Trailer

26.rész-Ki akartam próbálni

 Hi!Bocsánat,hogy olyan keveset voltam mostanság,de rengeteg dolgom volt-a suliban,meg úgy egyébként is-és nem tudtam írni.De gondolom nektek is volt jobb dolgotok mint netezni.Szilveszter után megpróbálok visszaállni.:)
XOXO-Z

 -Tori!-mosolygott Michael amikor meglátott minket az asztalunknál

-Sziasztok.-intettem.Luke a szokásosnál is feszültebb volt
-Luke.-mosolygott rá Ashton-Rég óta nem láttalak.Mi a helyzet?
-A helyzet sokkal jobb,amióta utoljára láttál.-válaszolt Luke
-Annál csak jobb lehet.-kacsintott Ash,Luke állkapcsa pedig megfeszült,és úgy nézett ki,mint aki készen áll hogy leüsse az előtte álló kalapos srácot
-Tori?Veled mizu?-fordult felém Mike,biztos azért,hogy oldja a feszültséget
-Jól vagyok,köszönöm.-bólintottam,és egy jó nagy adag fagyit tömtem a számba,hogy ne kelljen megszólalnom.Vágni lehetett köztünk a levegőt.A plázában mindenki nevetett,beszélgetett,csak a mi társaságunk nézett úgy,mintha meg akarnák ölni egymást
-És...még mindig benne vagy?-Ashton gúnyos mosolyra húzta a száját.Luke egy hirtelen mozdulattal felállt,idegesen fújtatott,aztán elviharzott
-Azt hiszem...-kezdtem Luke után mutogatva,de inkább én sem mondtam többet.Elindultam utána-Luke!-kiabáltam amikor már kiértünk az utcára-Állj meg!-az egyik ruhaboltnál értem utol
-Emlékszel mit meséltem neked?-fordult meg indulatosan
-Miről?-megszeppenten álltam meg az esküvői ruhabolt előtt,ahonnan az eladó furcsa tekintetekkel méregetett minket
-Arról a buliról,amikor Szigettel verekedtem.-idegesen hadonászott a karjával-A barátomnak tartottam szülinapi bulit.
-Emlékszem.-bólintottam.Luke jóban volt azzal a sráccal.Valószínű már nem,vagy csak nem mesél róla
-Ashton.-nyögte ki
-Hmmm?-vontam fel a szemöldököm
-Ashton volt a barátom.Ő volt a legjobb haverom,aki nem volt cuccos vagy valami.Nem ivott,nem cigizett,nem használt semmit,ami károsíthatja.-az ujjait nyitogatva számolt-Egészségesen élt,minden reggel futni járt.Állandóan gyümölcsöt zabált,és mindenkit erre ösztönzött maga körül.Bírtam a kisugárzását,bírtam hogy nem olyan mint mindenki más,ezért összehaverkodtam vele.Fókusz folyton kiröhögött miatta,de nem érdekelt,mert a barátom volt.Ő meg nem bírta Fókuszt,mert ő ugye már akkor füvezett és ivott.Aztán amikor megszerveztem neki a bulit...-sóhajtott,és nyelt egyet-Akkor ivott először.Akkor én nagyon ki voltam,nem emlékszem mennyire lehetett részeg,de azóta is folyamatosan iszik.
-Ezért szeretted volna ha távol maradok tőle?-kérdeztem összehúzva a szemeim
-Ezért.-tárta szét a karjait-Nem szeretnélek belekeverni semmibe,és nem szeretném ha bármibe belekeverednél.-közelebb lépett hozzám,és átölelt-Csak szeretném,ha tudnád,hogy kevés ideje ismerjük egymást,de megkedveltelek.
-Olyan mintha a húgod lennék.-sóhajtottam és viszonoztam az ölelést
-Pontosan.-bár nem láttam,de hallottam hogy mosolyog.Nem tudom,meddig álltunk ott amikor végre elengedett,és kézen fogva tovább mentünk-Gyere,had vigyelek haza ezen a hosszú úton.-nevetnem kellett,mire ő is elnevette magát.Nem akartunk buszozni,de négy buszmegálló gyaloglás után belefáradtunk,és az utolsó kettőt mégis buszoztuk.A dombon felfelé sétálva nem szóltunk egymáshoz.Mindketten a gondolatainkba voltunk temetkezve-Ash nagyon manipulatív lehet ha Luke ennyire meg akart tőle védeni.Vagy csak egyszerűen nem akarja hogy egy ilyen ember közelében legyek.
-Holnap reggel bedobunk egy kávét?-kérdezte egy félmosoly kíséretében
-Miért nem iszunk most?-kinyitottam a kaput,és jeleztem neki hogy menjen be.Sóhajtva bólintott és belépett mellettem
-Bocs hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak.-mondta miközben lerúgta magáról a cipőit
-Nem hoztál kellemetlen helyzetbe.-vontam vállat
-Nekem az lett volna ha csak úgy otthagy valaki egy ismeretlen társaságban.
-Ugyan,te feltaláltad volna magad.Én meg csak hebegtem habogtam.-nevettem fel
-Épp ezért volt kellemetlen a helyzet.-a hajába túrt,aztán az ajkába harapott.Van valami amit eltitkol előlem.Megkérdeztem volna mi az,de inkább hagytam.Luke nem az a fajta,akiből bármit ki lehet szedni.Majd ő elmondja,ha akarja.Besétáltunk a konyhába,mire ő felült a konyhapultra-Azt hiszem el kéne mondanom valamit,mielőtt más mondja el.
-Mi az?-kérdeztem kíváncsian miközben vizet öntöttem a kávéfőzőbe
-Szerintem a szüleink össze akarnak házasodni.-mondta,én pedig elejtettem a csészéket.Apa semmit nem mesélt hogy mi a helyzet Kerollal.Sem semmiről nem mesélt.Általában mindent elmondunk egymásnak,és ez nem tetszett hogy nem mondta el
-Ez...biztos?-kérdeztem könnyekkel küszködve miközben a csésze apróra tört darabjait bámultam a lábam előtt.-"Ha a szüleink összeházasodnak,esélyem sem lesz összejönni Lukeal."-jutott eszembe,de megráztam a fejem.Leginkább elöntött a düh azért,amiért ilyen gondolataim vannak.Megijesztett az a gondolat,hogy esetleg Lukeal lakok,mint testvérek,és hogy többé nem nézhetünk egymásra úgy mint idegenek,mert mostohatestvérek leszünk
-Még nem tudom,de mintha anya célozgatott volna ilyesmire.-furán nézett rám,mintha szomorú lenne,és féltene valamit.Talán a barátságunk.Felültem mellé a konyhapultra,és kibontottam egy zacskó csokis kekszet
-Kekszet?-tartottam felé a zacskót,ő pedig lazán kinyitotta a mellette lévő hűtőt és kivette a tejet
-Tejet?-kérdezte mosolyogva,én pedig elvettem tőle-Sosem hittem hogy valaha is fogok sütit enni tejjel.
-Sosem ettél sütit tejjel?-néztem rá felvont szemöldökökkel mosolyogva
-De.Négy évesen kábé.-nevetett
-Te mit szólsz...-kezdtem pár perc csend,és ropogtatás után-Ehhez az egészhez?
-Mit szólnék?-vont vállat-Szeretném ha anya boldog lenne.De nem szeretném ha te szomorú lennél.
-Ohh..Kereszttűz.-sóhajtottam
-Eléggé.-ő is kiengedett egy gondterhes sóhajt-Szeretném ha úgy tennénk mintha nem tudnánk.Mintha nem tudnánk róla.
-Szóval...Nem szabad tudniuk,hogy mi tudjuk?-kérdeztem a szemeim összehúzva,mert nem értettem hogy pontosan mit akar
-Nem.Azt nem akarom hogy mi tudjuk.Szóval...El kellett mondanom,mert tudnod kell,de szeretném ha nem tudnád.
-Értem.-mosolyogtam-Csak tegyünk úgy mint azelőtt.
-Egyenlőre még semmi nincs amire azt mondhatnánk hogy "az"-rajzolta az idézőjeleket a levegőbe-De,igen.Ez a lényeg.-csörögni kezdett a telefonom valahol a kabátom zsebébe.Leugrottam a konyhapultról,és a fogashoz siettem.Vanessza neve villogott a kijelzőn amikor elővettem a telefonom
-Zsolti nyert!-kiáltotta bele
-Én is.Én egy beutalót a fülészetre.-köszöntem én is-És Zsolti?
-Könyvet!Vágod?-kiabált bele Zsolti.Valószínűleg ki voltam hangosítva
-Ajándékutalványt.-tette hozzá Lili
-Jó,de a könyvesboltba.-szólt neki vissza Zsolti
-Add nekem.-hallottam Ben hangját
-Minek?Olvasni szeretnél?Végre valami értelmeset is csinálsz?-kérdezte Lili
-Kitámasztanám vele az asztalom.Billeg.-mondta Ben,mire mindenki felnevetett.Lassan visszasétáltam Lukehoz és kihangosítottam a telefonom
-Na mit nyertél?-kiabált a telefonomba Luke
-Egy könyvesboltot.-nevetett Gergő
-Utalványt!-kiáltott Lili-Harmincezer forint értékben!
-Azér' már megveszem a boltot.-röhögött Zsolti
-Ostobák.-sóhajtott
-Igen,de Szasza lett a második.-bár nem láttam Vanesszát,de tudtam,hogy mosolyog
-Ja.Egy törött kar,de második.-szólt bele Szasza,mi pedig Lukeal ijedten egymásra néztünk
-Haver,te most komoly eltörted a karod?-kérdezte Luke
-Nem!Most miért mondasz nekik ilyeneket?-kiabált Vani.Itt mindenki kiabált
-Mert poén.
-Nem poén!-mondtam
-Azok után hogy Ricsi anyját hallgattuk majd négy órán keresztül,szerintem simán mehet a poénzsákba.
-Mi van anyámmal?-hallottam Ricsi hangját
-Jó anyád van.-mondta Bence,mire elröhögtük magunkat
-Merre vagytok?-kérdezte Luke
-Bencééknél.-felelte Kitti
-Ja.Van egy  tök jó kis pihiszobájuk.-mondta Ricsi
-Ezt hívják könyvtárnak nyomorult.-nevetett fel Bence
-Ja....-szinte hallottam ahogy Ricsi megvakarja a fejét-Akkor ezek a kis izék itt..könyvek?
-Felismersz egy könyvet?-kérdezte Lili rengeteg iróniával a hangjában
-Nem csak hogy felismerek egy könyvet,de..kapaszkodj meg...el is tudom olvasni őket.
-Lopkodod a szövegeim?-nevetett Luke-Fél óra és ott vagyunk.
-Addigra lehet,hogy Ricsi kiolvassa az összes könyvet.-kiáltott Ben
-Valószínű.-köszöntem el,majd kinyomtam.Lukera néztem,aki rám.Kék szemével az enyémet pásztázta,miközben próbált kiolvasni belőlem valamit.De nem járt sikerrel.Én sem.Egy darabig álltunk egymás előtt,aztán elindultam...volna,de megfogta a csuklóm,magához rántott és megcsókolt.Lassú,gyengéd és félénk csók volt.Bizsergés járta át az egész testem,és szerettem volna ha ez egy soha véget nem érő pillanat.Lassan Luke nyakára fontam a karom,majd beletúrtam a hajába.Ezt zöld jelzésnek vette,mert megfogta a csípőm és hevesebben kezdett csókolni.Nem tudom,mi ütött belénk,de mindketten élveztük.Az első csók olyan volt mintha egy bomba robbant volna a gyomromban,amiből simogató,édes füst tört ki.Halkan felkuncogtam,ami miatt mindketten belemosolyogtunk a csókba.Nem távolodtunk el egymástól,csak épp annyira hogy az orrunk összeérjen.
-Csak szerettem volna kipróbálni mielőtt...-kezdte,de egy újabb rövid csókkal elhallgattattam
-Én is ki akartam próbálni.
-Akkor...
-Akkor...-megpróbáltam egyikünket sem kellemetlen helyzetbe hozni,de jelen pillanatban sehogy sem jöttem volna ki jól-Szerintem..Felejtsük is el.-mondtam szomorúan.Nem akartam hogy belezúgjak,hogy aztán összetörjük egymást amiért a szüleink összeházasodnak.Nem akartam rosszba lenni vele,sem ellenségként tekinteni rá.Csak szerettem volna közel tudni magamhoz,de csak annyira hogy ne érjen minket csalódásként amikor a szüleink esküvőjére készülünk
-Ohh...-húzta hátra a fejét,de kezei még mindig a derekamon pihentek-Azt hittem...Mindegy.-engedett el,és idegesen a hajába túrt
-Meg kéne beszélnünk.-haraptam a számba
-Mit?-nézett fel-Most mondtad hogy felejtsük el.
-Nem szeretném elfelejteni.-motyogtam magam elé
-Akkor?Miért mondtad?-újra közelebb lépett,és mindkét kezem megfogta
-Mert nem szeretném ha apuék esküvője miatt törnénk össze.-suttogtam
-Nem biztos hogy összeházasodnak.-simította meg az arcom
-Ez a baj.Sehogy sem jó.-léptem hátra és a homlokomra raktam a kezem.Ezt csak akkor csináltam ha bajban voltam,és megoldást kerestem-Ha összeházasodnak azért nem lehetünk együtt.Ha összevesznek,egymás közelébe nem mennek,és nem fogják jó szemmel nézni hogy mi járunk.
-Ezaz...Amit nem akartam hallani.-dörzsölte meg az arcát,és elindult kifelé

-Jó hogy ide értetek!-rontott ki a házból Bence.Annyira megijedtem hogy szinte visszaugrottam a főútig.Luke elmosolyodott,de most nem volt kedvünk az ilyesmihez-Most akarunk kaját rendelni.-mondta miközben a kezével integetett hogy siessünk befelé-Kínai vagy pizza?
-Pizza.-bólintott Luke,mire csatlakoztam hozzá.Luke szereti a pizzát
-Tori!-ugrott Vani a nyakamba-Ünnepeljünk!
-Miért?-tette karba  kezeit Lili az ajtófélfának dőlve-Tudtommal nem te nyertél,hanem Zsolti
-Nyertem egy üzletláncot!-jött ki a szobából az említett nevetve
-Nem könyvesboltot nyertél?-húztam össze a szemöldököm mosolyogva
-Azóta már bővült a biznisz.-legyintett-Megvettem az üzletsort.
-Remek.-bólintott Luke-Remélem pizzázót is vettél,mert amennyit most én meg tudnék enni,annyi pénzem sosem lesz.Bementünk a könyvtárba,ahol mindenki a földön ült.Senki nem ült fel a fotelbe vagy a kanapéra.Lukeal összenéztünk és leültünk melléjük.A telefonom rezegni kezdett én pedig előkotortam.SMS-em jött,de fogalmam sem volt hogy ki az.Nem is akartam visszaírni
-Minden oké?-egy kezet éreztem a lábamon,mire összerándultam.Felpillantva Kitti ijedt arcát pillantottam meg-Még mindig rosszul vagy?
-Nem.-ráztam meg a fejem-Jól vagyok.
-Te Luke!-kiáltott Szasza a könyvtár másik oldaláról,mire mindenki odakapta a fejét,csak Luke nem
-Tori,beszélhetnénk?-kérdezte még mindig a földet pásztázva
-Persze.-mondtam egy kis hezitálás után,majd felálltam.Ő is így tett,kifelé indult én pedig követtem
-Mi a baj?-állt meg Bencéék konyhájában amikor már hallótávolságon kívül voltunk
-Semmi.-túrtam a hajamba idegesen
-Nem apukád küldte az SMS-t.-húzta össze a szemeit
-Ilyenkor olyan fura vagy.-sóhajtottam és egy kényszer nevetéssel próbáltam leplezni a félelmem miszerint úgy átlát rajtam,akár egy vizes,fehér,vékony anyagon
-Segíteni szeretnék.-nevette el magát kínosan
-Tudod Luke,az emberek néha idegesek.Néha kapnak fura SMS-eket,és nincs mellettük senki.Mindenki meg tudja oldani egyedül.-mordultam rá.Még magamat is megleptem és épp bocsánatot szerettem volna kérni amikor csengettek
-Pizza!-rohant ki a könyvtárból Ben,de amikor meglátott miket,megtorpant-Feszültséget érzek az erőben.-mondta tök nyugodtan miközben megpróbálta nem elnevetni magát
-Hozzad már azt a nyomorék pizzát!-kiabált ki Gergő-Éhen halunk!
-Megyek már!-szólt vissza-Akármi is ez...-mutatott ránk-Oldjátok meg mielőtt visszajöttök.
-Megoldom.-mondtam Luke szemébe nézve dühösen.Tőle is ezt kaptam vissza.Tengerkék szemei szikrát szórtak,és úgy éreztem magam tőle hogy most rögtön el kell ásnom magam.Megelégeltem hogy nem mond semmit.Feldúlt voltam és csalódott...mindenkiben.Apuban amiért nem beszélte meg velem ezt a házasság dolgot,Kerolra,mert ő sem mondott semmit,de legfőképpen Lukera,aki elmondta,aztán megcsókolt.Ráadásul ha igaz az SMS nem is mondott igazat Ashtonnal kapcsolatban.Sarkonfordultam és kivágtam a bejárati ajtót.A pizzás srác megszeppenten állt előttem,de kikerültem.Éreztem ahogy a dühtől kibuggyanó könnyeim égetik az arcom.Sötét volt már,alig volt forgalom.Az utcai lámpák gyér fényében alig láttam valamit a könnyeimtől.A haza vezető út elég hosszú volt,de nem érdekelt.Dühösen ültem le a buszmegállóba.
-Tori!-hallottam egy hangot mellőlem.Ricsi volt-Elég gyors vagy.-ült le mellém fújtatva-Összekaptatok?
-Több ez mint egy egyszerű marakodás.-gyorsan letöröltem a kézfejemmel a könnyeim és ránéztem a kékszemű fiúra
-Nem para.-vonta meg a vállát-Majd kibékültök.
-Nemtudom.-nevettem kínosan-Úgy érzem át lettem ejtve.
-Nem ülünk be egy mekire?-kérdezte felvonva az egyik szemöldökét
-Jó ötlet.-mosolyogtam.aztán elkezdtem neki mondani az egész történetet.Hogy hogy ismertem meg Lukeot,hogy miket mondott,miket tett,a szüleinket,Ashtont,Szigetet,mindent.Nem tudom miért,de úgy éreztem Ricsiben bízhatok.Úgy éreztem végre találtam valakit akinek kiönthetem a lelkem.Soha nem gondoltam volna hogy egy a valaki egy Ricsi féle srác lesz.