-Egy pohár vizet kérlek.-bólintott lassan.Átsétáltam a konyhába,és engedtem vizet a csapból,majd visszamentem vele-Köszönöm.-nyúlt érte.A nyugtató miatt nekem is le kellett ülnöm,még akkor is,ha kedvem lett volna még járkálni egy kicsit.Fáradtnak éreztem magam
-Nem akarsz visszamenni ugye?-emeltem fel a fejem nehézkesen,mire Vani megrázta a fejét
-Nem.-mondta halkan
-Maradhatsz,ha szeretnél.
-Nem akarok kellemetlenséget okozni.-sóhajtott
-Nem vagy kellemetlenség.-mosolyogtam halványan-Van vendégszobánk.De ha gondolod,alhatsz nálam is.
-A vendégszoba jó lesz.Köszönöm.-válaszolt pár perc gondolkodás után.
Pár percig csendben ültünk,ami nekem nem volt kínos,mivel a nyugtató elnyomta a agyam.Csak Vanessza tördelte az ujjait a kanapén-Köszönök...Mindent.
-Ugyanmár.-legyintettem
-Nem tudom mi lett volna ha nem jövök el.-ingatta a fejét
-Vanessza.-néztem rá,és nagyot szippantottam a levegőből,majd az összeset kiengedtem-Nem szeretem,ha köszönetet mondanak.Najó,egyszer még oké,de háromszázszor?
-Nem is köszöntem még meg háromszázszor.-ráncolta össze a homlokát,és lehajtotta a fejét.Néztem ahogy alul színes hajával játszik,és sejtettem hogy akármit adott be neki az apja,már kiment belőle.Újra csend telepedett ránk.-Luke visszajön még,vagy hazamegy rendőrség után?
-Visszajön.-bólintottam
-Oké.Csak nem emlékszem sok mindenre.-vonta meg a vállát
-Az igazat megvallva már én sem.-sóhajtottam.Előhalásztam a telefonom,és írtam egy üzit Lukenak.Pár másodperc múlva jött rá válasz-Már jön.-dobtam le a telefonom magam mellé.Vani csak bólintott-Csinálhatnánk valamit nem?Elvégre...uhmm..jobb ha elfoglaljuk a gondolataidat.
-Azt hiszem.-bólogatott.Lassan attól féltem,hogy a sok bólogatástól leesik a feje.Persze ez beteg vicc volt,de tükrözi jelenlegi lelkiállapotom
-Szeretnéd ha elmennénk vásárolni neked,vagy valami?-néztem rá-Gondolom nem akarsz visszamenni a lakásotokba.
-Hát...-tűrte hátra a haját-Apa szombaton nem lesz otthon,mert a barátnőjével találkozik.
-Máris van barátnője?-csodálkoztam.Ha eddig leesett az állam,akkor most már a felsőtestem leborult a helyéről.Ismét egy beteg vicc.Tapsvihar
-Eddig is volt.-harapott bele a szájába
-De kell pár ruha szombatig.-ráztam meg a fejem,így visszatérve az eredeti témához-Vagy adjak kölcsön ruhát?
-Sokkal jobb lenne,mintha vennél nekem.-mosolygott keserűen
-Akkor gyere velem.-nyújtottam felé a kezem,és bár nem fogadta el,utánam jött.Felsiettünk az emeletre,be a szobámba.Kitártam az öltözőszekrényem ajtaját és integettem befelé,hogy menjen be
-Ez egy...-kezdte de megakadt-Ez egy öltözőszoba?
-Egy sima szekrény.-vontam vállat-Na.Válassz.
-Hűha.-bökte ki az első szót ami eszébe jutott.Belépett a szekrénybe,és rögtön magához karolt egy kényelmes melegítőt,és egy bő pólót itthonra.-Szabad?-kérdezte
-Persze.-nevettem fel.Igaz,hogy kissé lapos,keserű és még mindig a nyugtató hatása alatt álló nevetés,de akkor is nevetés
-Köszönöm.-mondta,én pedig megforgattam a szemem.Előhúzott a fogasról egy ,,I don't care!" feliratú pólót,és egy sötétkék farmert-Azt hiszem ennyi.
-Ja.Holnapra.-mosolyogtam.Az ő szája szélén is felfedeztem egy aprócska mosolyt.A kaputelefon hirtelen csörögni kezdett.Mindketten megijedtünk,és kifutottunk a szobából.Az utóbbit nem tudom miért csináltuk-Hallo?-vettem fel a kis vezetékes kaputelefonunkat
-Tori?-szólt bele egy ismerős hang-Beengedsz?-kérdezte Luke
-Hogyne.-kuncogtam,és megnyomtam a piros gombot.Eredetileg a zöld gomb szolgált volna erre a funkcióra,de apa rosszul kötötte be az emeleten lévő telefont,és ,,minden mindegy" alapon azóta is fordítva működik.Pár másodperccel később már hallottam az ajtócsapkodást-Fennt vagyunk!-kiabáltam,és Vanira néztem,aki a visszament a szobámba
-Mi volt?-kérdezte Luketól amikor belépett Vanihoz
-Megjöhetek?-kérdezte a szőke kissé ingerülten.Ha két szőke egy szobába kerül...
-Megjöttél.-reagált Vani,és a kezével mutogatni kezdett hogy gyorsabban
-Szóval...-kezdte Luke,és ledobta magát a babzsákfotelemre-Meghallgatták a hangfelvételt.Azt mondták nem elég bizonyíték,hogy lecsukják,de arra elég hogy őrizetbe vegyék egy időre.
-Tehát megszabadulunk tőle?-ültem le mellé a földre,és nagy szemekkel vártam a választ
-Pár hónapig.-nézett le rám
-Kevés!-csattant fel Vani-És ha tanúskodunk?Akkor sem kaphat több időt?-kicsit fura volt,hogy a saját apjáról beszél,de amint eszembe jutott mi történt a lakásukon,teljesen megértettem-Semmi mást nem tehetünk.-tárta szét a karját Luke.Vanessza a fejét fogva ült le az ágyra,és totál kétségbeesett fejet vágott.Lukeal egymásra néztünk.Mindkettőnk szemében ugyanaz volt.Sajnálat,részvét és düh.
Semmi mást nem tudtam tenni,csak befogadni őt.Csak ennyit tudok segíteni,és ez idegesít.Ilyenkor az ember azt kívánja bárcsak ne kéne segítenie senkinek,vagy ha mégis,akkor ne ilyen szituációban.
-Csinálhatnánk valamit.-szólalt meg Vani,mire ránéztünk.
-Kávé?-néztem rájuk,majd megdörzsöltem az arcom.Tényleg jól esett volna most egy forró,gőzölgő kávé.Amikor felnéztem,már senki nem volt a szobába.Hitetlenkedve vettem az adást,hogy itt hagytak-Várjatok már!-kiabáltam
-Gyere már!-Luke hangját hallottam lentről.Gyorsan felálltam és lesöpörtem magam.Nem koszos a szobám,vagy valami.Ez ilyen megszokás.Ha a földről állok fel,leporolom magam.Amikor leértem két türelmetlen emberrel találtam szembe magam.Vanin már rajta volt a cipő,Luke épp azon volt hogy felvegye
-Hová megyünk?-kérdeztem.Azt hittem megkérnek majd,hogy főzzek kávét
-Tamihoz.-mondta Vani,mintha ez teljesen természetes lenne.Ja,hogy tudnom kellett volna?Bocs.
-Miért te hova akartál menni?-nézett rám Luke.Ahha.Rátapintott a lényegre.Ezaz,hogy nem akartam menni sehova.De nem akartam letörni őket,ezért inkább csak megráztam a fejem-Akkor indulhatunk?-kérdezte,mire bólintottam-Egész végig ilyen bőbeszédű leszel?-ismét bólintottam.Fogalmam sincs miért,csak nem akarok beszélgetni.
A sarokban lévő boxban foglaltunk helyet,két latte macchiato és egy presso társaságában.A rövidet persze Luke itta.Nem beszélgettünk,csak hallgattuk a kávézó kora esti nyüzsgését.Egy nap már másodjára itt,és cseppet sem éreztem jobban magam mint először.Elbambultam,így nem is vettem észre,hogy egy negyedik személy is csatlakozott a társaságunkhoz,csak amikor hozzám szólt-Tori!-csettintett egyet a szemem előtt Bence
-Mi?-ösztönösen összerezzentem,és a Vani mellett ülő szőkés-barna hajú fiúra néztem
-Azt kérdeztem hogy akkor most Vanessza nálatok lakik?
-Már háromszor kérdezte.-tette hozzá Luke halvány mosollyal az arcán
-Ja.Igen.-bólogattam-De nem szeretném,ha úgy érezné ez neki kötelező.-Bencének mondtam,de igazából Vaninak szántam
-Nem hiszi.-mosolyodott el Vani,majd folytatta hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról-Sőt,örül neki hogy befogadjátok.És reméli apukád is beleegyezik majd.-a homlokomra csaptam.Apának nem szóltam!Gyorsan kihúztam a telefonom a zsebemből,és írtam neki üzenetet.Remélem hamar visszahív,és minél előbb tisztázhatom a helyzetet,miszerint az egyik osztálytársam nemcsak hogy ma alszik nálam,hanem az elkövetkezendő jó pár éjjelt nálunk tölti.Luke észrevette a kis mutatványom,de csak egy halvány mosoly jelent meg az arcán,amitől látszottak a gödröcskéi.Vani épp Bencével beszélgetett,elmesélte neki mi történt,aki szájtátva hallgatta,és hol Vanira nézett,hol Lukera és rám felváltva.
-Kértek még valamit?-állt meg mellettünk egy pincérnő mosolyogva
-Valami kaját.-nézett rá Bence,és felhúzta a száját amitől kilátszódtak a szemfogai.Rendben lett volna ez a jelenet,ha egy vámpírfilmben lennénk.De mivel nem abban voltunk,mindenki hülyén nézett rá-Éhes vagyok.-tárta szét a karját,ezzel majdnem leütve a mellette ülő Vanesszát
-Hamburgert,tortillát,vagy esetleg valami édeset?-kopogott a pincérnő a jegyzetfüzetén,jelezve hogy nem igen kíván velünk többet foglalkozni
-A hambi jó lesz.Köszi.-bökte oda Bence,majd újra felénk fordult-Szóval.Luke.Jövő héten deszkás verseny.-váltott témát
-Ahha.-bólintott Luke,és megitta az utolsó kortyot a kávéjából,majd ránk nézett-Jöttök?
-Ki nem hagynám.-mosolygott Vani
-Azt hiszem.-vontam vállat,ezzel megadva magam
-Mi az hogy azt hiszed?-bökte meg a vállam Bence
-Hát,még ki sem találtam mit adok elő a suliban.-védekeztem,és megdörzsöltem a pontot ahol az előbb megböktek.Nem fájt,csak így akartam kimutatni hogy ne bökdössön
-Ennél bénább magyarázattal nem tudtál volna lerázni igaz?-húzta fel Luke az egyik szemöldökét
-Igyekszem.-mondtam szarkasztikusan.Luke nem sértődik meg...szinte semmin,ezért bátran vetettem be az iróniát
-Akkor eljössz?-kérdezte Vani félénken
-El hát.-válaszolt helyettem Luke,majd vigyorogva nézett rám-Ki nem hagyná amikor borulok.
-Helyes.-mosolygott Bence,és megdörzsölte a kezét amikor lerakták elé a giganagy hamburgerét-Köszönöm.-bökte oda a pincérnek,aki válaszra sem méltatva továbbállt
-Ha szeretnéd,segítek kitalálni mit adj elő.-mondta Vani,mire bólintottam
-És velem mi lesz?-mutatott magára Luke-Tiszta kétségbeesett vagyok amiért nem tudom mi lesz.Éjszaka izzadva riadok fel,mert az a rémálmom hogy egyest kapok!-Bence és Vani egy darabig komolyan néztek rá,de amint belőlem kitört a röhögés,nekik is leesett,hogy Luke nem gondolta komolyan
-Segíthetek ha szeretnéd.-nevetett Bence,de Luke letörölte a mosolyt az arcáról,és ránézett
-Kösz ember,de azt hiszem jobban járok ha egyedül tervezem meg a showmat.
-Menj a picsába!-ingatta a fejét nevetve,és beleharapott a hamburgerébe.A telefonom rezegni kezdett a zsebemben.Sűrű bocsánatok közepette másztam át Lukeon és kiléptem a kávézóból.Egész hűvös lett.
-Szia apa!-vettem fel
-Szia!Baj van?Megsérültél?Mi az a nagyon fontos dolog?Épp egy szám közepén kaptam meg az üzeneted,azért nem tudtalak visszahívni.De ugye jól vagy?-tette fel a kérdéseket,amik szerintem szerepelnek a nagy szülői szótárban is
-Minden rendben.-nyugtattam-Vagyis igazából semmi nincs rendben,csak velem.Én rendben vagyok.-hadartam,és a szóismétléseken kezdtem el gondolkodni.Vajon hányszor kell kimondanom azt hogy ,,rendben" ahhoz,hogy a szó értelmetlenné váljon-A barátnőm anyukája meghalt,és nem maradhat apukájánál,majd ha hazajössz elmeséljük részletesen.Csak arra szeretnélek megkérni hogy had lakjon nálunk.
-Ha hazaértem megbeszéljük,rendben?-hangja nyugodt volt,de mégis kicsit ideges.Nem tudtam hová rakni
-Oké.-sóhajtottam-Csak szerettem volna ha előbb tudod,mielőtt nincs más választás.Azt már elégszer eljátszottam.-mondtam ezzel a sok olyan tettemre utalva,amikor például hazavittem egy macskát,és muszály volt befogadnunk,mert apa nem akarta kirakni az utcára.Vagy amikor már a repülőről hívtam fel hogy elmehetek-e anyához.Nyilván való volt,hogy nem fogja leszállíttatni a repülőgépet.
-Helyes.-hallottam,hogy kissé elmosolyodik-Akkor otthon találkozunk.Még körülbelül fél óra és végzünk.
-Oké.Akkor otthon.-tettem le.Nagyot szippantottam a levegőből.Hideg szél fújt az arcomba.A járókelők már felhúzták a pulcsikat,hogy ne fázzanak.Nincs mese,közeleg a tél.A lámpák egyszerre gyúltak fel előttem,és egész hangulatos lett az egész koszos város.Szeretem az őszt.Ilyenkor minden olyan szép színes...lenne,ha Budapest nem lenne egy lepukkant főváros.Sóhajtottam,és visszamentem a kávézóba.A többiek jókat nevettek Bence idétlenkedésén,és hogy minden egyes szónál kiesik a hamburger a szájából.Elég undi volt,de tudtam,hogy Vaninak csinálja a fesztivált.Mindenki el akarta vele feledtetni a történteket,ha csak pár másodpercre is.
-Na?-kérdezte halkan Luke amikor leültem.Szerintem ő az egyetlen,aki tudja igazából miért tűntem el.Bence és Vani valami sulis dolgon röhögtek
-Azt mondta megbeszéljük,ha hazaért.-vontam vállat
-Ha nem engedi,aludhat nálunk.-mosolygott bátorítóan
-Kerol megengedi?-vontam fel mindkét szemöldököm,de Luke csak mosolyogva nézett rám.Ahha.Tehát őt az ilyenen egyáltalán nem érdeklik.Ezt eddig is tudtam,nem lepődtem meg.
-Mennyi az idő?-kérdezte Bence tele szájjal
-Fél hat.-pillantott rá Vani a karórájára
-Basszus!-kiáltott fel és villámsebesen harapott még kettőt a vacsorájából,felkapta a vállára a táskáját és intett egyet.Mi sem sokáig maradtunk.Nem akartunk még záráskor ott lábatlankodni,ezért hamar haza indultunk.Luke Vanesszával beszélgetett,én pedig csendben sétáltam mellettük.Az élet kegyetlenségén gondolkoztam.Elvégre Vanessza tudtommal sosem tett olyasmit amiért ezt érdemelte volna.Fogalmam sem volt,hogy én hogy kezelnék egy ilyen helyzetet.Valószínűleg sosem mozdulnék ki otthonról,és nem beszélnék senkivel.Befordulnék és mindenkit ellöknék magamtól.Senki nem gondolta volna hogy Vani valójában mennyire erős lány.
-Hát.Nem is tudom mit mondjak.Őszinte részvétem.-sóhajtott apa,aki épp a fotelból ülve hallgatta végig Vani beszámolóját a mai napról
-Nem tudom mi lett volna,ha Tori és Luke nem jönnek értem.-Vani szeméből megállíthatatlan könnycseppek gördültek le,de legnagyobb meglepetésemre nem görnyedt meg,nem kapta el a fuldoklós sírás.Ugyanúgy beszélt mint eddig,csak annyi volt a különbség,hogy most patakokban folytak a könnyei
-Fogalmam sincs,hogy ilyenkor egy normál szülő mit csinálna.-dörzsölte meg az arcát
-Te sosem tartoztál a normális szülőkhöz.-halvány mosoly jelent meg az arcomon-Épp ezért szeretlek.
-Most manipulálni próbálsz?-húzta fel mindkét szemöldökét,mire én inkább visszasüllyedtem a kanapéba.Szerettem volna ha apa egyedül hozza meg a döntést-Azt hiszem jobb lenne ha velünk laknál.-mondta ki 10 perc csend után.Életem leghosszabb 10 perce volt.Csak Vanessza szipogását hallgattam és az ujjaimat tördeltem
-Igazán?-emelte fel a fejét szőke hajú barátnőm
-Igazán.-biccentett apa,majd felállt,mire Vanessza tök váratlanul felpattant és szorosan átölelte aput,aki egy kicsit hezitált,de visszaölelte
-Nem is tudom mivel hálálhatom meg hogy nem kell intézetbe mennem.-tört ki belőle a sírás.Ezek a könnyek a fájdalom,az öröm és a veszteség egyvelegei voltak.Eltolta magát aputól hogy a szemébe tudjon nézni-Köszönöm.-mosolygott,majd odajött hozzám,a karomnál fogva felrántott és engem is szorosan megölelt
-Megfulladok.-nyögtem
-Bocs.-engedett el,és megtörölte a szemét.Vállat rántottam,majd megfordultam hogy a lépcső felé vegyem az irányt
-Azt hiszem jobb lenne ha lefeküdnénk.-dőltem a lépcső melletti falnak-Megmutatom a szobád.
-Rendben.-bólintott Vani,és intett egyet apunak-Jóéjt.
-Nektek is.-bólintott apu,mi pedig felszaladtunk a második emeletre.A liftet nem igazán szoktam használni,csak ha lusta vagyok.Nem szeretek liftezni mert már sokszor bent ragadtam
-Itt vagyunk.-léptem be az egyik vendég szobába.Ezt a szobát még nem festettük ki,ezért fehérek voltak a falak.Az ágyneműhuzat is fehér volt,ahogy a szőnyeg és és az éjjeli szekrény is-Kicsit egyhangú,de hétvégén kifesthetnénk.
-Komolyan?-kerekedett el a szeme-Most csak szivatsz ugye?Saját szobát kapok,és át is alakíthatom meg minden?
-Hát...Már itt laksz.-mondtam mintha ez tök természetes lenne,aztán megsimítottam a vállát-A fürdőszoba melletted van.Fent leszek,ha kellek.-mosolyogtam rá,és elindultam a szobám felé.Fáradt voltam és feldúlt.Mindennél jobban szerettem volna végre lefeküdni.Gyorsan lezuhanyoztam,és átöltöztem pizsibe.Már a kényelmes ágyamban feküdtem,amikor megcsörrent a telefonom-Hallo?-vettem fel türelmetlenül
-Nehogy már leharapd a fejem.-szólt bele Kitti
-Honnan van meg a számom?-húztam össze a szemeim,és felkönyököltem az ágyban
-Részletkérdés.Figyelj.Hallottam amikor mondtad Lukenak hogy dumáltál az a-s fiúkkal.
-Hát az túlzás hogy dumáltam velük.
-Mindegy...-sóhajtott-Kerüld őket okés?
-Miért?-már teljesen felültem
-Csak.Mert az ellenségeink.
-Nem hagynátok abba ezt a "másik osztály az ellenségünk" dolgot?Mert ilyet első osztályban csinálnak.
-Nem csak azért mondom.-fújtatott-Mert...Csak nem akarom hogy belerángassanak bármibe is.
-Várj.Mivan?-kezdett az egész nevetséges lenni-Várj.Luke kért meg hogy hívj fel?
-Nem!Dehogy.-ciccegett-Igen.
-Nem hiszem el.-motyogtam magamnak-Megyek aludni.
-Tori.Ígérd meg hogy nem...
-Jó,jó.Nem.-szakítottam félbe,és letettem a telefonom.Mérges voltam Lukera.Miért nem tudja megmondani nekem amit gondol?Egész nap vele voltam,és arra sem volt képes hogy elmondja nekem.Hirtelen felindulásból az ölembe vettem a laptopot,majd kutakodni kezdtem a facebook felhasználói fiókok között.Luke azt mondta ismeri Ashtont.Megnéztem az ismerősei között,és szerencsémre ott volt.Onnan pedig már gyerekjáték volt megtalálni a többi srácot.Mindet bejelöltem.Nem érdekelt Luke,sem Kitti,sem senki ezen a földön.Senki ne mondja meg mit csináljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése