Trailer

26.rész-Ki akartam próbálni

 Hi!Bocsánat,hogy olyan keveset voltam mostanság,de rengeteg dolgom volt-a suliban,meg úgy egyébként is-és nem tudtam írni.De gondolom nektek is volt jobb dolgotok mint netezni.Szilveszter után megpróbálok visszaállni.:)
XOXO-Z

 -Tori!-mosolygott Michael amikor meglátott minket az asztalunknál

-Sziasztok.-intettem.Luke a szokásosnál is feszültebb volt
-Luke.-mosolygott rá Ashton-Rég óta nem láttalak.Mi a helyzet?
-A helyzet sokkal jobb,amióta utoljára láttál.-válaszolt Luke
-Annál csak jobb lehet.-kacsintott Ash,Luke állkapcsa pedig megfeszült,és úgy nézett ki,mint aki készen áll hogy leüsse az előtte álló kalapos srácot
-Tori?Veled mizu?-fordult felém Mike,biztos azért,hogy oldja a feszültséget
-Jól vagyok,köszönöm.-bólintottam,és egy jó nagy adag fagyit tömtem a számba,hogy ne kelljen megszólalnom.Vágni lehetett köztünk a levegőt.A plázában mindenki nevetett,beszélgetett,csak a mi társaságunk nézett úgy,mintha meg akarnák ölni egymást
-És...még mindig benne vagy?-Ashton gúnyos mosolyra húzta a száját.Luke egy hirtelen mozdulattal felállt,idegesen fújtatott,aztán elviharzott
-Azt hiszem...-kezdtem Luke után mutogatva,de inkább én sem mondtam többet.Elindultam utána-Luke!-kiabáltam amikor már kiértünk az utcára-Állj meg!-az egyik ruhaboltnál értem utol
-Emlékszel mit meséltem neked?-fordult meg indulatosan
-Miről?-megszeppenten álltam meg az esküvői ruhabolt előtt,ahonnan az eladó furcsa tekintetekkel méregetett minket
-Arról a buliról,amikor Szigettel verekedtem.-idegesen hadonászott a karjával-A barátomnak tartottam szülinapi bulit.
-Emlékszem.-bólintottam.Luke jóban volt azzal a sráccal.Valószínű már nem,vagy csak nem mesél róla
-Ashton.-nyögte ki
-Hmmm?-vontam fel a szemöldököm
-Ashton volt a barátom.Ő volt a legjobb haverom,aki nem volt cuccos vagy valami.Nem ivott,nem cigizett,nem használt semmit,ami károsíthatja.-az ujjait nyitogatva számolt-Egészségesen élt,minden reggel futni járt.Állandóan gyümölcsöt zabált,és mindenkit erre ösztönzött maga körül.Bírtam a kisugárzását,bírtam hogy nem olyan mint mindenki más,ezért összehaverkodtam vele.Fókusz folyton kiröhögött miatta,de nem érdekelt,mert a barátom volt.Ő meg nem bírta Fókuszt,mert ő ugye már akkor füvezett és ivott.Aztán amikor megszerveztem neki a bulit...-sóhajtott,és nyelt egyet-Akkor ivott először.Akkor én nagyon ki voltam,nem emlékszem mennyire lehetett részeg,de azóta is folyamatosan iszik.
-Ezért szeretted volna ha távol maradok tőle?-kérdeztem összehúzva a szemeim
-Ezért.-tárta szét a karjait-Nem szeretnélek belekeverni semmibe,és nem szeretném ha bármibe belekeverednél.-közelebb lépett hozzám,és átölelt-Csak szeretném,ha tudnád,hogy kevés ideje ismerjük egymást,de megkedveltelek.
-Olyan mintha a húgod lennék.-sóhajtottam és viszonoztam az ölelést
-Pontosan.-bár nem láttam,de hallottam hogy mosolyog.Nem tudom,meddig álltunk ott amikor végre elengedett,és kézen fogva tovább mentünk-Gyere,had vigyelek haza ezen a hosszú úton.-nevetnem kellett,mire ő is elnevette magát.Nem akartunk buszozni,de négy buszmegálló gyaloglás után belefáradtunk,és az utolsó kettőt mégis buszoztuk.A dombon felfelé sétálva nem szóltunk egymáshoz.Mindketten a gondolatainkba voltunk temetkezve-Ash nagyon manipulatív lehet ha Luke ennyire meg akart tőle védeni.Vagy csak egyszerűen nem akarja hogy egy ilyen ember közelében legyek.
-Holnap reggel bedobunk egy kávét?-kérdezte egy félmosoly kíséretében
-Miért nem iszunk most?-kinyitottam a kaput,és jeleztem neki hogy menjen be.Sóhajtva bólintott és belépett mellettem
-Bocs hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak.-mondta miközben lerúgta magáról a cipőit
-Nem hoztál kellemetlen helyzetbe.-vontam vállat
-Nekem az lett volna ha csak úgy otthagy valaki egy ismeretlen társaságban.
-Ugyan,te feltaláltad volna magad.Én meg csak hebegtem habogtam.-nevettem fel
-Épp ezért volt kellemetlen a helyzet.-a hajába túrt,aztán az ajkába harapott.Van valami amit eltitkol előlem.Megkérdeztem volna mi az,de inkább hagytam.Luke nem az a fajta,akiből bármit ki lehet szedni.Majd ő elmondja,ha akarja.Besétáltunk a konyhába,mire ő felült a konyhapultra-Azt hiszem el kéne mondanom valamit,mielőtt más mondja el.
-Mi az?-kérdeztem kíváncsian miközben vizet öntöttem a kávéfőzőbe
-Szerintem a szüleink össze akarnak házasodni.-mondta,én pedig elejtettem a csészéket.Apa semmit nem mesélt hogy mi a helyzet Kerollal.Sem semmiről nem mesélt.Általában mindent elmondunk egymásnak,és ez nem tetszett hogy nem mondta el
-Ez...biztos?-kérdeztem könnyekkel küszködve miközben a csésze apróra tört darabjait bámultam a lábam előtt.-"Ha a szüleink összeházasodnak,esélyem sem lesz összejönni Lukeal."-jutott eszembe,de megráztam a fejem.Leginkább elöntött a düh azért,amiért ilyen gondolataim vannak.Megijesztett az a gondolat,hogy esetleg Lukeal lakok,mint testvérek,és hogy többé nem nézhetünk egymásra úgy mint idegenek,mert mostohatestvérek leszünk
-Még nem tudom,de mintha anya célozgatott volna ilyesmire.-furán nézett rám,mintha szomorú lenne,és féltene valamit.Talán a barátságunk.Felültem mellé a konyhapultra,és kibontottam egy zacskó csokis kekszet
-Kekszet?-tartottam felé a zacskót,ő pedig lazán kinyitotta a mellette lévő hűtőt és kivette a tejet
-Tejet?-kérdezte mosolyogva,én pedig elvettem tőle-Sosem hittem hogy valaha is fogok sütit enni tejjel.
-Sosem ettél sütit tejjel?-néztem rá felvont szemöldökökkel mosolyogva
-De.Négy évesen kábé.-nevetett
-Te mit szólsz...-kezdtem pár perc csend,és ropogtatás után-Ehhez az egészhez?
-Mit szólnék?-vont vállat-Szeretném ha anya boldog lenne.De nem szeretném ha te szomorú lennél.
-Ohh..Kereszttűz.-sóhajtottam
-Eléggé.-ő is kiengedett egy gondterhes sóhajt-Szeretném ha úgy tennénk mintha nem tudnánk.Mintha nem tudnánk róla.
-Szóval...Nem szabad tudniuk,hogy mi tudjuk?-kérdeztem a szemeim összehúzva,mert nem értettem hogy pontosan mit akar
-Nem.Azt nem akarom hogy mi tudjuk.Szóval...El kellett mondanom,mert tudnod kell,de szeretném ha nem tudnád.
-Értem.-mosolyogtam-Csak tegyünk úgy mint azelőtt.
-Egyenlőre még semmi nincs amire azt mondhatnánk hogy "az"-rajzolta az idézőjeleket a levegőbe-De,igen.Ez a lényeg.-csörögni kezdett a telefonom valahol a kabátom zsebébe.Leugrottam a konyhapultról,és a fogashoz siettem.Vanessza neve villogott a kijelzőn amikor elővettem a telefonom
-Zsolti nyert!-kiáltotta bele
-Én is.Én egy beutalót a fülészetre.-köszöntem én is-És Zsolti?
-Könyvet!Vágod?-kiabált bele Zsolti.Valószínűleg ki voltam hangosítva
-Ajándékutalványt.-tette hozzá Lili
-Jó,de a könyvesboltba.-szólt neki vissza Zsolti
-Add nekem.-hallottam Ben hangját
-Minek?Olvasni szeretnél?Végre valami értelmeset is csinálsz?-kérdezte Lili
-Kitámasztanám vele az asztalom.Billeg.-mondta Ben,mire mindenki felnevetett.Lassan visszasétáltam Lukehoz és kihangosítottam a telefonom
-Na mit nyertél?-kiabált a telefonomba Luke
-Egy könyvesboltot.-nevetett Gergő
-Utalványt!-kiáltott Lili-Harmincezer forint értékben!
-Azér' már megveszem a boltot.-röhögött Zsolti
-Ostobák.-sóhajtott
-Igen,de Szasza lett a második.-bár nem láttam Vanesszát,de tudtam,hogy mosolyog
-Ja.Egy törött kar,de második.-szólt bele Szasza,mi pedig Lukeal ijedten egymásra néztünk
-Haver,te most komoly eltörted a karod?-kérdezte Luke
-Nem!Most miért mondasz nekik ilyeneket?-kiabált Vani.Itt mindenki kiabált
-Mert poén.
-Nem poén!-mondtam
-Azok után hogy Ricsi anyját hallgattuk majd négy órán keresztül,szerintem simán mehet a poénzsákba.
-Mi van anyámmal?-hallottam Ricsi hangját
-Jó anyád van.-mondta Bence,mire elröhögtük magunkat
-Merre vagytok?-kérdezte Luke
-Bencééknél.-felelte Kitti
-Ja.Van egy  tök jó kis pihiszobájuk.-mondta Ricsi
-Ezt hívják könyvtárnak nyomorult.-nevetett fel Bence
-Ja....-szinte hallottam ahogy Ricsi megvakarja a fejét-Akkor ezek a kis izék itt..könyvek?
-Felismersz egy könyvet?-kérdezte Lili rengeteg iróniával a hangjában
-Nem csak hogy felismerek egy könyvet,de..kapaszkodj meg...el is tudom olvasni őket.
-Lopkodod a szövegeim?-nevetett Luke-Fél óra és ott vagyunk.
-Addigra lehet,hogy Ricsi kiolvassa az összes könyvet.-kiáltott Ben
-Valószínű.-köszöntem el,majd kinyomtam.Lukera néztem,aki rám.Kék szemével az enyémet pásztázta,miközben próbált kiolvasni belőlem valamit.De nem járt sikerrel.Én sem.Egy darabig álltunk egymás előtt,aztán elindultam...volna,de megfogta a csuklóm,magához rántott és megcsókolt.Lassú,gyengéd és félénk csók volt.Bizsergés járta át az egész testem,és szerettem volna ha ez egy soha véget nem érő pillanat.Lassan Luke nyakára fontam a karom,majd beletúrtam a hajába.Ezt zöld jelzésnek vette,mert megfogta a csípőm és hevesebben kezdett csókolni.Nem tudom,mi ütött belénk,de mindketten élveztük.Az első csók olyan volt mintha egy bomba robbant volna a gyomromban,amiből simogató,édes füst tört ki.Halkan felkuncogtam,ami miatt mindketten belemosolyogtunk a csókba.Nem távolodtunk el egymástól,csak épp annyira hogy az orrunk összeérjen.
-Csak szerettem volna kipróbálni mielőtt...-kezdte,de egy újabb rövid csókkal elhallgattattam
-Én is ki akartam próbálni.
-Akkor...
-Akkor...-megpróbáltam egyikünket sem kellemetlen helyzetbe hozni,de jelen pillanatban sehogy sem jöttem volna ki jól-Szerintem..Felejtsük is el.-mondtam szomorúan.Nem akartam hogy belezúgjak,hogy aztán összetörjük egymást amiért a szüleink összeházasodnak.Nem akartam rosszba lenni vele,sem ellenségként tekinteni rá.Csak szerettem volna közel tudni magamhoz,de csak annyira hogy ne érjen minket csalódásként amikor a szüleink esküvőjére készülünk
-Ohh...-húzta hátra a fejét,de kezei még mindig a derekamon pihentek-Azt hittem...Mindegy.-engedett el,és idegesen a hajába túrt
-Meg kéne beszélnünk.-haraptam a számba
-Mit?-nézett fel-Most mondtad hogy felejtsük el.
-Nem szeretném elfelejteni.-motyogtam magam elé
-Akkor?Miért mondtad?-újra közelebb lépett,és mindkét kezem megfogta
-Mert nem szeretném ha apuék esküvője miatt törnénk össze.-suttogtam
-Nem biztos hogy összeházasodnak.-simította meg az arcom
-Ez a baj.Sehogy sem jó.-léptem hátra és a homlokomra raktam a kezem.Ezt csak akkor csináltam ha bajban voltam,és megoldást kerestem-Ha összeházasodnak azért nem lehetünk együtt.Ha összevesznek,egymás közelébe nem mennek,és nem fogják jó szemmel nézni hogy mi járunk.
-Ezaz...Amit nem akartam hallani.-dörzsölte meg az arcát,és elindult kifelé

-Jó hogy ide értetek!-rontott ki a házból Bence.Annyira megijedtem hogy szinte visszaugrottam a főútig.Luke elmosolyodott,de most nem volt kedvünk az ilyesmihez-Most akarunk kaját rendelni.-mondta miközben a kezével integetett hogy siessünk befelé-Kínai vagy pizza?
-Pizza.-bólintott Luke,mire csatlakoztam hozzá.Luke szereti a pizzát
-Tori!-ugrott Vani a nyakamba-Ünnepeljünk!
-Miért?-tette karba  kezeit Lili az ajtófélfának dőlve-Tudtommal nem te nyertél,hanem Zsolti
-Nyertem egy üzletláncot!-jött ki a szobából az említett nevetve
-Nem könyvesboltot nyertél?-húztam össze a szemöldököm mosolyogva
-Azóta már bővült a biznisz.-legyintett-Megvettem az üzletsort.
-Remek.-bólintott Luke-Remélem pizzázót is vettél,mert amennyit most én meg tudnék enni,annyi pénzem sosem lesz.Bementünk a könyvtárba,ahol mindenki a földön ült.Senki nem ült fel a fotelbe vagy a kanapéra.Lukeal összenéztünk és leültünk melléjük.A telefonom rezegni kezdett én pedig előkotortam.SMS-em jött,de fogalmam sem volt hogy ki az.Nem is akartam visszaírni
-Minden oké?-egy kezet éreztem a lábamon,mire összerándultam.Felpillantva Kitti ijedt arcát pillantottam meg-Még mindig rosszul vagy?
-Nem.-ráztam meg a fejem-Jól vagyok.
-Te Luke!-kiáltott Szasza a könyvtár másik oldaláról,mire mindenki odakapta a fejét,csak Luke nem
-Tori,beszélhetnénk?-kérdezte még mindig a földet pásztázva
-Persze.-mondtam egy kis hezitálás után,majd felálltam.Ő is így tett,kifelé indult én pedig követtem
-Mi a baj?-állt meg Bencéék konyhájában amikor már hallótávolságon kívül voltunk
-Semmi.-túrtam a hajamba idegesen
-Nem apukád küldte az SMS-t.-húzta össze a szemeit
-Ilyenkor olyan fura vagy.-sóhajtottam és egy kényszer nevetéssel próbáltam leplezni a félelmem miszerint úgy átlát rajtam,akár egy vizes,fehér,vékony anyagon
-Segíteni szeretnék.-nevette el magát kínosan
-Tudod Luke,az emberek néha idegesek.Néha kapnak fura SMS-eket,és nincs mellettük senki.Mindenki meg tudja oldani egyedül.-mordultam rá.Még magamat is megleptem és épp bocsánatot szerettem volna kérni amikor csengettek
-Pizza!-rohant ki a könyvtárból Ben,de amikor meglátott miket,megtorpant-Feszültséget érzek az erőben.-mondta tök nyugodtan miközben megpróbálta nem elnevetni magát
-Hozzad már azt a nyomorék pizzát!-kiabált ki Gergő-Éhen halunk!
-Megyek már!-szólt vissza-Akármi is ez...-mutatott ránk-Oldjátok meg mielőtt visszajöttök.
-Megoldom.-mondtam Luke szemébe nézve dühösen.Tőle is ezt kaptam vissza.Tengerkék szemei szikrát szórtak,és úgy éreztem magam tőle hogy most rögtön el kell ásnom magam.Megelégeltem hogy nem mond semmit.Feldúlt voltam és csalódott...mindenkiben.Apuban amiért nem beszélte meg velem ezt a házasság dolgot,Kerolra,mert ő sem mondott semmit,de legfőképpen Lukera,aki elmondta,aztán megcsókolt.Ráadásul ha igaz az SMS nem is mondott igazat Ashtonnal kapcsolatban.Sarkonfordultam és kivágtam a bejárati ajtót.A pizzás srác megszeppenten állt előttem,de kikerültem.Éreztem ahogy a dühtől kibuggyanó könnyeim égetik az arcom.Sötét volt már,alig volt forgalom.Az utcai lámpák gyér fényében alig láttam valamit a könnyeimtől.A haza vezető út elég hosszú volt,de nem érdekelt.Dühösen ültem le a buszmegállóba.
-Tori!-hallottam egy hangot mellőlem.Ricsi volt-Elég gyors vagy.-ült le mellém fújtatva-Összekaptatok?
-Több ez mint egy egyszerű marakodás.-gyorsan letöröltem a kézfejemmel a könnyeim és ránéztem a kékszemű fiúra
-Nem para.-vonta meg a vállát-Majd kibékültök.
-Nemtudom.-nevettem kínosan-Úgy érzem át lettem ejtve.
-Nem ülünk be egy mekire?-kérdezte felvonva az egyik szemöldökét
-Jó ötlet.-mosolyogtam.aztán elkezdtem neki mondani az egész történetet.Hogy hogy ismertem meg Lukeot,hogy miket mondott,miket tett,a szüleinket,Ashtont,Szigetet,mindent.Nem tudom miért,de úgy éreztem Ricsiben bízhatok.Úgy éreztem végre találtam valakit akinek kiönthetem a lelkem.Soha nem gondoltam volna hogy egy a valaki egy Ricsi féle srác lesz.

25.rész-Gördeszkaverseny

 -Vanessza ne hagyj itt!-rántottam meg a karját kétségbeesetten amikor beértünk a gördeszkaparkba.Mindenhol emberek voltak,jöttek-mentek,kiabáltak egymásnak,jókedvűek voltak.Rajtam pedig eluralkodott a nosztalgia pánik.
-Baj van?-nézett rám Lili.Kioldottam a telefonom képernyőzárját,kikerestem Cintia bejegyzését,majd átadtam a készüléket Vaninak
-Ez az a Cintia?-bökött a képernyőre,mire bólintottam-És az a Frédi?
-Miről van szó?-húzta össze a szemöldökét Lili,Kitti pedig csak a fejét kapkodta
-Semmi csak...-sóhajtottam,de Vani közbeszólt
-Mi az hogy semmi?!Ezek az emberek jéggel dobáltak!-csattant fel-Ennyiből meg is kövezhettek volna!
-De nem tették!-gyilkos tekintettel figyeltem ahogy Magába folytja a szavakat.Oké,hogy tönkre tették az általános iskolás éveimet,de nem mondok olyat senkinek ami nem igaz.És nem akartam hogy akár Kitti vagy Lili úgy mondják el másoknak hogy megköveztek,mert az elég morbid-Csak...Ne hagyj egyedül,kérlek.
-Oké.-tette fel a kezeit védekezően,majd elindultunk Liliék uán,akik megunták hogy nem értik amiről beszélünk,így elmentek jó helyet keresni.Rögtön a kordon mellett találtak helyet,és rálátásunk nyílt a fiúkra akik épp colát iszogatva beszélgettek.Lili intett Ricsinek,aki odajött
-Sziasztok.-mosolygott
-Ideges vagy?-rágózott Kitti.Már ő is ideges volt
-Nem.-rázta meg a fejét-Látom megtaláltátok a legjobb helyet.
-Találtunk egy helyet.-tette karba a kezét Lili,jelezve hogy a rámpa aljára nem látunk rá,csak a felére
-Jólvan,lehet nem ez a legjobb,de...
-Van valami kaja?-hajolt be közöttünk Vani,hogy lássa Ricsit
-Mittom' én.-vont vállat-Keress.
-Beszaladok a kisboltba.-jutott Kitti eszébe,majd eltűnt
-Luke?-kérdeztem
-Ott van.-mutatott a szőkére Ricsi
-Azt látom.-mosolyodtam el-Úgy értem hogy van...?
-Biztos jól.-vont vállat újra
-Oké.-adtam meg magam végül.Ezek szerint a fiúk nem szoktak az érzéseikről beszélgetni,megértem.Körbenéztem,mindenhol emberek voltak,a legtöbbjük idősebb,vagy velem egyidős volt.


Hihetetlen volt az egész.Néha be kellett csuknom a szemem,amikor valaki elesett,vagy esélyes volt rá,de egész jól elvoltam.Kitti hozott hot-dogot,Vani pedig vattacukrot (fogalmam sincs hol szerezte),miközben egy percre sem voltam egyedül
-Most jön Ricsi!-mutatott fel a rámpára Kitti,és a szájába tömött egy jókora adag rózsaszín vattacukrot.Ricsi intett egyet nekünk amikor észrevett,majd egyet úgy általánosságban mindenkinek.Megindult a meredek rámpáról,aztán ide-oda forgatta a deszkáját.Vanessza mondta,hogy melyik trükk melyik,meg mi a neve,de elfelejtettem.Ricsi után Gergő,Bence,Zsolti,két ismeretlen,majd Luke következett.A trükkök között semi különbséget nem láttam,de Luke bemutatójától még a mikrofonos srácnak is leesett az álla.Össze-vissza pörgette,forgatta a deszkáját,miközben ő maga is forgott a levegőben.Amikor befejezte a tömeg hangos tapsban tört ki.Luke lihegve intett egyet,majd hozzám kocogott.
-Na?-vonta fel az egyik szemöldökét egy félmosoly kíséretében
-Őszintén?-néztem rá elfojtott mosollyal-Én esést akartam látni.
-Még nincs vége.-nevetett fel
-Extrém király voltál!-hajolt ki mögülem Vani,aki közben a mögöttünk lévő haverjaival beszélgetett
-Láttad egyáltalán?
-Minden pillanatot.-bólintott,majd visszafordult.Luke csak mosolygott,aztán otthagyott.Idő közben lement egy versenyző,akit nem láttunk,de nem is baj,mert Szasza csak utána jött.
-Egyébként hogy vagy?-nézett rám Kitti
-Elvagyok.Kösz.-vontam vállat,és tovább néztem az épp repülő Szaszát
-Csak...Tudod...Olyan sok minden volt mostanában,és minden olyan hirtelen jött.
-Igen.Uhhmm.Senki nem számított erre.-egy biztató mosolyt küldtem Szasza felé aki épp végzett
-Igen.
-És te?Te hogy vagy?-néztem Kittire.Egy magasak voltunk,rózsaszín haja alul sötétebb volt és tökéletes színeket használt hogy illjenek hozzá és a kék szeméhez.Épp egy szürke "BANG!" feliratú hosszú ujjú pólóban,szaggatott farmerben és fehér conversben volt.Ajka mosolyra húzódott,majd szólásra nyitotta,de meggondolta magát
-Jól.-mondta ki végül
-Örülök.-simítottam meg a karját,majd tovább néztük a versenyzőket.Egy srácnak ki kellett szállnia,mert elesett és feldagadt a bokája,de ezen kívül jól telt az első forduló
-Most mi jön?-kérdeztem Lilitől,mert megkértek mindenkit,hogy menjen a korlátos részre
-Passzolok.-rántott vállat-Gondolom felnyársalják magukat a rudakkal.
-Morbid vagy.-nevettem fel
-Most komolyan...-állt meg,majd megfordult hogy velem szemben legyen.Mindenki elhaladt mellettünk,néhányan belém is ütköztek-Szerintem a rámpa még oké volt,de így is egy fiú megsérült.Mi lesz,ha valaki a gerincét töri azon a korláton?
-Feltételezem,akkor nem fog többet deszkázni.-válaszoltam kapásból,de Lili csak a szemét forgatta,aztán tovább indult-Vicceltem.-mentem utána-Semmi nem fog történni,nyugi.
-És ha mégis?Mi van,ha pont valamelyikükkel történik?
-Azt ajánlom ne fesd az ördögöt a falra.-komolyodtam el
-Igazad van.-sóhajtott-Lassan már olyan leszek mint Ricsi anyja.
-Igen.-mindketten felnevettünk ezen a poénon,majd próbáltuk megkeresni a többieket,de addigra ők már felszívódtak.Hátranéztem,hátha Vani mögöttünk van,de nem láttam.Csupa ismeretlen arc,vagy egy két ismerős akit a William-ben láttam.Amikor visszafordultam már Lili sem volt sehol.Teljesen egyedül maradtam.Előhúztam a telefonom és üzentem Vaninak.
-Viktória?-kérdezte valaki gúnyosan,majd elém állt,hogy ne tudjak tovább haladni.Mivel a telefonomon pötyögtem,először csak a barna,őszi csizmáját láttam,ami barna harisnyában,vajszínű ruhában és kabátban folytatódott.Aztán megláttam agyonsminkelt arcát.Egész ijesztő volt,sosem láttam még ilyen közelről.Az alapozó összegyűlt nevetőráncaiban,ezért amikor komolyan nézett,csíkos volt az arca
-Cintia!-tettem el a telefonom meglepődve.Nagyon vigyáztam rá,hogy nehogy félremenjen és leessen a földre-Micsoda...meglepetés.
-Elengedem a fülem mellett a gúnyt.-húzta össze a szemeit.Nem is tudom,hogy lehet ilyen műszempillákkal egyáltalán kinyitni.Mindegy.Zavaromban összepréseltem a szám,és inkább nem mondtam semmit.Luketól sokat tanultam a nyáron,azt hiszem mostmár vissza tudnék szólni bárkinek-Változtál.
-Mi?-kérdeztem,pedig hallottam amit mondott.A fülem mögé tűrtem a hajam,és a pulcsim aljával kezdtem játszani-Ja.Izé...Igen.
-De beszélni még most sem tudsz.-forgatta meg a szemeit idegesen-Csak úgy mondom,hogy amég te,és a béna iskolád beszélni és mozogni tanul,addig én a Szilágyi Erzsébet gimi iskolaelnöke,iskolaelsője és új királynője vagyok.Jó érzés ismét a hierarchia csúcsán lenni.Veled mi a helyzet?
-Élek.-sóhajtottam.Semmi olyat nem tudtam mondani amit ő,igazából az egész így hangzott volna: Hát,az első két hetet ellógtam a suliból hogy apám új nőjének a fiával bulizzak,a barátnőmnek meghalt az anyja,úgyhogy most nálunk lakik,és Szasza megette a hamburgerem.Körülbelül ennyit tudtam volna mondani.Körbenézve kerestem valakit aki megmenthet,de senki nem volt a közelben
-Gondoltam.-vigyorgott.Nem szerettem ezt a vigyort.Kárörvendő volt,és 8 éven keresztül remekül kiismertem.Ez után a vigyor után jön az oltás.Most sem volt másképp-Gondolom pasid sincs.
-Hát...-kezdtem de egy kart éreztem a vállamon.Már épp ijedtemben hátraugrottam volna,amikor az illető arcon csókolt
-Mindenhol kerestelek.-mosolygott rám Luke.Fura volt,hogy ma nem állította fel a haját,a bukósisak miatt,amit kötelező hordani a versenyen.Tekintete átsiklott Cintiára,és olyan szintű utálat volt a tekintetében,hogy még én is elszégyelltem magam.Természetesen sokat meséltem neki róla-Luke Hemmings.-nyújtott kezet,Cintia pedig égig érő szemöldökkel és paradicsomvörös fejjel viszonozta a gesztust.Ha akarta volna,sem tudta volna leplezni a meglepődöttségét
-Hajósi Cintia.-motyogta,majd újra összeszedte magabiztosságát-A jövő héten lesz egy divatbemutató.Én leszek az egyik modell.Szeretném,ha eljönnél Tori,és ha már itt van a barátod,őt is meghívom.
-Oké.-rántott vállat Luke,majd összekulcsolta az ujjainkat.Én tudtam,hogy ez egy csapda,de Luke nem.Vagy sejtette,csak nem érdekelte.Nagyot nyelve bólintottam
-Mikor lesz?
-Szombat,este hat.Remélem ismered az órát.-húzta össze a szemeit
-Ismerem.-vágtam rá,és Lukera néztem.A szeme láttára döngölnek földbe,és ő ezt nem veszi észre
-Frédi is itt van.-tetézte Cintia
-Nem láttam.-vontam vállat hanyagul,és finoman szorítani kezdtem Luke kezét,hogy menjünk el innen
-Pedig ott jön.-mutatott a hátam mögé,nekem pedig összeszorult a gyomrom.Egy ember van akit Cintiánál is jobban utálok,és az Frédi.Sokkal jobban piszkált mint Cintiáék,és kiröhögtetett az egész iskolával.Nem hinném,hogy a nyár alatt megváltozott-Szia!-köszönt Cintia,majd röviden megcsókolta
-Ohh,Tori!-mosolygott rám.Azt hiszem én inkább lefoglaltam mint a barátnője-Megváltoztál.
-Igen,nincs haja.-kontrázott Cintia,és úgy beszélgettek rólam,mintha ott sem lennék
-És nincsenek duplafogai.-nyugtázta Frédi
-Már 8-ban sem volt fogszabályzóm.-közöltem halkan,mire mindketten rám néztek
-Nem emlékszem rá.-húzta össze a szemeit Cintia,mintha csak gondolkodott volna.De az is lehet,hogy tikkelt.Megvontam a vállam.Nem is reménykedtem benne,hogy majd esetleg emlékezni fog rá.
-Szerintem ideje mennünk.-húzta meg Luke gyengéden a kabátom ujját
-Igen,szerintem is.-mosolyogtam rá,aztán Cintiáékhoz fordultam-Sziasztok.
Meg sem vártam a válaszukat,csak elhúztam onnan.Luke alig tudott követni,és mindenkit félre kellett löknie ha nem akart elveszíteni a nagy tömegben.Tekintetemmel Vaniékat kerestem,de azért figyeltem a mögöttem haladó Lukera is.
-Tori várj már meg!-kiabálta utánam,és amikor úgy döntöttem tisztes távolságra tarthatom magam attól a beképzelt dívától,megálltam egy hot-dogos stand mellett-Kösz.-fújtatott
-Menned kéne,ha nem akarod lekésni a második fordulót.-rettentően rosszul éreztem magam.Előjött az összes sértés,amit általánosban kaptam.Az összes emlék,az összes piszkálódás,kiröhögés.Szinte hányingerem lett
-Nem érdekel a verseny.-rázta meg a fejét,aztán megfogta a két vállam-Jól vagy?
-Igen.-próbáltam a lehető legmegbízhatóbban mosolyogni,mert nem akartam hogy miattam szálljon ki a versenyből.De Lukeot nem tudtam átverni
-Oké.-elengedte a vállaim-És akkor most mondd el az igazat.
-Semmi csak...-kezdtem,és elindultam a tömeg felé-Csak eléggé felkavart hogy megint láttam őket,és hogy ugyanúgy beszéltek velem mint pár hónapja.
-Szeretnéd hogy agyonverjem őket?-kérdezte nevetve-Mert rendezhetek vérfürdőt.
-Nem.Nem kell.De azért kössz.-már én is nevettem
-Nem szeretném,ha rosszul éreznéd magad,ilyen képmutató emberek miatt.
-Ezt hogy érted?-néztem rá kíváncsian
-Hát..Tudod,valakin egyből meglátszik,hogy csak kívülről néz ki jól.-A csomagolás szép,de a belseje rohadt és penészes.Mint egy szalámi.-ezen a hasonlaton szakadt el nálam az a bizonyos madzag.Úgy elkezdtem röhögni,mint még soha azelőtt.A könnyek végighullottak az arcomon,és csak reménykedtem benne hogy valaki nem hiszi azt hogy sírok.Igazából sírtam,a nevetéstől-Hé,minden oké?-nézett rám Luke rémülten
-Persze.-nem tudtam beszélni,az egyik pillanatban röhögnöm,a másikban pedig levegőt kellett vennem.-Nem..Kapok..Levegőt.
-Hozok vizet.-komolyodott el,aztán lement.Le kellett ülnöm az egyik korlátra mert nem bírtam egyenesen állni.Nem sokkal azután hogy Luke elment,Szasza fejét pillantottam meg,ahogy felém közeledett
-Hé Tori!Nem láttad Lukeot?Csak mert mindjárt...Veled meg mivan?-hagyta félbe a mondatot,amikor meglátta a könnyes szétnevetett arcom
-Hosszú sztori.-legyintettem,és megint elkapott a nevetés.Luke két flakon ásványvízzel tért vissza,és a kezembe nyomta az egyiket
-Mi baja?-mutatott rám Szasza Lukehoz fordulva
-Ha én azt tudnám.-sóhajtott a szőke-Tori,mostmár menni kéne.
-Ja,kezdődik a második forduló.
-Nem megyek.Kiszálltam.-közölte Luke
-Mi?-a röhögőgörcsöm hirtelen abbamaradt,és csodálkozva néztem fel Lukera
-Igen.Kiszállok,és mi ketten elmegyünk innen.-bólogatott magát helyeselve-Elmegyünk,bedobunk egy mekit,vagy megnézünk egy mozit,vagy valami.
-De...
-Nincs de.Majd írunk egy sms-t a többieknek hogy leléptünk.
-Majd megmondom nekik.-mosolygott ránk Szasza
-Kössz,haver.
Luke kézenfogott,és megindult velem kifelé a gördeszkaparkból.Elindultunk a buszmegállóba,hogy a plázába menjünk,de útközben szembejött velünk Luke pár sulistársa
-Szia!-köszönt oda egy fekete hajú lány kedvesen,és átölelte Lukeot,aki mellesleg úgy viselkedett mint akit hozzám ragasztottak.Nem volt hajlandó elengedni.Kissé kínos volt.
-Petra!-köszönt neki kedvesen-Mi a helyzet?
-Megvagyok.Veled?
-Elvagyok.-vont vállat,majd kissé megemelte a kezem,aztán visszaejtette maga mellé.
-Ohh...-kissé kínos lehetett a lánynak,de annál kínosabb volt nekem-Úgy hallottam te is versenyzel.
-Kiszálltam.-közölte Luke egyszerűen
-Ahha.Akkor.Már nem mondom hogy sok sikert.-mosolygott-Sziasztok!
-Hello.-motyogtam magam elé,aztán tovább mentünk.A buszmegállóban tizenöt percet vártunk,aztán végre fel tudtunk szállni egy félig üres buszra.A leghátsó sorban ültünk le,én az ablak mellé,Luke pedig mellém.Nem szóltunk egymáshoz egész úton,csak néztük a sétáló embereket,vagy a kóbor kutyákat.Néha megbámultunk egy-egy felszállót,vagy egymásra néztünk,de ennyi.Amikor leszálltunk a plázánál,Luke odaköszönt pár embernek,aztán felsiettünk a gyorséttermi szintre.Beálltunk a meki sorába,és vártunk.
-Utálok sorban állni.-suttogta oda nekem
-Én bírom a sorokat.-néztem fel rá-Olyanok mint a szingli bulik láncon.-elnevette magát
-Egy big mac menüt,két csibeburgert,egy almás pitét,egy csokis fagyit,egy nagy kólát és plussz sültkrumplit.-sorolta a pénztáros lánynak amikor sorra kerültünk-És egy majonézt.Ja,és itt fogyasztom.Köszönöm.-a lány pislogva nézett ránk,én pedig kinyögtem hogy:Csak egy fagyit,köszönöm.
-Vajon mi megy a mozikban?-kérdezte amikor a tálcát lepakolta az asztalhoz-Unalmas,unalmas,unalmaaaas..-nézegette a képernyőt a falon,ahol a moziműsor volt képernyőn-Ohh,nézd!Éhezők viadala!
-Az jó.-motyogtam,és leültem a fagyimmal
-Bírom azt a filmet.-mosolygott,majd kicsomagolta a csibeburgerét és beleharapott.Egy ideig csak nézett rám,aztán felismerés futott végig az arcán-Nem is láttad még,ugye?
-Nem.-ráztam meg a fejem
-Melyik bolygóról jöttél?-elnevettem magam,aztán ismét megráztam a fejem
-Miért hagytad ott a versenyt?
-Miért ne hagytam volna ott?Csak el kellett jönnöd onnan.-vont vállat
-Hát...Köszönöm.-mosolyogtam
-Bármikor.-épp a kólájából ivott,amikor meglátott valamit,és kikerekedtek a szemei.Magam mögé néztem hogy én is lássam amit ő.Ashton sétált felénk,Mikeval együtt.

24.rész-Sajnálom

Reggel az ébresztőórámra keltem.Utálom,amikor akkor is be kell állítanom amikor nincs suli,de megígértem Lukenak hogy elmegyek a deszkás versenyére.Álmosan ültem fel az ágyba,és megdörzsöltem az arcom.Valaki kopogott az ajtómon,mire összerezzentem
-Gyere!-kiabáltam ki rekedten
-Jóreggelt!-nyitott be Vani-Hallottam az ébresztődet.
-Én is.-feleltem.Nem vagyok egy morning person.Elég durcás vagyok reggelente

-Gondoltam kajálhatnánk mielőtt elindulunk,vagy valami.-becsukta maga után az ajtót,és ledobta magát a babzsákfotelemre.Vanessza csak pár napja lakik nálunk,de már most legjobb barátnők lettünk.Rengeteget beszélgettünk,mindkettőnk elmondta a teljes életét.Elég nehezen sikerült kimásznom a puha ágyamból,tekintve hogy előző este hajnali háromig volt a szobámban,és végigbeszéltük a Hair című filmet.Igazából én már sokszor láttam,szóval már nem volt benne újdonság
-Ja.Az jó lenne.-sóhajtottam és a hajamba túrtam-Írok Lukenak hogy megnyugodhat.Felkeltem.
-Oké.-mosolygott,és felállt-Megyek,körbenézek a konyhában.
-Oké.-viszonoztam a gesztust,majd megvártam még kimegy.Felvettem a mobilom az éjjeli szekrényemről,és

megírtam az üzenetet.Alig raktam le a készüléket,már érkezett is a válasz.Sóhajtottam,majd visszaírtam.Megint a hajamba túrtam,aztán átszambáztam a fürdőszobába.Gyorsan letusoltam,megmostam a fogam,begöndörítettem a hajam,felraktam egy minimál sminket és már indulásra kész voltam.Majdnem.Fogalmam sem volt mit vegyek fel egy deszkás versenyre.Gondolom nem kell kiöltözni meg semmi.Sóhajtozva tipegtem le a lépcsőn,és amikor a konyhába értem,láttam hogy kész svédasztal van terítve.Vani a telefonját nyomogatva evett az asztalfőnél
-Még nem vagy kész?-nézett rám,és félrerakta a mobilját
-Mit vegyek fel?-húztam el a szám,és tehetetlenül széttártam a karom
-Nem divatbemutatóra megyünk.-mosolyodott el
-Pont ezért kérdem.-húztam össze a szemem,majd leültem mellé és elvettem a tálról egy pirítóst
-Nem vajazod meg?-kérdezte
-Lusta vagyok.-csámcsogtam.Aztán köhögnöm kellett mert azért a pirítós magában elég száraz-Hányingerem van a vajtól.
-Lekvár?-nyújtotta felém az áfonya lekvárt
-Ez a kedvencem.-vettem el mosolyogva,majd jó vastagon megkentem a reggelim
-Brigi mikor jön meg?-Vani tegnap találkozott először Brigivel,amikor délután jött takarítani,mert neki is suli van.Nem tudom,hogy bírja ennyi ideig az iskolát,én már kezdtem megunni.Ők ketten nagyon jól kijöttek,még vásárolni is elmentünk Vanesszának.Kellettek új bútorok,ruhák,satöbbi.Így egy színes szőnyeggel,egy kék állólámpával,egy Audrey Hepburn óriásképpel és pár ruhával lett gazdagabb.Próbált meggyőzni,hogy neki nem kell,mert holnap megyünk fel hozzájuk,mivel apukája nem lesz otthon,de mondtam neki hogy nem hozhatja el az egész szobáját.Így kénytelen volt beletörődni a vásárolgatásba
-Nem tudom.Szerintem délután.-válaszoltam,és beleharaptam a pirítósomba.Szerencsére ma nem volt suli,mert a tanárok valami továbbképzésre mentek,és csak három órát tudnának megtartani,az is lyukas lenne.Így úgy döntöttek,nem hívnak be minket,majd máskor ledolgozzuk.Igaz,hogy a verseny délután egykor lesz,de előtte meg lett beszélve hogy beugrunk a kávézóba.Az egész osztály eljön.Először furcsa volt hogy milyen összetartó ez az osztály,mert általánosban inkább klikkesedés volt
-Figyelj.-sóhajtott,és lerakta a szendvicsét a tányérjára-Azt hiszem keresnem kéne valami munkát,mert nem szeretném hogy az összes cuccom te fizesd ki.
-Szerintem inkább koncentrálj a tanulásra.-megtöröltem a szám hogy ne legyek áfonyalekváros-Kemény a suli.Szerintem ne dolgozz mellette.
-És ha csak alkalmi munkákat vállalnék?-csillant fel a szeme,de le kellett lomboznom
-Vani.Senki nem alkalmazna egy tapasztalatlan 15 évest.
-Csak 14 vagyok.-hajtotta le a fejét
-Nem is vállalhatsz munkát.-húztam össze a szemeim
-Takaríthatnék.-nézett fel rám
-Idős nyugdíjas néniket szoktak felvenni erre a munkára,akik azért jelentkeznek mert nem tudnak megélni a nyugdíjukból.-mosolyodtam el
-Brigi hány éves kora óta dolgozik itt?-sóhajtott.Azt hiszem beletörődött hogy nem fog dolgozni,és engednie kell hogy segítsek
-Kábé 16 éves kora óta.De bébiszitter volt először.
-Akkor biztos jóban vagytok.-nevetett
-Voltak apróbb összetűzéseink amikor nem akartam lefeküdni,de ettől eltekintve nagyon jól szórakoztunk.-én is felnevettem
-Na.Menj átöltözni.-mondta,majd betolta a maradék szendvicset és felállt-Segítek.
-Oké.-sóhajtottam.Nem igazán volt kedvem ennyire sietni.Hisz nekem még kora reggel volt,nem volt suli és a verseny csak délután kezdődött-Miért ilyen korán?
-Azért,mert Kittivel és Lilivel találkozunk.
-Miért?-úgy néztem rá mint akit éppen kínoznak.Mondjuk ez a reggeli kapkodás tényleg felért egy kínzással
-Hogy tudjunk beszélgetni.Nem is ismerjük egymást igazából.Nem rég óta járunk egy osztályba.
-Beszélgetésre ott van a suli.-nyögtem fel,miközben Vani taszigált fel a lépcsőn
-Mi Kitti teljes neve?-kérdezte-Ha megmondod,megengedem hogy visszaaludj.
-Valami ,,T'' betűs nem?-húztam össze a szemeim félve-Talán Tóth?
-Nem.-mondta egyszerűen
-Akkor Tisza?
-Ez sem nyert.
-Torda?-fújtattam idegesen,és már magamtól is mentem a lépcsőn
-Majdnem.Torma.A neve Torma.
-Komoly?-összeráncolt homlokkal néztem Vanira,aki mosolyogva bólintott-Majdnem eltaláltam.-vontam vállat
-Hogyne.-nevetett fel,és betaszigált a szobámba.Bement az öltözőszekrényembe,én pedig unottan dőltem el az ágyamon.Még mindig nem tudtam teljesen felfogni hogy Vani velünk lakik.Minden olyan gyorsan törént.Tegnap még Lukeal boboztam Balatonalmádin,most meg van egy legjobb barátnőm,és suliba járunk.Olyan hihetetlennek tűnt az egész,mintha bármelyik pillanatban felébredhetnék és újra a sátorban találhatnám magam amikor leestem a csúszdáról.Vanessza mosolyogva jött ki a szekrényből és szó szerint hozzámvágta a ruháimat
-Ezt a pulcsit még soha nem vettem fel.-emeltem fel a fehér kötött pulcsit,amire arany karikákat varrtak-A nagymamámtól kaptam.Az anyai ágitól.
-Miért nem vetted fel?-ledobta magát a szoba másik végében lévő babzsákfotelbe,és engem figyelt
-Mert szerettem volna ha minél tovább megmarad.A nagyi két évvel ezelőtt meghalt,és ez volt az utolsó ajándékom tőle.
-Talán azt hitted,hogy majd te is odaadhatod az unokádnak?-vonta fel az egyik szemöldökét
-Talán.-nevettem el magam
-Addigra már kimegy a divatból.
-Nemtudom.-sóhajtottam
-Nemár Tori!Nem azért kaptad,hogy a szekrényedben porosodjon.-rázta meg a fejét
-Igazad van.-álltam fel,majd körbenéztem a szobán.Ez a hely mindig nyugodtsággal töltött el.Itt mindig egyedül lehettem,csak zenét hallgattam és magamban mindennek elhordtam a volt osztálytársaim.Teljes szívemből utáltam őket,főleg abban az időben amikor fogszabályzót kellett viselnem.Keserves egy évem volt,mire rávettem apát hogy szedessük le
-Itt vagy?-legyezett az arcom előtt Vani
-Ja.Igen.-öt másodpercre összeszorítottam a szemeimet,majd kinyitottam őket.Vanessza értetlen fejét láttam magam előtt
-Ahha.Látom.-fonta össze a karjait,majd felhúzta egyik szemöldökét amolyan ,,mesélj csak" pózba
-Oké.-sóhajtottam-Csak elgondolkoztam hogy milyen keserves 8 évem volt az általánosban.
-Hallgatlak.-mondta,és odahúzta a babzsákot az ágyam elé,aztán kényelmesen elhelyezkedett
-Nem kéne készülődni?-kérdeztem összehúzott szemekkel
-Majd felhívom a lányokat hogy a kávézóban találkozunk.-vont vállat-Na.-lábbal megrugdosta az ágyam jelezve hogy üljek le

Két évvel ezelőtt
Épp a suli mosdójába készültem mert már első óra óta nagyon kellett,de úgy voltam vele,hogy minél kevesebbszer járok ki erre a vécének sem nevezhető lepratelepre,annál kevesebb az esélye hogy elkapjak valamit.Idegesen tördeltem a kezem a folyosón haladva,mert mellettem Cintia és a csatlósai összesúgtak amint elmentem mellettük.Tegnap bezártak a mosdóba,ma talán valami eredetibbet találnak ki.Berontottam a lány táblás ajtón,és a tükörképemre meredtem.Hosszú,mellig érő sehogy sem álló barna haj,karikás szemek,cserepes száj,és az a fránya fogszabályzó.Gyorsan befontam a hajam hogy mégse nézzek ki úgy mint egy csöves,aztán besiettem az egyik fülkébe hogy elvégezzem a dolgom.Hirtelen ajtó nyitást hallottam,aztán bejött valaki.Vagy valakik.
-Tegnap Frédi felvett msn-en.-dicsekedett valaki.Valószínűleg Rebeka volt,az egyik kivül-belül szőke osztálytársam,aki szintén Cintia nyáladzói közé tartozott.
-Már fél éve osztálytársak vagyunk.Ideje volt.-felismertem Cintia idegesítő nyávogását.A hideg is kirázott tőle.Már a belépésükkor végeztem a dolgommal,de semmi esetre sem akartam kimenni hogy gúny és nevetség tárgya legyek.Megint.
-Téged mikor vett fel?-kérdezte Rebeka
-Természetesen első nap amikor hazamentünk.-nevetett.Egyébként sem tudom mit esznek ezen a Frédin,barna haja és szeme van mint a legtöbb fiúnak ebben az iskolában,vagy a városban,idegesítő röhögése és mellesleg olyan buta volt,hogy veszített volna egy kecskével szemben egy IQ versenyen.Engem is felvett,de nem foglalkoztam vele különösebben,nem volt az esetem,és mellesleg utáltam amikor kiröhögtetett a haverjaival.Hányhatnékom volt tőle.
-Torit is felvette.-halottam meg egy félénk hangot,aminek azt hiszem Vivien volt a gazdája.Az egyetlen barna hajú lány a szőke osztagban,amikor nincsenek vele a sárkányok,egész kellemesen el tudok vele beszélgetni
-Kit?-kérdezte Cintia.Na szép.7 éve osztálytársak vagyunk és nem tudja a nevem.Nem is hibáztatom.Azt hiszem még én magam sem jegyeztem volna meg külső szemlélőként
-Tori Lewis.Tudod.Az a fogszabályzós,szalmahajú.-sóhajtott Vivien
-Ohh.Igen,tudom.De kizárt hogy Frédi akar tőle bármit is.-nevetett aztán kiviharzott a mosdóból,a többiek pedig követték.Halkan másztam ki a fülkéből,majd mégegyszer belenéztem a tükörbe.Jujj.

Egy évvel ezelőtt
-Eltűnt a fogszabályzód.-mosolygott amikor leült mellém ebédnél.Nem igazán szerettem ha valaki ahhoz az asztalhoz ül ahová én.Olyankor mindig csak szivatnak,vagy a desszertemet akarják
-Neked is szia Frédi.-sóhajtottam,majd beleittam a dobozos narancslémbe.Frédi.Milyen hülye neve van.Hogy tud ezzel élni?
-Van már párod a téli bálra?-kérdezte,és megvillantott egy félmosolyt amitől Cintiáék rendszerint elolvadnak,csakhogy nálam ennél sokkal több kéne.Egyébként sem állt neki valami jól.
-Nem megyek a téli bálra.-jelentettem ki,majd összegyűrtem a papírszalvétám,ledobtam a tányéromra és a tálcámmal együtt felálltam
-Mindenki jön.-állt fel,miközben kínosan elnevette magát
-Ugye én vagyok az első aki lekoptat?-kérdeztem diadalittasan.Jelen pillanatban büszke voltam magamra.Idegesen fújtatott egyet,aztán sarkon fordult és elment.Komótosan sétáltam a kukához,aztán kidobtam a szemetem.
***
A zenelejátszómat próbáltam beüzemelni amikor egy hógolyó arcon talált.Fájdalmasan néztem körbe hátha fellelem a támadóm,de senkit nem láttam.Lenéztem a földre,majd megláttam a gyilkos hógolyót amibe jeget gyúrtak.Volt egy olyan sejtésem,hogy másnap reggelre fel fog dagadni az arcom.Bekapcsoltam a mp3-on a Green Day-Jesus of Suburbiat és elindultam hazafelé.
-Tori!-a nevemet hallottam,ezért megfordultam,de barátságos arc helyett csak még egy jeges hógolyót kaptam pont az orromba.Idegesen prüszköltem és simogattam az orrom
-Vadbarom!-üvöltöttem.Igazából fogalmam sem volt hogy ki dobál,de voltak gyanusítottjaim.Szinte az egész osztály a listámon volt.És pár olyan is,aki nem az osztálytársam.Még egy hógolyó amit sikerült kikerülnöm.Wow.Gyors reflex.
-Nézdmár!Nincsenek duplafogai.-nevetett fel az egyik osztálytársam,Peti
-Fogszabályzónak hívják te tudatlan!-kiabáltam vissza neki dühösen.Elegem volt belőlük.
-Hogy beszélsz?-Cintia hangja végigsiklott a hátamon és úgy éreztem mintha most szúrtak volna át vagy 50 karóval.Komolyan,ezzel a hanggal démonokat lehetne űzni.Inkább visszamennek a pokolba minthogy ezt hallgassák
-Ahogy akarok.-vontam vállat.Nem igaz,hogy hetedik osztályban még mindig ezt kell csinálnunk
-Csak úgy közlöm veled,hogy Cinti a diákelnök,szóval bármikor kitiltathat a téli bálról.-nyávogott Gina.Jéé!Megjött a negyedik talpnyaló.Zászlókat félárbócra!
-Milyen kár lenne.-forgattam meg a szemem,majd Frédi felé fordultam,aki bár nem csinált semmit,mégis a győztesek tekintetével nézte végig a megalázásom-Nem mondtad még el senkinek hogy úgysem megyek?
-Honnan tudhatná mi jár a beteges agyadban?-kontrázott Peti
-Onnan,hogy ebédszünetben még velem akart jönni.-mondtam,de meg is bántam,mert Cintia arcára a vérbosszú jelei ültek ki
-Ez a szél susogás volt?-kérdezte összehúzott szemekkel Rebeka.Megelégeltem a parancsolgatásokat,ezért megfordultam hogy hazainduljak
-Nem mehetsz el ha hozzád beszélek!-kiáltott utánam Cintia,de vissza sem fordulva csak széttártam a karom
-Hé Viktória!-Frédi hangját hallottam,még a maxra nyomott zenelejátszón keresztül is-Tarsd kordában a nyúlfogaidat!-idegesen torpantam meg és visszafordultam.Mindenki elégedetten mosolygott,Cintia pedig még vihogva tapsolt is.Na azért azt hiszem ez már túlzás volt.-És szerintem nem ártana fogyni sem,meg levágatni a hajad.Meg...
-Szerintem meg ne mozdulj ki az utcára.-zárta le a témát Gina-Az emberiségnek így is van elég baja.
..Főleg veletek."-gondoltam,majd könnyekkel küszködve indultam hazafelé.Otthon sem apuhoz,sem Brigihez nem szóltam hozzá,csak felrohantam a szobámba lefeküdtem az ágyra,és hagytam hogy a basszus szabályozza a szívem lüktetését.

-És mit gondolsz,mi van velük?-kérdezte Vani pár perc néma sokk után,miután elmeséltem neki a sztoriaim
-Ezek naponta megtörténtek.-sóhajtottam-És nem tudom hogy mi lehet velük.Őszintén,nem is nagyon érdekel.
-Sajnálom.-húzta el a száját
-Nem kell.-sóhajtottam,és biztatóan rámosolyogtam-Már nem érdekel

-Hello!-köszöntünk amikor beértünk a kávézóba és leültünk az összetolt asztalunkhoz.Már mindenki ott volt,kivéve Ricsit,Szaszát és Lukeot
-Csákány!-intett Zsolti-Mi a helyzet?
-Semmi.-Vani leült Kitti és Lili közé,én pedig Ben és Bence mellé az asztalfőre-Izgultok?
-Mert?-nézett fel a telefonjából Ben
-Hát a verseny miatt.-a végén lévő ,,a" betűt elhúzta és dülöngélni kezdett a székkel együtt
-Mert?-kérdezte ezúttal Gergő
-Nem izgulnak.-vetette oda Lili
-Nem szoktuk kimutatni.-mosolygott rá Zsolti
-A fiúknak is vannak érzéseik?Azta!-Kitti elröhögte magát,pedig jó lett volna ha nem.Hatásosabb lett volna.A pincérlány jött oda hozzánk,és mindannyian rendeltünk.Kitti és Lili valami sütit evett,Vani,Gergő és Ben tortillát,Zsolti Bence és én pedig hamburgert
-Tipikus ámerikái.-nevetett fel Vani,amikor lerakták elém az óriási méretű hambim
-Nem tehetek róla.-tártam szét a karom
-És ehhez úgy 50 liter kólát is kérnénk.-mutatott rám Zsolti
-Vicces.-hunyorogtam és enni kezdtem-Megteszi 5dl is.-erre mindenki felnevetett
-És te akkor most folyékonyan beszélsz angolul?-kérdezte Gergő a száját törölgetve
-Nem.Többnyire szilárd halmazállapotban vagyok.-néztem rá rezzenéstelenül-Ezt most komolyan kérdezted?
-Hát...Nem tudom.-gondolkodott el.Legalábbis úgy csinált,mintha gondolkodna,aztán elröhögte magát
-Ha megfulladsz a tortilládtól,én még a mentőket sem fogom kihívni.-mondta Zsolti
-IQ light.-kuncogott Kitti
-IQ zero.-mosolyogtam rá.Abban a pillanatban csilingelt a bejárat feletti csengő,majd Szasza feje jelent meg az ajtóban.Amikor meglátott minket elindult felénk.Mögötte jött Luke és Ricsi,akik valamiről beszélgettek
-Bocs.-dobta le magát mellém Szasza,és kiszakított a hamburgeremből egy jókora darabot.Ez még nem is lett volna baj,mivel úgy sem tudtam volna megenni az egészet,de teljesen széttrancsírozta
-Még szerettem volna enni.-néztem a tányéromra szomorúan,aztán sóhajtva áttoltam Szasza elé
-Kösz.-mosolygott és két kézzel enni kezdett
-Úgy viselkedtek mint akik két éve nem kaptak enni.-nézett körbe Lili,majd én is ezt tettem.Luke épp Vani sütéjéből akart csórni,Ricsi pedig Gergő tortillájára pályázott
-Mert úgy is érezzük magunkat.-nyögött fel Ricsi és hátradőlt a széken-Meg kellett hallgatnunk egy három órás előadást a balesetvédelemről,a deszkázás veszélyeiről és a törött csontokról és annak gyógyulásáról.
-Miért?Volt előadás verseny előtt?-nézett rá Vani
-Nem.-rázta meg a fejét és úgy nézett ki mint aki most van túl az átnevelőtáboron-Anyám volt.
-Értem.-nézett rá komolyan.Most vagy ő sem értette,vagy csak én nem,hogy miről beszél
-Mikor kezdődik?-kérdezte Kitti,miközben a szénsavmentes vizéről tekerte le a kupakot,aztán visszarakta
-Már vagy hatszor leírtam.-sóhajtott Ricsi-Ezért nem jár a keksz!
-Én csak készpénzt kérek.-mosolygott Ricsire,aki épp az utolsó falatokat tömte a szájába
-Majd egykor lesz.-hajolt előre Zsolti,és elcsórta Szasza elől a coláját
-Hülye.Fél óra.-állt fel Lili fújtatva-Gyertek már,mert elkésünk.
-Mivan?-nézett körbe Gergő,de mire kapcsolt volna már mindenki felállt hogy elinduljunk
-Induljunk.-álltam fel én is,mert már csak mi ültünk az asztalnál.Lili már rég kint volt,a többiek meg számlát rendeztek
-Te Tori!-szólt utánam-Mit fogsz előadni a suliban?
-Nem tudom.-vontam vállat,majd kilöktem az ajtót és hagytam hogy az arcomba fújja a hajam a szél-Talán Shakespeare-t?
-Rómeó és Júlia?-vonta fel az egyik szemöldökét
-Tudsz jobbat?-tekintetemmel Lukeot kerestem,de valahol elöl sétált,gondolom Ricsiékkel
-Hát...Én például a fűrészből adtam elő.
-Az mi?
-Az a horror.Tudod...
-Nem.-ráztam meg a fejem,aztán mi is befordultunk a lekerített pálya felé-Szerintem nem is akarom tudni.
-Pedig egész király.Ha gondolod átküldhetem,vagy elhozhatom DVD-n.-vont vállat,majd lerakta a deszkáját a járdára és azzal ment tovább.Egyedül maradtam hátul,előttem Zsolti és Vani ment,aztán Lili,Kitti,Ricsi,Szasza,Luke és Gergő
Elővettem a telefonom a táskámból és a facebook falam kezdtem nézegetni.Nem sok minden történt tegnap este óta.A fiúk kitették,hogy részt vesznek a versenyen,Vani hogy: ,,Holnap nincs suli!!:D" ,Zsolti hogy: ,,Szurkoljatok!"-és megjelölt benne minket,aztán kábé ennyi.Aztán megláttam egy bejegyzést,amit legszívesebben kitéptem volna a facebookból.
Hajósi Cintia: Szurkolunk neked @BajorFrédi xoxo
Azt hittem ott helyben elejtem a telefont és inkább sírva hazarohanok.Cintia ott lesz a versenyen?Akkor tuti mindenki akik szivattak általánosban.

23.rész-Csinálhatnánk valamit

-Kérsz valamit?-kérdeztem Vanitól aki a kanapénkon ült.Tőlük egyből hozzám mentünk,amég Luke elment feljelentést tenni a rendőrségre
-Egy pohár vizet kérlek.-bólintott lassan.Átsétáltam a konyhába,és engedtem vizet a csapból,majd visszamentem vele-Köszönöm.-nyúlt érte.A nyugtató miatt nekem is le kellett ülnöm,még akkor is,ha kedvem lett volna még járkálni egy kicsit.Fáradtnak éreztem magam
-Nem akarsz visszamenni ugye?-emeltem fel a fejem nehézkesen,mire Vani megrázta a fejét
-Nem.-mondta halkan
-Maradhatsz,ha szeretnél.
-Nem akarok kellemetlenséget okozni.-sóhajtott
-Nem vagy kellemetlenség.-mosolyogtam halványan-Van vendégszobánk.De ha gondolod,alhatsz nálam is.
-A vendégszoba jó lesz.Köszönöm.-válaszolt pár perc gondolkodás után.
Pár percig csendben ültünk,ami nekem nem volt kínos,mivel a nyugtató elnyomta a agyam.Csak Vanessza tördelte az ujjait a kanapén-Köszönök...Mindent.
-Ugyanmár.-legyintettem
-Nem tudom mi lett volna ha nem jövök el.-ingatta a fejét
-Vanessza.-néztem rá,és nagyot szippantottam a levegőből,majd az összeset kiengedtem-Nem szeretem,ha köszönetet mondanak.Najó,egyszer még oké,de háromszázszor?
-Nem is köszöntem még meg háromszázszor.-ráncolta össze a homlokát,és lehajtotta a fejét.Néztem ahogy alul színes hajával játszik,és sejtettem hogy akármit adott be neki az apja,már kiment belőle.Újra csend telepedett ránk.-Luke visszajön még,vagy hazamegy rendőrség után?
-Visszajön.-bólintottam
-Oké.Csak nem emlékszem sok mindenre.-vonta meg a vállát
-Az igazat megvallva már én sem.-sóhajtottam.Előhalásztam a telefonom,és írtam egy üzit Lukenak.Pár
másodperc múlva jött rá válasz-Már jön.-dobtam le a telefonom magam mellé.Vani csak bólintott-Csinálhatnánk valamit nem?Elvégre...uhmm..jobb ha elfoglaljuk a gondolataidat.
-Azt hiszem.-bólogatott.Lassan attól féltem,hogy a sok bólogatástól leesik a feje.Persze ez beteg vicc volt,de tükrözi jelenlegi lelkiállapotom
-Szeretnéd ha elmennénk vásárolni neked,vagy valami?-néztem rá-Gondolom nem akarsz visszamenni a lakásotokba.
-Hát...-tűrte hátra a haját-Apa szombaton nem lesz otthon,mert a barátnőjével találkozik.
-Máris van barátnője?-csodálkoztam.Ha eddig leesett az állam,akkor most már a felsőtestem leborult a helyéről.Ismét egy beteg vicc.Tapsvihar
-Eddig is volt.-harapott bele a szájába
-De kell pár ruha szombatig.-ráztam meg a fejem,így visszatérve az eredeti témához-Vagy adjak kölcsön ruhát?
-Sokkal jobb lenne,mintha vennél nekem.-mosolygott keserűen
-Akkor gyere velem.-nyújtottam felé a kezem,és bár nem fogadta el,utánam jött.Felsiettünk az emeletre,be a szobámba.Kitártam az öltözőszekrényem ajtaját és integettem befelé,hogy menjen be
-Ez egy...-kezdte de megakadt-Ez egy öltözőszoba?
-Egy sima szekrény.-vontam vállat-Na.Válassz.
-Hűha.-bökte ki az első szót ami eszébe jutott.Belépett a szekrénybe,és rögtön magához karolt egy kényelmes melegítőt,és egy bő pólót itthonra.-Szabad?-kérdezte
-Persze.-nevettem fel.Igaz,hogy kissé lapos,keserű és még mindig a nyugtató hatása alatt álló nevetés,de akkor is nevetés
-Köszönöm.-mondta,én pedig megforgattam a szemem.Előhúzott a fogasról egy ,,I don't care!" feliratú pólót,és egy sötétkék farmert-Azt hiszem ennyi.
-Ja.Holnapra.-mosolyogtam.Az ő szája szélén is felfedeztem egy aprócska mosolyt.A kaputelefon hirtelen csörögni kezdett.Mindketten megijedtünk,és kifutottunk a szobából.Az utóbbit nem tudom miért csináltuk-Hallo?-vettem fel a kis vezetékes kaputelefonunkat
-Tori?-szólt bele egy ismerős hang-Beengedsz?-kérdezte Luke
-Hogyne.-kuncogtam,és megnyomtam a piros gombot.Eredetileg a zöld gomb szolgált volna erre a funkcióra,de apa rosszul kötötte be az emeleten lévő telefont,és ,,minden mindegy" alapon azóta is fordítva működik.Pár másodperccel később már hallottam az ajtócsapkodást-Fennt vagyunk!-kiabáltam,és Vanira néztem,aki a visszament a szobámba
-Mi volt?-kérdezte Luketól amikor belépett Vanihoz
-Megjöhetek?-kérdezte a szőke kissé ingerülten.Ha két szőke egy szobába kerül...
-Megjöttél.-reagált Vani,és a kezével mutogatni kezdett hogy gyorsabban
-Szóval...-kezdte Luke,és ledobta magát a babzsákfotelemre-Meghallgatták a hangfelvételt.Azt mondták nem elég bizonyíték,hogy lecsukják,de arra elég hogy őrizetbe vegyék egy időre.
-Tehát megszabadulunk tőle?-ültem le mellé a földre,és nagy szemekkel vártam a választ
-Pár hónapig.-nézett le rám
-Kevés!-csattant fel Vani-És ha tanúskodunk?Akkor sem kaphat több időt?-kicsit fura volt,hogy a saját apjáról beszél,de amint eszembe jutott mi történt a lakásukon,teljesen megértettem
-Semmi mást nem tehetünk.-tárta szét a karját Luke.Vanessza a fejét fogva ült le az ágyra,és totál kétségbeesett fejet vágott.Lukeal egymásra néztünk.Mindkettőnk szemében ugyanaz volt.Sajnálat,részvét és düh.
Semmi mást nem tudtam tenni,csak befogadni őt.Csak ennyit tudok segíteni,és ez idegesít.Ilyenkor az ember azt kívánja bárcsak ne kéne segítenie senkinek,vagy ha mégis,akkor ne ilyen szituációban.
-Csinálhatnánk valamit.-szólalt meg Vani,mire ránéztünk.
-Kávé?-néztem rájuk,majd megdörzsöltem az arcom.Tényleg jól esett volna most egy forró,gőzölgő kávé.Amikor felnéztem,már senki nem volt a szobába.Hitetlenkedve vettem az adást,hogy itt hagytak-Várjatok már!-kiabáltam
-Gyere már!-Luke hangját hallottam lentről.Gyorsan felálltam és lesöpörtem magam.Nem koszos a szobám,vagy valami.Ez ilyen megszokás.Ha a földről állok fel,leporolom magam.Amikor leértem két türelmetlen emberrel találtam szembe magam.Vanin már rajta volt a cipő,Luke épp azon volt hogy felvegye
-Hová megyünk?-kérdeztem.Azt hittem megkérnek majd,hogy főzzek kávét
-Tamihoz.-mondta Vani,mintha ez teljesen természetes lenne.Ja,hogy tudnom kellett volna?Bocs.
-Miért te hova akartál menni?-nézett rám Luke.Ahha.Rátapintott a lényegre.Ezaz,hogy nem akartam menni sehova.De nem akartam letörni őket,ezért inkább csak megráztam a fejem-Akkor indulhatunk?-kérdezte,mire bólintottam-Egész végig ilyen bőbeszédű leszel?-ismét bólintottam.Fogalmam sincs miért,csak nem akarok beszélgetni.


A sarokban lévő boxban foglaltunk helyet,két latte macchiato és egy presso társaságában.A rövidet persze Luke itta.Nem beszélgettünk,csak hallgattuk a kávézó kora esti nyüzsgését.Egy nap már másodjára itt,és cseppet sem éreztem jobban magam mint először.Elbambultam,így nem is vettem észre,hogy egy negyedik személy is csatlakozott a társaságunkhoz,csak amikor hozzám szólt
-Tori!-csettintett egyet a szemem előtt Bence
-Mi?-ösztönösen összerezzentem,és a Vani mellett ülő szőkés-barna hajú fiúra néztem
-Azt kérdeztem hogy akkor most Vanessza nálatok lakik?
-Már háromszor kérdezte.-tette hozzá Luke halvány mosollyal az arcán
-Ja.Igen.-bólogattam-De nem szeretném,ha úgy érezné ez neki kötelező.-Bencének mondtam,de igazából Vaninak szántam
-Nem hiszi.-mosolyodott el Vani,majd folytatta hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról-Sőt,örül neki hogy befogadjátok.És reméli apukád is beleegyezik majd.-a homlokomra csaptam.Apának nem szóltam!Gyorsan kihúztam a telefonom a zsebemből,és írtam neki üzenetet.Remélem hamar visszahív,és minél előbb tisztázhatom a helyzetet,miszerint az egyik osztálytársam nemcsak hogy ma alszik nálam,hanem az elkövetkezendő jó pár éjjelt nálunk tölti.Luke észrevette a kis mutatványom,de csak egy halvány mosoly jelent meg az arcán,amitől látszottak a gödröcskéi.Vani épp Bencével beszélgetett,elmesélte neki mi történt,aki szájtátva hallgatta,és hol Vanira nézett,hol Lukera és rám felváltva.
-Kértek még valamit?-állt meg mellettünk egy pincérnő mosolyogva
-Valami kaját.-nézett rá Bence,és felhúzta a száját amitől kilátszódtak a szemfogai.Rendben lett volna ez a jelenet,ha egy vámpírfilmben lennénk.De mivel nem abban voltunk,mindenki hülyén nézett rá-Éhes vagyok.-tárta szét a karját,ezzel majdnem leütve a mellette ülő Vanesszát
-Hamburgert,tortillát,vagy esetleg valami édeset?-kopogott a pincérnő a jegyzetfüzetén,jelezve hogy nem igen kíván velünk többet foglalkozni
-A hambi jó lesz.Köszi.-bökte oda Bence,majd újra felénk fordult-Szóval.Luke.Jövő héten deszkás verseny.-váltott témát
-Ahha.-bólintott Luke,és megitta az utolsó kortyot a kávéjából,majd ránk nézett-Jöttök?
-Ki nem hagynám.-mosolygott Vani
-Azt hiszem.-vontam vállat,ezzel megadva magam
-Mi az hogy azt hiszed?-bökte meg a vállam Bence
-Hát,még ki sem találtam mit adok elő a suliban.-védekeztem,és megdörzsöltem a pontot ahol az előbb megböktek.Nem fájt,csak így akartam kimutatni hogy ne bökdössön
-Ennél bénább magyarázattal nem tudtál volna lerázni igaz?-húzta fel Luke az egyik szemöldökét
-Igyekszem.-mondtam szarkasztikusan.Luke nem sértődik meg...szinte semmin,ezért bátran vetettem be az iróniát
-Akkor eljössz?-kérdezte Vani félénken
-El hát.-válaszolt helyettem Luke,majd vigyorogva nézett rám-Ki nem hagyná amikor borulok.
-Helyes.-mosolygott Bence,és megdörzsölte a kezét amikor lerakták elé a giganagy hamburgerét-Köszönöm.-bökte oda a pincérnek,aki válaszra sem méltatva továbbállt
-Ha szeretnéd,segítek kitalálni mit adj elő.-mondta Vani,mire bólintottam
-És velem mi lesz?-mutatott magára Luke-Tiszta kétségbeesett vagyok amiért nem tudom mi lesz.Éjszaka izzadva riadok fel,mert az a rémálmom hogy egyest kapok!-Bence és Vani egy darabig komolyan néztek rá,de amint belőlem kitört a röhögés,nekik is leesett,hogy Luke nem gondolta komolyan
-Segíthetek ha szeretnéd.-nevetett Bence,de Luke letörölte a mosolyt az arcáról,és ránézett
-Kösz ember,de azt hiszem jobban járok ha egyedül tervezem meg a showmat.
-Menj a picsába!-ingatta a fejét nevetve,és beleharapott a hamburgerébe.A telefonom rezegni kezdett a zsebemben.Sűrű bocsánatok közepette másztam át Lukeon és kiléptem a kávézóból.Egész hűvös lett.
-Szia apa!-vettem fel
-Szia!Baj van?Megsérültél?Mi az a nagyon fontos dolog?Épp egy szám közepén kaptam meg az üzeneted,azért nem tudtalak visszahívni.De ugye jól vagy?-tette fel a kérdéseket,amik szerintem szerepelnek a nagy szülői szótárban is
-Minden rendben.-nyugtattam-Vagyis igazából semmi nincs rendben,csak velem.Én rendben vagyok.-hadartam,és a szóismétléseken kezdtem el gondolkodni.Vajon hányszor kell kimondanom azt hogy ,,rendben" ahhoz,hogy a szó értelmetlenné váljon-A barátnőm anyukája meghalt,és nem maradhat apukájánál,majd ha hazajössz elmeséljük részletesen.Csak arra szeretnélek megkérni hogy had lakjon nálunk.
-Ha hazaértem megbeszéljük,rendben?-hangja nyugodt volt,de mégis kicsit ideges.Nem tudtam hová rakni
-Oké.-sóhajtottam-Csak szerettem volna ha előbb tudod,mielőtt nincs más választás.Azt már elégszer eljátszottam.-mondtam ezzel a sok olyan tettemre utalva,amikor például hazavittem egy macskát,és muszály volt befogadnunk,mert apa nem akarta kirakni az utcára.Vagy amikor már a repülőről hívtam fel hogy elmehetek-e anyához.Nyilván való volt,hogy nem fogja leszállíttatni a repülőgépet.
-Helyes.-hallottam,hogy kissé elmosolyodik-Akkor otthon találkozunk.Még körülbelül fél óra és végzünk.
-Oké.Akkor otthon.-tettem le.Nagyot szippantottam a levegőből.Hideg szél fújt az arcomba.A járókelők már felhúzták a pulcsikat,hogy ne fázzanak.Nincs mese,közeleg a tél.A lámpák egyszerre gyúltak fel előttem,és egész hangulatos lett az egész koszos város.Szeretem az őszt.Ilyenkor minden olyan szép színes...lenne,ha Budapest nem lenne egy lepukkant főváros.Sóhajtottam,és visszamentem a kávézóba.A többiek jókat nevettek Bence idétlenkedésén,és hogy minden egyes szónál kiesik a hamburger a szájából.Elég undi volt,de tudtam,hogy Vaninak csinálja a fesztivált.Mindenki el akarta vele feledtetni a történteket,ha csak pár másodpercre is.
-Na?-kérdezte halkan Luke amikor leültem.Szerintem ő az egyetlen,aki tudja igazából miért tűntem el.Bence és Vani valami sulis dolgon röhögtek
-Azt mondta megbeszéljük,ha hazaért.-vontam vállat
-Ha nem engedi,aludhat nálunk.-mosolygott bátorítóan
-Kerol megengedi?-vontam fel mindkét szemöldököm,de Luke csak mosolyogva nézett rám.Ahha.Tehát őt az ilyenen egyáltalán nem érdeklik.Ezt eddig is tudtam,nem lepődtem meg.
-Mennyi az idő?-kérdezte Bence tele szájjal
-Fél hat.-pillantott rá Vani a karórájára
-Basszus!-kiáltott fel és villámsebesen harapott még kettőt a vacsorájából,felkapta a vállára a táskáját és intett egyet.Mi sem sokáig maradtunk.Nem akartunk még záráskor ott lábatlankodni,ezért hamar haza indultunk.Luke Vanesszával beszélgetett,én pedig csendben sétáltam mellettük.Az élet kegyetlenségén gondolkoztam.Elvégre Vanessza tudtommal sosem tett olyasmit amiért ezt érdemelte volna.Fogalmam sem volt,hogy én hogy kezelnék egy ilyen helyzetet.Valószínűleg sosem mozdulnék ki otthonról,és nem beszélnék senkivel.Befordulnék és mindenkit ellöknék magamtól.Senki nem gondolta volna hogy Vani valójában mennyire erős lány.


-Hát.Nem is tudom mit mondjak.Őszinte részvétem.-sóhajtott apa,aki épp a fotelból ülve hallgatta végig Vani beszámolóját a mai napról
-Nem tudom mi lett volna,ha Tori és Luke nem jönnek értem.-Vani szeméből megállíthatatlan könnycseppek gördültek le,de legnagyobb meglepetésemre nem görnyedt meg,nem kapta el a fuldoklós sírás.Ugyanúgy beszélt mint eddig,csak annyi volt a különbség,hogy most patakokban folytak a könnyei
-Fogalmam sincs,hogy ilyenkor egy normál szülő mit csinálna.-dörzsölte meg az arcát
-Te sosem tartoztál a normális szülőkhöz.-halvány mosoly jelent meg az arcomon-Épp ezért szeretlek.
-Most manipulálni próbálsz?-húzta fel mindkét szemöldökét,mire én inkább visszasüllyedtem a kanapéba.Szerettem volna ha apa egyedül hozza meg a döntést-Azt hiszem jobb lenne ha velünk laknál.-mondta ki 10 perc csend után.Életem leghosszabb 10 perce volt.Csak Vanessza szipogását hallgattam és az ujjaimat tördeltem
-Igazán?-emelte fel a fejét szőke hajú barátnőm
-Igazán.-biccentett apa,majd felállt,mire Vanessza tök váratlanul felpattant és szorosan átölelte aput,aki egy kicsit hezitált,de visszaölelte
-Nem is tudom mivel hálálhatom meg hogy nem kell intézetbe mennem.-tört ki belőle a sírás.Ezek a könnyek a fájdalom,az öröm és a veszteség egyvelegei voltak.Eltolta magát aputól hogy a szemébe tudjon nézni-Köszönöm.-mosolygott,majd odajött hozzám,a karomnál fogva felrántott és engem is szorosan megölelt
-Megfulladok.-nyögtem
-Bocs.-engedett el,és megtörölte a szemét.Vállat rántottam,majd megfordultam hogy a lépcső felé vegyem az irányt
-Azt hiszem jobb lenne ha lefeküdnénk.-dőltem a lépcső melletti falnak-Megmutatom a szobád.
-Rendben.-bólintott Vani,és intett egyet apunak-Jóéjt.
-Nektek is.-bólintott apu,mi pedig felszaladtunk a második emeletre.A liftet nem igazán szoktam használni,csak ha lusta vagyok.Nem szeretek liftezni mert már sokszor bent ragadtam
-Itt vagyunk.-léptem be az egyik vendég szobába.Ezt a szobát még nem festettük ki,ezért fehérek voltak a falak.Az ágyneműhuzat is fehér volt,ahogy a szőnyeg és és az éjjeli szekrény is-Kicsit egyhangú,de hétvégén kifesthetnénk.
-Komolyan?-kerekedett el a szeme-Most csak szivatsz ugye?Saját szobát kapok,és át is alakíthatom meg minden?
-Hát...Már itt laksz.-mondtam mintha ez tök természetes lenne,aztán megsimítottam a vállát-A fürdőszoba melletted van.Fent leszek,ha kellek.-mosolyogtam rá,és elindultam a szobám felé.Fáradt voltam és feldúlt.Mindennél jobban szerettem volna végre lefeküdni.Gyorsan lezuhanyoztam,és átöltöztem pizsibe.Már a kényelmes ágyamban feküdtem,amikor megcsörrent a telefonom-Hallo?-vettem fel türelmetlenül
-Nehogy már leharapd a fejem.-szólt bele Kitti
-Honnan van meg a számom?-húztam össze a szemeim,és felkönyököltem az ágyban
-Részletkérdés.Figyelj.Hallottam amikor mondtad Lukenak hogy dumáltál az a-s fiúkkal.
-Hát az túlzás hogy dumáltam velük.
-Mindegy...-sóhajtott-Kerüld őket okés?
-Miért?-már teljesen felültem
-Csak.Mert az ellenségeink.
-Nem hagynátok abba ezt a "másik osztály az ellenségünk" dolgot?Mert ilyet első osztályban csinálnak.
-Nem csak azért mondom.-fújtatott-Mert...Csak nem akarom hogy belerángassanak bármibe is.
-Várj.Mivan?-kezdett az egész nevetséges lenni-Várj.Luke kért meg hogy hívj fel?
-Nem!Dehogy.-ciccegett-Igen.
-Nem hiszem el.-motyogtam magamnak-Megyek aludni.
-Tori.Ígérd meg hogy nem...
-Jó,jó.Nem.-szakítottam félbe,és letettem a telefonom.Mérges voltam Lukera.Miért nem tudja megmondani nekem amit gondol?Egész nap vele voltam,és arra sem volt képes hogy elmondja nekem.Hirtelen felindulásból az ölembe vettem a laptopot,majd kutakodni kezdtem a facebook felhasználói fiókok között.Luke azt mondta ismeri Ashtont.Megnéztem az ismerősei között,és szerencsémre ott volt.Onnan pedig már gyerekjáték volt megtalálni a többi srácot.Mindet bejelöltem.Nem érdekelt Luke,sem Kitti,sem senki ezen a földön.Senki ne mondja meg mit csináljak.

22.rész-Mondd ki

Suli után mindannyian rohantunk Tamihoz,a kávézóba,ahová Luke hívott minket.Mindannyian mentünk,még Lili és Kitti is.Mind a kilencen szinte beestünk a kávézó kis ajtaján.Szemünkkel Vaniékat keresve lépegettünk egyik lábunkról a másikra
-Ott vannak.-biccentett a fejével egy asztal felé Ben,mire mindannyian odakaptuk a fejünket.Két asztal volt összetolva,hogy mindannyian le tudjunk ülni.Az egyik szélén Luke és Vanessza ült,aki elég ramaty állapotban volt.Még mindig a fellépő ruhája volt rajta,és az arcában hatalmas fekete maszatot hagyott a sminkje.Még mindig rettentően sírt.Végignéztem a társaságunkon.Senki nem mert megmozdulni.Sokkal másabb ha az emberek látnak valamit,mintha csak hallanának róla.Ez történt a többiekkel is.Nem tudták,hogy Vani milyen állapotban van,csak azt,hogy sírt amikor elmentek.Senki sem számított arra,hogy Vani így fog kinézni.Ricsi lépett először,majd mindannyian utána indultunk
-Vanessza.-ült le mellé Lili,és végigsimított a lány hátán.Mindenki helyet foglalt.Én Luke mellett,mellettem Zsolti,Ben,Ricsi,Bence,Kitti,Gergő és Szasza,mellette pedig már Lili volt.Senki nem kérdezte mi a baja.Tudtuk hogy ha el akarja mondani,elmondja.Csak még nem állt készen
-Én...-kezdte Vani,de megint elkapta a sírás.Levette a parókáját,ledobta az asztalra,majd hátratűrte a haját és két tenyerével közrefogta az arcát.Luke aggódóan nézett rám,én pedig ugyanígy rá.Fogalmam sem volt hogyanis kéne kezelnem a helyzetet-Meghalt.-suttogta Vani,és Lili karjaiba borult
-Mondd ki.Úgy könnyebb lesz.-nézett rá Gergő megértően
-Az anyukám!-kiáltott fel Vani-Meghalt az anyukám!Meghalt!Meghalt!-Lili a szája elé emelte a kezét.Pár percig senki nem szólalt meg,csak hallgattuk ahogy Vani telesírja Lili kockás ruháját
-Shh.-csitította Lili és Vani fejét kezdte simogatni.Ő sem tudta hogy reagáljon,ahogy mi se
-Meghalt...-motyogta Vani
-Mi a...-suttogta Ricsi,de nem fejezte be a mondatot.Zsoltival egymásra néztek,és mindkettőjüknek ugyanolyan arckifejezésük volt.Értetlenség,és ijedség.
-Jézusom.-motyogta maga elé Kitti.Mindannyian sokkos állapotba kerültünk.Majdnem mindannyian elsírtuk magunkat.Nem régóta ismerjük egymást,de szinte pár nap alatt barátok lettünk.Vani vesztesége mindannyiunkra hatott,hacsak egy kicsit is.Mindannyian kétségbe esve néztünk egymásra
-Minden rendben lesz.-mondta Kitti,és idegességében rózsaszín haját csavargatta
-Semmi nem lesz rendben!-csattant fel Vanessza.Mind hátrahőköltünk.Még sosem láttuk ilyennek-Anyám meghalt!Az apám egy pöcs!Semmi nincs rendben!
-Vanessza.-fogta meg a lány karját Luke,és ránézett.Fogalmam sincs mit üzenhetett a tekintetével,de Vani befejezte a dühöngést,és tovább sírt
-Hogy érted hogy apád egy pöcs?-kérdezte Szasza.Hangja remegett az idegességtől.Mindenkire hatott a környezete,ezért mindenki ideges és egy kicsit szomorú lett.
-Úgy,hogy alkoholista.-motyogta Vani
-Ha szeretnéd,aludhatsz nálunk.-néztem rá.Tudtam,hogy ez most sovány vigasz,de ha ilyen helyzetbe kerül az ember,mindennél jobban szeretne lelépni otthonról
-Tényleg?-nézett rám,én pedig bólogattam-Nem.-rázta meg a fejét,megtörölgette az arcát egy zsebkendővel,amit Lilitől kapott-Haza kell mennem,mielőtt apám kidobja anyám cuccait.
-Megértem.-fogtam meg a kezét.Nehéz volt olyan messzire elnyúlnom,és az asztal is a bordámba vágott,de semmi pénzért nem engedtem volna most el őt.Pár másodperc múlva kitépte kezét az enyéim közül és felállt.Nem sértődtem meg a durva mozdulaton.Most senki nem sértődött meg az ilyeneken,ahogy azon sem hogy kiabált velünk.
-Azért ha bármi van,hívj fel minket.Oké?-fogta meg Luke az épp menni készülő Vani karját,aki bólintott,és a szemét törölgetve kisietett az épületből
-Mi történt?-kérdezte Gergő pár perc csend után
-Véletlen autóbaleset.-nézett rá Luke
-Hát...-kezdte Lili,de nem találta meg a megfelelő szavakat.Mind ugyanazt éreztük.


-Szóval autóbaleset?-kérdeztem Luketól a dombon felfelé gyalogolva.Nem sokat ültünk a kávézóban,nem tudtunk mit mondani egymásra.Egyszerűen ez az a szituáció amikor az ember nem tud miről beszélni,mert teljesen elfoglalják az agyát a gondolatok
-Ahha.-sóhajtott-Nagyon kivan.
-Azt elhiszem.-a szám szélét kezdtem rágni.Tudom,rossz szokás,de nem tudtam leszokni róla
-Elvittem sétálni.Elterelni a gondolatait.Mesét ezt-azt.-húzta el a száját
-Hmm?-néztem rá,miközben kikerültem az út szélén parkoló kocsit
-Apukájáról.Elmesélte hogy verte őt,és az anyját.-Luke elég rosszul érezte magát hogy elmondja nekem.Láttam rajta hogy ez az az információ,amiről hallgatnia kellett volna-Azért mondtam el neked,hogy segíteni tudjunk neki.-tette hozzá pár perc után
-Hogyan?-néztem rá furán-Vanessza nem költözne hozzánk,bármennyire szeretném rávenni.
-Hagyjunk neki időt.-állt meg,mivel már a házunk előtt voltunk,és én észre sem vettem
-Mennyit Luke?Mi van az apjával?Mi van ha bántani fogja?-hisztérikus rohamot kaptam.Luke mindkét vállamat szorosan megfogta,ezzel nyugtatva
-Mindenhez idő kell,Tori.Nem ugorhatunk csak úgy az apja nyakába hogy kinyírjuk,nehogy bántsa Vanit.
-De ugye nem akarod megölni az apját,ugye?
-Mi?-hőkölt hátra-Dehogy is!Minek nézel engem?!-ingerült volt,szinte éreztem,hogy legszívesebben most engem nyírna ki.Ez a szituáció mindenkiből időzített bombát csinált.-Nem!Csak várnunk kell amég Vani nem kéri az áthelyezését másokhoz.Akkor kell lépned.
-Miért én?-kérdeztem nagyot nyelve
-Tök mindegy ki!Lili vagy Kitti is léphet.Vagy akárki az osztályból.
-Oké.-sóhajtottam,majd megfordultam,és kinyitottam a kaput-Holnap találkozunk.-suttogtam,majd becsuktam.Nem érdekelt,hogy hideg a járda,a kapunak dőlve csúsztam a földre és a tenyerembe temettem az arcom.Próbáltam összeszedni a gondolataim.Igaz,hogy engem nem érintett Vani anyja halála,de a sok stressztől,és aggódástól elfáradtam.Könnyeim patakokban folytak le az arcomon.Idegességemben mindig sírok.Most sem volt másképp.A telefonom megcsörrent a zsebemben.Idegesen,az arcomat törölgetve halásztam ki,majd leolvastam a kijelzőt:Vani
-Igen?-szóltam a készülékbe.Nem is tudtam hogy megvan a száma
-Tori.-szipogta,és tudtam,hogy valami baj van-Át tudnál jönni Lukeal?Neki nincs meg a száma.
-Persze.Hol laksz?-kérdeztem,és villámgyorsan rángattam ki a táskámból egy füzetet és egy ceruzát
-Luke tudja.Mennem kell.-mondta,és elsírta magát-Apa!-sikítás volt,legalábbis úgy tűnt.A vonal megszakadt,én pedig gyorshívón nyomtam meg 7-es gombot.Luke 3 búgás után vette fel
-Tori?-szólt a telefonba
-Luke.Sürgősen el kell mennünk Vaniékhoz!-szinte ordítottam,és a sírás kerülgetett
-Két perc és ott vagyok nálad.-tette le,engem pedig elkapott az a rettenetes fuldokló pánikroham,amit először hat évesen tapasztaltam meg amikor anyuék elváltak.Azóta kisebb-nagyobb megszakítással törnek rám a pánikrohamok,amire vannak gyógyszereim,de sosem szedtem őket,mert erős nyugtatók-Tori?-Luke hangját hallottam a kerítés túloldaláról,de nem tudtam kiegyenesedni.Úgy éreztem magam mint aki asztmás.Nem kaptam levegőt,nem tudtam kiegyenesedni.Nehezem,de lenyomtam a kilincset hogy Luke be tudjon jönni-Tori!-leguggolt hozzám és arcom a kezei közé fogta-Mi a...-kezdte,de a fájdalmam enyhülni kezdett,a tüdőm megtelt levegővel és izmaim elgyengültek
-Jól vagyok.-öleltem át,és engedtem,hogy segítsen felállni
-Ez mi volt?-kérdezte ingerülten
-Semmi.Luke.-sóhajtottam
-Ja.Láttam!-tárta szét a karjait-Ha neked az semmiség,hogy majdnem megfulladtál az előbb akkor oké!
-Majd megbeszéljük oké?-néztem rá,és elindultam.Fogalmam sem volt,hogy merre kell menjek,de a lábaim mozdultak,és én engedtem nekik
-Tudod hová kell menni?-ért be Luke,mire megráztam a fejem-Akkor.Elmondod mi volt ez az előbb?
-Nem szeretném.-sóhajtottam-Vannak dolgok,amiket jobb nem megosztani másokkal.
-Ezt a dolgot...uhhmmm...szégyenled?-kérdezte kissé félénken,miközben átsiettünk a zebránál.Nem vártuk meg a zöldet,átmentünk amikor tudtunk
-Nem,csak...-kezdtem,de megakadtam.Tulajdonképpen miért is nem mondom el neki?Amikor ő élete összes rossz élményét megosztotta velem.Najó,lehet hogy nem az összeset,de sokat mesélt.Én pedig egyszerűen nem tudtam kinyögni hogy ,,pánikbeteg vagyok."
-Csak mi?
-Nem tudom!-ingerült voltam.Féltettem Vanit,és féltem hogy bármelyik percben újra rám törhet a roham-Luke ez nekem nem olyan egyszerű.
-Szerinted nekem az volt amikor elmeséltem neked szinte az összes titkom?
-Látod?-tártam szét a karom-Ezaz.A hangsúly azon van,hogy szinte.Te sem mondasz el mindent Luke.Én pedig ezt nem akarom elmondani.
-Oké.-rántott vállat,és gyorsítani kezdett a tempón.Én már szinte futottam mellette.Körülbelül 10 percet kocogtam Luke mellett,amikor végre bekanyarodott egy tömbház ajtajához.Csengetett,majd idegesen helyezte át a testsúlyát egyik lábáról a másikra.Feszülten sóhajtottam,és körbe néztem.A környék nem olyan volt,mint amilyen felénk.Mindenhol emeletes házak voltak,és minden zsúfolt volt.Nem szerettem a belvárost.Budapest rettentően össze volt zsúfolva,már ami a lakásokat illeti
-Tudod hányadikon lakik?-kérdeztem,amikor Luke már vagy ötödjére csengetett,de senki nem válaszolt
-Nem.-fújtatott idegesen,és megpróbált egy másik kaputelefont.Egy idős hölgy vette fel,és beengedett minket.Igaz,hogy azt mondtuk újságosok vagyunk,de mindegy.Luke az első emeleti ajtóhoz lépett,és bekopogott
-Most végig akarsz kopogtatni mindenhol?-léptem mellé suttogva.Utáltam a társasházakat.A lépcsőház visszhangzott,és a legapróbb zaj is úgy hatott,mint egy földrengés
-Komolyan csak ennyit nézel ki belőlem?-sóhajtott,majd kihúzta magát amikor nyílt az ajtó.Egy fiatal,10 év körüli srác dugta ki a fejét-Szia!-intett neki Luke barátságosan-Meg tudnád mondani nekem hol lakik Herczeg Vanessza?
-Nem tudom.-rázta meg a fejét,mire én idegességemben hátratűrtem a hajam
-Azért köszönöm.-húzta el a száját Luke.Ingerülten néztem körbe,és megakadt a szemem valamin.Lefutottam a kis lépcsőn ami az első emeletre vezetett,és megálltam a postaládáknál.Luke nem kérdezett semmit amikor meglátott a barna dobozoknál görnyedni,hanem segített.Tudta mit keresek
-A 8/4-ben!-kiáltottam fel diadalittasan amikor sikerült leolvasnom a kopott,dőlt betűket a postaládán ,,Herczeg 8/4"
Egyszerre indultunk meg,és egymás kezére ütve nyomtuk meg a lift hívó gombját.A lift nyikorogva megállt,majd kinyitódott a belső ajtó.Luke -kicsit több erővel mint kellett volna-  rántotta ki a külső ajtót,majd a hátam mögé helyezte a kezét,és kicsit meglökött.Sóhajtva léptem a liftbe
-Utálok liftezni.-vallottam be amikor Luke megnyomta a nyolcadik emelet gombját,és becsukódott az ajtó.A lift kicsi volt,hárman már egymás nyakába lihegtünk volna
-Én is.-villantott egy félmosolyt,majd elkezdte olvasgatni a feliratokat,graffitiket,amik leginkább trágár szövegek voltak-Szóval...Elmondod,vagy...?
-Hmm?-néztem rá felvont szemöldökkel,de aztán leesett.Megint a rohamom érdekli-Luke.Én...
-Csak kíváncsi vagyok.-mosolyodott el.De ez inkább csak álca volt.Valójában,ideges,csalódott volt.És mintha talán egy kis félelmet véltem volna felfedezni égkék szemeiben
-Luke.-ragadtam meg a vállát-Én pánikbeteg vagyok.
-Mi?-ráncolta össze a szemöldökét,és a kezével lehámozta a kezeim a válláról,de még mindig az övében tartva az enyéim a szemembe nézett,egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust
-Pánik rohamaim vannak.
-Nincs rá gyógyszered,vagy valami?
-De van.-sóhajtottam,és lehunytam a szemeim.Legközelebb csak akkor nyitottam ki őket amikor két hideg tenyeret éreztem az arcomon
-Miért nem veszed be őket?
-Mert erős nyugtatók,és úgy érzem magam tőle mint aki be van rúgva.De nagyon.
-Van nálad?-kérdezte,mire én összeráncoltam a szemöldököm
-Egy,igen.Minden nadrágom kis órazsebében.
-Arra kérlek,hogy vedd be.-mondta,és orra hozzáért az enyémhez
-Nem akarom.
-Nem tudjuk mi fog történni Tori.Egy ilyen faszival lehetetlen megjósolni a jövőt.-suttogta,ezzel Vanessza apjára célozva-Nem akarom hogy mentőt kelljen hívni hozzád.
-Nem fogom bevenni.-néztem bele kék szemeibe,amik ezúttal haragtól lángoltak.Elengedte az arcom,és hátrébb lépett-Nem lesz semmi baj.
-Ezt tudtad az előző ilyen rohamnál is?-vonta fel az egyik szemöldökét.Nem tudtam megválaszolni.Szerencsére nem is volt rá alkalmam,mert a lift megállt,Luke pedig dühösen csapta ki az ajtót,ami nekem ütközött mert nem fogta meg.Bekopogott a megfelelő lakásba
-Szeretném tudni mi történik körülöttem.-suttogtam,úgy hogy a visszhangot is alig hallottam.De Luke mordult egyed,úgyhogy ő hallotta.Az ajtó kinyílt,és Vani dugta ki a fejét rajta.
-Gyertek.-suttogott.Kicsit úgy nézett ki mint aki diliházból szabadult.Haja kócos volt,és fekete ruhája szét volt szaggatva
-Apukád?-kérdezte Luke szintén suttogva,mire Vani egy irányba mutatott
-Pihen.-rakta a mutatóujját a szája elé,jelezve hogy csendben kell maradnunk
-Mi történt a ruháddal?-kérdeztem tőle,amikor elindultunk.Gondolom a szobája felé
-Nem kell megmondania.-mondta Luke ingerülten.A földön egy csomó levert holmi volt,Vaninak piros volt az arca,a haja kócos volt,a ruhája szakadt.Mindketten tudtuk,hogy apukája megverte,de nem akartuk kimondani.Egy ajtón mentünk be.A falak világos lila színűek voltak,rajtuk egy csomó Marilyn Monroe,Audrey Hepburn,Eiffel torony,Alanis Morisette poszter lógott.Ágya kicsi,egy személyes volt,az ablak alatt,mellette az íróasztal,az mellett vékony,tükrös szekrény.A másik oldalon egy kisebb kanapé volt,és az mellett egy nagyobb szekrény.A sok cucc miatt elég kevés hely maradt a szobában.
-Sikerült összeszednek anyukád dolgait?-kérdeztem,miközben helyet foglaltam Vani mellett a kanapén,Luke pedig mellettünk,az ágyon.Pont az ajtóval szemben
-Csak néhány dolgot.-mosolyodott el Vani,és újra a szája elé helyezte az ujját,hogy hallgassak róla.Lukeal furán néztünk össze.Vanessza úgy viselkedett,mint egy őrült.De szó szerint.Nem az az őrült volt,ahogy amúgy hívjuk,amikor valami vicces idiótaságot csinál,vagy amikor valaki kiugrik egy repülőből.Nem.Ez az a fajta őrült volt,akit be kell zárni egy intézetbe,gumiszobába,mert az ember fél attól,hogy kárt tesz magában
-Minden oké?-kérdeztem,és mindkét kezemmel megakadályoztam,hogy a hajamba túrjon
-Nem fog válaszolni.-motyogott Luke,majd felállt az ágyról és Vani elé térdelt-Vanessza nézz rám!-utasította,a szőke lány pedig engedelmeskedett.Többé kevésbé.Olyan közel hajolt Lukehoz,hogy orraik össze értek,majd pisze-piszét játszott-Vani!-Luke közrefogta az arcát,és egy darabig nézte,majd letakarta a szemét,és maga mellé rakta a kezét-Bedrogozták.
-Mivan?-álltam fel idegesen
-Hallottad.-állt fel ő is-Bedrogozták.
-Csssshhh.-lépett közénk Vani-Apa nem szereti ha nem azt csinálok amit akar.
-Kezd olyan lenni az egész mint valami ritka béna horrorfilm.-húztam el a szám Lukera nézve,aki bólintott
-Vani.Velünk kell jönnöd.-fogta meg a lány kezét,majd kifelé húzta
-Neee!-sikított fel.Luke és én összerezzentünk.Volt okunk félni,mert Vani apja pillanatokon belül átkiabált egy másik szobából,mi pedig kifutottunk a folyosóra
-Mivan már?-kérdezte nem túl kedvesen
-Azt hiszem el megyek velük apu!-kiabált vissza Vani
-Hová mész?
-Nem tudom!Hová megyünk?-suttogta Lukenak.Mondjuk akkor már mindegy volt,mert Vani apja megjelent mögöttem
-Kik vagytok?-kérdezte.Csak akkor vettem észre hogy mögöttem van,amikor meghallottam mély hangját,ami a csontjaimig hatolt.Rekordsebességgel pördültem meg a tengelyem körül,és ugrottam Luke mellé.A férfi úgy kétszer akkora volt mint én,minden értelemben.Kétszer olyan széles,és kétszer olyan magas.Fekete haja és fekete szemei dühtől szikráztak,elég ijesztő látvány nyújtott
-A barátaim.-nyögte Vani
-Már mondtam,hogy nem hozhatsz fel senkit.-mordult rá a lányra,akit szerencsére Luke megtartott mielőtt az ijedségtől összeesik
-Leckét hoztunk.-szólalt meg Luke.Ha tekintettel lehetett volna ölni,szőke barátom háromszor meghalt volna
-Leckét le lehet diktálni mobilon.Különben is!Nem voltál a iskolába!?-hangját szerintem Amerikában is hallották,az egész ház megremegett
-Volt.-vetettem oda neki,majd átvettem a sírdogáló Vanit Luketól
-Akkor meg minek a lecke?!-nem tudom,miért üvöltött,de tekintete nem volt tiszta.Valószínűleg már ivott
-Kérem nyugodjon meg.-mondta Luke-Már itt sem vagyunk.
-Ajánlom is,kotradékok.-hördült,majd köpött egyet Luke felé.Szerencsére nem találta el
-Csak Vani ruháját szerettük volna visszavinni az iskolába.Ez a ruha az iskola tulajdona.-mondtam,ezzel próbálva provokálni a férfit.Ha megüti Lukeot,vagy bármelyikünket úgy,hogy három tanú is van,börtönbe záratjuk
-Te hazajöttél az iskola tulajdonában?-váltott Vanessza apja halkabb hangnemre.Ez így még ijesztőbben hatott mint amikor kiabált.Még nekem is megremegett a lábam,és az orromon már nem kaptam levegőt.A nadrágom órazsebében kezdtem turkálni a gyógyszerem után.Nem akartam hogy Lukenak ki kelljen hívnia a mentőket.A kezembe akadt a fehér,hosszúkás gyógyszer,fél kézzel kettétörtem,és víz nélkül lenyeltem az egyik felét.Nehéz volt,a torkom ki volt száradva,de nem tudtam honnan folyadékot szerezni
-Teljesen véletlen történt.-ellenkezett Luke
-Nem hozzád beszélek!-csattant fel,és felemelte a kezét.Meglepődtem,és megijedtem,de Luke nem mozdult.Sőt,mintha tekintetével azt üzente volna hogy ,,Üssön csak meg!"
-De Vanessza nem tud válaszolni,mert bedrogozta.-mondta a szőke szemtelenül.Csattant a pofon.Luke fél arcát elterítette a férfi kéznyoma,ami vörös foltot hagyott a bőrén-Köszönöm.-mosolygott gúnyosan,majd sarkon fordult,és megragadta Vani karját-Menjünk.-suttogta.A lány másik karját fogva mentem ki az épületből,miközben hallgattam ahogy a férfi trágár szavakat kiabál.Igyekeztem nem törődni velük,nehogy megragadjanak a fejemben
-Jól vagy?-kérdeztem félve amikor lefelé indultunk a lépcsőn.Nem lifteztünk,mert féltünk,hogy mire az ideér,Vani apukája is utolér minket
-Csak az egóm hever romokban.-mosolygott féloldalasan,és szabad kezével megdörzsölte fájó arcát-Felvettem az egészet hangfelvételre.
-Remek.-bólogattam,és igyekeztem nem elejteni Vanit.A nyugtató kezdett hatni.Minden izmom egyesével lazult el.

21.rész- A-sok

-Jóreggelt!-ugráltam le a lépcsőn a konyhába,ahol reményeim szerint apa tartózkodik.De helyette csak egy üzenetet találtam a hűtőn,miszerint korán el kellett mennie az album miatt...Szuper.Megint egyedül leszek itthon egész nap.-Neked is jóreggelt.-motyogtam magamnak.Gyorsan betoltam a reggeli gabonapelyhem,és felrohantam a szobámba öltözni.

Egy sima fehér csillagos pólót vettem fel,fekete-fehér amerika zászlós gatyával,bakanccsal,és a kedvenc channel táskámmal.Örültem neki,hogy nem kellett nagyobb táskát cipelnem,mivel a könyveim mind a szekrényemben voltak,a suliban.Kivasaltam a hajam,majd elindultam a suli felé.Luke ma nem velem jött,ő valamiért előbb ment ma be,papírokat intézni.Fogalmam sem volt,hogy milyen papírokat intéz.Ezen gondolkoztam,amég a zebránál álltam.
-Tori!-hallottam meg egy ismerős hangot
-Szia...sztok!-mosolyogtam,amikor oldalra fordulva megláttam Szaszát,Zsoltit és Gergőt
-Már előbb is meg akartunk állítani,de nem voltunk benne biztosak,hogy te vagy az.-nevetett Zsolti,és a kezembe szórt egy kis smartiest a dobozból amit a kezében tartott.
-Együtt jártok suliba?-kérdeztem,és elindultunk,mert zöldre váltott a lámpa.Közben pedig a számba szórtam az összes kis cukrot
-Ja.Gergővel egy utcába lakunk.-mondta Szasza-Ez a hülye meg három utcával arrébb.-bökött az állával Zsolti felé
-Az jó.-motyogtam.Zavarban voltam,mert eddig nem igazán beszélgettem velük,a szám pedig tele volt smarties-al
-És te?Hol van Luke?-húzta össze a szemeit Zsolti
-Öhmmm...Ma előbb bement.-vontam vállat
-Oooo neee.-suttogta Gergő kikerekedett szemekkel maga elé meredve
-Miaz?-forgolódtam,mert gondoltam valamit látott
-Bújtass el.-még mindig suttogott,és megpróbált bebújni a hátam mögé.Elég hülye ötlet volt,tekintve hogy Gergő izmos,ezért szélesebb is mint én,tehát körülbelül annyit ért velem,mintha a villanyoszlop mögé bújt volna
-Késő.-nevetett Zsolti,és az utca túloldalára mutatott,ahol három srác sétált,és épp át akartak jönni
-Ezek kik?-kérdeztem
-Be akarják szervezni Gerit,hogy játszon velük el egy dalt,hogy ötöst kaphassanak.
-Mondtam,hogy ne hívj így.-csóválta meg a fejét Gergő-Utálom ha Gerinek becéznek.-ezt az információt gyorsan elraktároztam
-Sziasztok!-értek oda a fiúk.Az egyiknek fekete haja volt,oldalfrufruja,ami furcsa,de jól állt neki.Fekete Black Sabbath-os pólóban volt,és fekete nadrágban.Cipőként bakancsot húzott,amitől úgy nézett ki,mint egy szabadnapos rockstar.A másik srácnak hullámos,szőkés barna haja volt,fekete vastag keretes SZTK szemüveget tolt az orrára, ,,Misfits" feliratú trikó,és fekete gatya,sima tornacsukával.A harmadik srácnak fekete hajába szőke csíkok voltak festve,"most keltem fel" kócosan állt,és piros flanelt,meg fekete gatyát viselt Vans cipővel
-Hello.-köszöntem elsőként,mert a mellettem álló három srác nézelődni kezdett mintha a másik társaság itt se lenne
-Ashton.-nyújtotta a kezét a hullámos hajú
-Tori.Tori Lewis.-viszonoztam,majd sorra bemutatkoztak.Michael,a fekete hajú,és Calum,a fekete-szőke.Valószínű észrevették,hogy új vagyok,ezért mutatkoztak be
-Szóval,Gergő.-fordult Michael az osztálytársam felé,aki kicsit összerezzent a neve hallatán-Ráérsz vagy nem?
-Hát...igazából...-vakarta meg a tarkóját
-Nyugi haver.Nem fogjuk bevágni a durcit,ha nem akarod.-tette a vállára a kezét Calum
-Kösz.-sziszegte Gergő
-Később találkozunk.-biccentett oda Michael,és elmentek
-Ez meleg volt.
-Miért nem akarsz énekelni velük?-kérdeztem,és elindultam a suli bejárata felé,mert már igencsak késésben voltunk
-Nem állok össze az a-sokkal.-tette karba a kezét durcásan.Szasza,és Zsolti a hátunk mögött próbálták visszafojtani kitörni készülő röhögésüket-Az olyan,mintha a New York Rangersre tenném fel a tipmixem.Érted?-természetesen nem értettem,de mosolyogva bólintottam,miközben reménykedtem,hogy nem kérdezi meg,tudom-e mi az a New York Rangers
-Egy hokicsapat.-suttogta Szasza amikor a suli bejáratán léptünk be,és Gergő elöl volt,Zsoltival együtt
-Így már világosabb.-bólintottam
-Gergő kedvence a Red Wings.-sóhajtott,mert látta rajtam,hogy még mindig nem értem
-Ahha!-esett le,és röhögnöm kellett magamon-Azt hiszem,több sportcsatornát kéne néznem,hogy megértsem a poénokat.
-Nem kell.-mosolygott,és előresietett a fiúkhoz.Jól elkéstünk,az órák már elkezdődtek,így 10 perces késéssel értünk a terembe
-Megkérdezhetem merre voltak?-kérdezte Varga tanárnő,az ének tanárunk
-Késett a vonatunk.-vonta meg a vállát Zsolti,mire a tanárnő bólintott,így ők hárman leültek.Én egyik lábamról a másikra helyezkedve,a szám szélét harapdálva próbáltam kitalálni valami jó kifogást.Azt reméltem a fiúk majd engem is kihúznak a csávából,de ők simán otthagytak.A francba!Nem akartam azt mondani,hogy elaludtam.Az olyan béna válasz mint a:,,a kutyám megette a leckém".Azt sem mondhattam,hogy lekéstem a buszt,elvileg a naplóban benne van a lakcímem,így tudják hogy gyalog járok.
-Otthon hagytam a papírokat amiket a gazdasági irodába kell ma leadnom.Visszamentem érte.-mondtam végül,és végülis nem hazudtam,csak megfűszereztem egy kis füllentéssel.Tényleg le kellett adni a diákigazolványos papírt
-Ülj le.-bólintott a tanárnő,és nem írta be a késéseket.Sóhajtva dobtam be magam Luke mellé,majd a hármas felé fordultam és vágtam egy olyan ,,mi van?!" fejet.Ők csak kuncogtak,és felmutatták a hüvelykujjukat
-Miért késtél?-bökte meg Luke a vállam suttogva.Ő természetesen nem hitte el a béna kifogásomat,ami azért lehetett volna jobb is
-A másik osztályból beszélgettünk srácokkal.És Zsoltiék igen lassan közlekednek a suli felé.-gondolkodtam el,hogy konkrétan miért is késtünk
-Zsoltiékkal jöttél?
-Ahha.Egy városban laknak,együtt járnak,és a zebránál találkoztunk.-mutattam feléjük,de ők a tanárnőre figyeltek
-És milyen másik osztálybeli srácok?-kérdezte Luke,utánozva engem,amikor azt mondtam ,,srácok".
-Calum,Ashton és Michael.-sóhajtottam.Utálom ha ilyen sokat kérdeznek tőlem.Ez Luke is tudja,ez is egy közös pontunk.Ezt ő is utálja.
-Ashtont ismerem.-motyogott
-Tessék?-közelebb hajoltam hozzá,mert nem értettem a mondat második felé
-Mondom ismerem.Ashtont.-ismételte meg türelmetlenül
-Jó.Nem kell leharapni a fejem.-tettem fel mindkét kezem védekezően-Honnan ismered?
-Említettem már,hogy sokat jártam társaságba?-villantott meg egy szemtelen mosolyt
-Mintha említetted volna.-húztam el a szám.Ja,és közben óra volt.Hirtelen egy papírgalacsin talált fejbe.Már vissza akartam volna dobni Zsoltinak,aki röhögött,így biztos ő volt,amikor mutogatni kezdte,hogy hajtsam szét.
,,Szépen kivágtad magad. :)"-elég csúnya,fiús betűkkel voltak a papír tetejére írva.Zsolti messze ült,de azért vissza írtam
,,Segíthettetek volna!"-pár perccel később jött a következő üzenet
,,Akkor hogyan tudjuk meg,hogy befogadhatunk-e?:D"-úgy látszott,Zsolti szeret hangulatjeleket használni.És mi az hogy befogadni?Nem értettem semmit
,,Mivan?És egyébként is...ez elég gyerekes"
,,Tudnunk kellett hogy nem vagy unalmas;)"-csak vállat rántottam,és begyűrtem a levelet a táskámba
-Mi volt?-suttogta Luke.Épp kottáznunk kellett
-Majd oda adom szünetben.-sóhajtottam,és beletúrtam a hajamba.Nem tudtam koncentrálni,mert Zsolti levele járt a fejemben.Mi az hogy unalmas?Úgy nézek ki mint aki unalmas?Ajaj.
Szünetben az aulába lévő lépcsőhöz mentünk.Csak Vani ült ott,és a laptopján nézegetett valamit,és nem a saját ruhájában volt.Valami színdarabra készült a következő órára.Szőke hullámos rövid parókában és hosszú,fekete szoknyában foglalt helyet a lépcső legfelső fokán
-Mi a helyzet?-ült le mellé Luke
-Semmi,e-bayről rendelek.-vont vállat Vani.Lukeal összenéztünk.Vaninak valószínű valami baja volt,mert elméletileg nem szokott ilyen keveset beszélni.Elmondaná,hogy éppen mit néz,mire kell neki,miért jobb ez,mint a másik,ami teljesen ugyan az,nyavalyogna a kiszállítási idő miatt,és nem utolsó sorban mutogatná nekünk,hogy szerintünk milyen.De ezek közül egyiket sem tette

 -Valami baj van?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.Vani csak rám nézett,lesütötte a szemeit.Vagy fél percig ült csendben,majd felnézett rám,és bólintott,miközben könnyek törtek ki a szeméből.Tenyerébe temette az arcát,és nagyokat szipogott
-Hé.-szólt neki Luke finoman,amikor Vani felemelte a fejét.Teljesen elsírta a sminkjét-Ha nem akarsz beszélni róla,nem kell.
-Oké.-suttogta és átölelte.Luke bólintott nekem,én pedig felmentem a terembe a cuccainkért,mert a következő órát az alsó szinten töltjük.Amikor visszafelé mentem,Luke és Vani már nem voltak a lépcsőn.De a teremben sem.Az előadó közepén egy színpad volt,előtte üres tér,ahova székeket pakoltunk,és leültünk.Én Ricsiék mellé ültem,és Luke cuccait is magam mellé raktam.Lukeék nem jöttek vissza az órán,és később sem.
-Hol van Vanessza és Luke?-lépett elém Lili
-Nem tudom.-feltérdeltem a székemre,és körülnéztem hátha meglátom.Természetesen nem így lett,de azért jó volt ezt hinni
-Vaninak fel kellett volna lépnie.-sóhajtott Kitti
-Fogalmam sincs hol vannak.-tártam szét a karom kissé ingerülten-Vani sírt.
-Én felhívom.-jelentette ki Ben pár perc csend után
-Nehogymár!-lépett mellé Lili-Nem hívhatod fel,amikor tudod,hogy éppen egyedül akar lenni,vagy valaki mással van.
-Most mér'?-dobta le a telefonját a táskájára
-Majd beszélek Lukeal ha hazaértem.-tettem karba a kezem.Miért nem szólt hogy elmennek?Azt hittem a barátok mindent megosztanak egymással.Pff.
-Szóval...-kezdte Ricsi,de a telefonom megcsörrent.Ahogy a teremben mindenkié.Mindenki körüzenetet kapott
Küldő: Luke
Tammy's Coffe;15:00.L
Mindannyian egyszerre néztünk fel a mobilokból.
-Szóval Tamihoz kell mennünk háromra?-kérdezte Zsolti,amikor már nem tudott mit kezdeni a kínos csenddel
-Nem,azt jelenti akkor aratják ott a kukoricát.-dobtam meg egy papírgalacsinnal,mire mindenki felnevetett.Nem tiszta,őszinte nevetés volt,hanem kissé kínos.