A pakolás sosem volt az erősségem.Főleg nem ha költözésről volt szó.Az egész nyarat anyukámnál töltöttem Amerikában,de szeptemberre vissza kell költöznöm Magyarországra apához.A szüleim már 6 éves koromban elváltak,így folyamatosan repkedtem közöttük.A suliidőt apunál,a szüneteket pedig anyunál töltöttem.Tavaly jelentkeztem a William Shakespeare gimibe,a szóbeli felvételin pedig beraktak egy színész osztályba.Összesen csak 11-en leszünk,és ebből csak 4-en leszünk lányok.
-Tori!Elkésed a géped!-kiabált anya a földszintről és hallottam ahogy idegességében fel-alá járkál.Ráültem a bőröndre és úgy próbáltam lecipzározni.
-Megyek!
-Adjad viszem.-nyúlt a súlyos csomagomért
-Legközelebb be kell vásárolnunk.És akkor nemm kell ide oda cincálni a cuccaimat.-vakartam meg a fejem anyát nézve,aki épp a csomagtartóba próbálta beemelni a bőröndőm
-Lehet.-nevette el magát
-Bárcsak maradhatnék még pár napot.-sóhajtottam
-Vár a suli.-ölelt át,majd beszállt a kocsiba
A repülő út halál unalmas volt.Körülbelül harmincszor ment végig a lejátszási listám mire hazaértem.Apa már ott volt értem.Egész úton csak beszéltem.Meséltem a nyaramról,az ottani haverokról,anyáról,a suliról.Csendesen és türelmesen hallgatott végig.A hegyen felfelé viszont csendben voltam.Hiányzott a környék,semmit sem változott két hónap alatt.
-Van valaki akit be kell mutatnom neked.-mosolygott rám amikor felparkolt a kocsibeállóra.Rosszat sejtettem.Ezt akkor szokta mondani amikor összeismerkedik valami boszorkánnyal,aki tíz évvel fiatalabb tőle és csak a pénzére pályázik.
-Ohh..-vakartam meg a tarkóm-Hány éves?
-34.-mosolyodott el.Egész jól kezdődött.Álltalában 26-30 éveseket szokott összeszedni.-Van egy fia.Ennyi idős lehet mint te.Meséltem neked Kerolnak...-emelte ki a csomagom-A fia is abba a suliba fog tanulni ahol te.
Na remek.Még csak az hiányozna hogya jövőbeli mostohaanyámnak a fiával egy suliba járjak.Elképzelni sem tudtam hogy nézhet ki.Nem is próbálkoztam vele.
-Nem hívod meg őket vacsorára?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem bánod?
-Dehogy.Megyek,összeszedem magam.-hívtam a liftet és felmentem vele a szobámba.A házunk 4 emelet magas,hatalmas épület vagy 15 szobával.Leraktam a bőröndöt a sarokba hogy Briginek a takarítónőnek ne kelljen keresnie.Végigcsattogtam a hosszú folyosón és beléptem a szobámba.Semmi sem változott.Az illatok,a színek,minden ott volt ahogy hagytam.Ledobtam magam az ágyra és benyomtam a lapopom.A gimi honlapját böngésztem.Karácsonyi bál,farsangi bál,fekete-fehér party,tavaszköszöntő,nyár előtti buli.Az egész év be van táblázva.Még szünetekben is vannak programok.Amikor nem anyunál leszek talán rész veszek egy ilyen város sétában.
-Tori!-kopogtak az ajtón
-Brigi!-nyitottam ki és a nyakába borultam.Brigi 25 év körüli fiatalos lány,rendkívül jó ízléssel.Kiskoromban a bébicsőszöm volt,most hogy nincs szükség gyerekvigyázóra takarít nálunk-Olyan régen láttalak!-és elmeséltem neki is ugyanazt mint apának
-Megjöttek.-hallgatózott Brigi és a kezemnél fogva húzott ki a szobából,leosontunk a lépcsőn és lekukucskáltunk az előszobába.
Egy magas,barna hajú nőt pillantottam meg.Hatalmas napszemüvege mögött szép vonású csontos arc mosolygott apura,pólója csak addig volt kivágva amég az ízlésesnek volt mondható,szoknyája a térdéig ért,mégsem nézett ki öreglányosan.Határozottan nem hasonlított apu eddigi barátnőihez.Mellette egy körülbelül tőlem egy fejjel magasabb szőke "most keltem fel" hajú fiú állt,fekete pólóban és nadrágban,eszméletlen félmosollyal piercinggel a szájában,kék szemét pedig messziről ki lehettett szúrni.Abbana pillanatban felkavarodott a gyomrom,szédülni kezdtem,és úgy éreztem máshova kell néznem,külömben elárulom magam.
-Menj.-súgta Brigi,mire mint egy elvetemült elkezdtem rázni a fejem-Mivan?
-Nem megyek ki így.-mutattam magamra.Buggyos felső,piros rövidnadrág és tangapapucs.Felsiettem a szobámba és gyorsan átvetkőztem.Fehér csőgatya,tengerkék póló,saruszandi.A hajamat átfésültem ésátvasaltam.
-Tori.-jött be Brigi-Apád hív.
-Megyek.-mosolyogtam és lefutottam a lépcsőn.-Apa!-néztem körbe
-Tévé szoba!-hallottam a hangot.Elfordultam a megfelelő irányba,el a konditerem és a stúdió mellett,aztán befordultam egy szűkebb folyosóra ahol ketten éppen elférnek egymás mellett.Apa és Kerol a kanapén ült,de a szőkét nem láttam sehol-Tori.Ő itt Varga Karolina.Kerol,ő a kislányom.Tori.
-Örvendek.Victoria Lewis.-mosolyogtam és illedelmesen kezet nyújtottam
-Szintén.-mosolygott ő is-Apád már sokat mesélt rólad nekünk.
-Nekünk?-tértem rá a lényegre miszerint jött vele valaki aki most nincs a szobában
-A fiam Luke és én.
-A stúdióban van.-mondta apa-Menj,mutatkozz be neki.
Zavaromban a fülem mögé tűrtem a hajam.Kiléptem a nappaliból és lassan a stúdió felé mentem.
-Hahó!-nyitottam be de nem láttam ott senkit.A szomszéd szobában égett a lámpa,így én beláthattam,de onnan nem láttak át.Luke a gitárokat nézegette.-6 éves koromban kaptam.-léptem be,mire összerezzent
-Bocs..én..én csak..-a tarkójához kapott.Zavarban volt.-Luke Hemmings.-nyújtotta a kezét
-Tori Lewis.-mosolyogtam
-Gitározol?
-Igen.-kék szemei rabul ejtettek.Bólogatott de nem szólalt meg.A csend kezdett kínos lenni.-Körbevezesselek?-mutattam az ajtóra feldobva a mentőövet.Hálát adtam istennek amiért mosolyogva bólintott.Átmentünk a konditeremben.-Ez itt az edzőterem.Péntekenként jönnek edzeni.Olyankor az egész házban bömböl a zene és izzadt emberek mászkálnak ide oda.-nevettem fel.-Itt töltöm a legtöbb időt.-léptünk be a könyvtárba.A plafonig érő beépített szekrények roskadásig voltak pakolna vastag és vékony könyvekkel.
-Szép.-bólogatott mosolyogva
-Szeretnél látni sokkal jobbat?-kérdeztem reménykedve hogy igent válaszol.Bólintott.-Gyere velem.
Hívtam a liftet.Felmentünk a padlásra és kimásztunk a tetőablakon.A tetőröl látni lehetett az egész várost.
-Ez gyönyörű.-ült le,én meg leültem mellé
-Akkor jöttem ide amikor anyu és apu szétment.-mosolyogtam halványan
-Mi történt?
-Az utóbbi időkben nem jöttek ki jól.Anyu aput hibáztatta amiért le kellett mondania egy csomó filmszerepről,apu anyut hibáztatta amiért nem tudott elmenni a bandájával turnézni.
-Sajnálom.-sóhajtott
-És a te szüleid?
-Sosem ismertem az apámat.-dőlt hátra.Az első csillag már feltűnt a horizonton-Anya sose beszélt róla
-Ohh.-haraptam az alsó ajkamba-Hát remélem anyukád egyszer összeismerkedik valakivel akit igazán szeret,és aki sosem hagyná el.
-Én is remélem.-nézett rám azzal az őrítő félmosollyal-Eddig csak balekokat tudott összeszedni.Őszintén eszemben sem volt egy házban élni velük.Volt hogy 3hónapig a haveromnál laktam.-nevetett fel
-Hát az...jó sok idő.-örültem hogy végre kicsit megnyílt.Kínos volt csendben ülni kinnt a tetőn.A levegő már lehült,de nem érdekelt mert végre beszélgettünk.Mindenről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése