé
-Marad.-néztem rá vigyorogva
-Ezaz!-kiáltott fel,és szó szerint rám ugrott.Egy ideig ölelkeztünk,aztán eltolt magától hogy beszélni tudjon-Figyelj,tudom hogy ez elég kényes téma,meg nem szeretsz róla beszélni,de mi van köztetek?
-Magam sem tudom.-sóhajtottam,majd a fülem mögé tűrtem egy hajtincset.Egymással szemben ültünk.Én a babzsák fotelemben,ő pedig törökülésben a földön-Több mint barátság,de kevesebb mint szerelem.
-Ohh.-harapta be az alsó ajkát-Szerinted egy miattad van így?
-Szerintem mindkettőnk miatt.-vontam vállat-Apu és Kerol együtt vannak,lehet hogy összeházasodnak.Valószínűleg ezért próbálunk összehozni valamiféle testvéri szeretetet.
-Ez minden amit ti csináltok csak nem testvéri szeretet.-csóválta meg a fejét-Szerintem ezt jobb lesz tisztáznotok mielőtt megint megbántjátok egymást.
-Lehetséges.-rágtam a szám szélét.
