8.rész-Minden oké?

 

 -Honnan tudtad hogy Oli motorozik?-kérdeztem amikor sorban álltunk egy-egy adag fagyiért
-Mert talán motoros nadrág volt rajta?-Luke ilyenkor úgy viselkedett hogy kedvem lett volna képen törölni.Két karját felemelte,felvonta mindkét szemöldökét,és flegma grimaszokat vágott-Nem tetszik nekem ez az Olivér.
-Ahha.-sóhajtottam és elfordultam,senki sem volt a vízben,mert bár sütött a nap,eléggé fújt a szél-Nekem mindegy mit gondolsz róla.Jó barátom.
-Tori.-fordult felém hogy a szemembe nézhessen-Jó barát akkor amikor nincsenek vele a haverjai.Jó barát akkor amikor a múltról beszélgettek és idétlenül vihogtok.Hidd el nekem,ő már nem a barátod.
-Oké.-néztem rá és elmentem.Vissza a hotelbe.Minél előbb eltávolodom tőle annál jobb.Először kiteregeti előttem a szennyeseit,amivel talán még várnia kellett volna,mert jelen pillanatban már csak úgy tudok nézni rá mint akitől elfog a hányinger,aztán a barátomat ócsárolja.Fogalmam sem volt hogyan kezeljem a helyzetet,ezért inkább otthagytam
-Tori!-Luke kiabált utánnam-Sajnálom ha megbántottalak.Csak szeretnélek megvédeni az olyanoktól mint amilyen én vagyok.
-Nem csak voltál?-nevettem el magam kínosan
-De.-mosolygott és átölelt.Most először.A világ a feje tetejére állt.Fogalmam sincs miért éreztem így.-Sajnálom oké?Fagyizzunk.
-Oké.-mosolyogtam el én is és egymásba karolva sétáltunk a fagyizóig.Igyekeztem kiüríteni minden negatív gondolatot.
-Lucas!-kiáltott egy férfi amikor beértünk a Mauróba-De régen láttalak!-erős olasz akcentusa volt
-Mauro!-tárta szét a kezét Luke és megölelte-Az étterem most is jól néz ki,a pizza pedig nagyon király.
-Köszönöm.-mosolyodott el a férfi és rám nézett-Ohh.Látom találtál valakit aki mellett önmagad lehetsz.Már nem vagy az a lázadó akit utoljára láttam.
-Nem.Ő nem a barátnőm.-mondta,és átkarolt-Ő Tori.A szüleink együtt járnak.Tori ő az étterem tulajdonosa,Mauro.
-Örvendek.-nyújtottam a kezem,ő pedig örömmel fogadta el
-Ebédeltetek már?-kérdezte Mauro-Van egy foglalt asztalunk ahova nem jöttek el.Üljetek le,a vendégeim vagytok.
-Te viszont még mindig ugyanolyan kedves vagy.-nevetett Luke-Elfogadjuk,köszönjük.
Egy két személyes asztalhoz lettünk vezetve,és amikor leültünk az egyik pincér letérdelt elém és énekelni kezdett.
-Úgy néz ki ez a hapsi sosem adja fel.-fogta a fejét Luke amikor a pincér távozott
-Mire célzol?-néztem rá.Elég viccesen festett ahogy ott ült és gondterheltnek tettette magát
-Arra hogy össze akar hozni minket.-nevetett.Gondoltam hogy ezzel arra célzott hogy ide hozta a lányokat minden nyáron amikor erre járt.Mintha olvasott volna a gondolataimban elnevette magát és hátradőlt-Mondtam már hogy megváltoztam?
-Említetted.-mosolyogtam
Mindketten pizzát kaptunk ami szív alakúra volt vágva.Gyorsan megettük és elhúztunk a csíkot mielőtt Luke szerint "Elvisznek sétakocsikázni a városban,miközben olasz zenét nyomatnak és te szét unod magad."Visszaszaladtunk a hotelbe átvenni a ruhánkat és lementünk fürdeni.
-Milyen a víz?-kérdeztem Lukeot aki akkor jött ki és tiszta libabőr volt
-Ilyen.-nevetett és átölelt.Teste hideg volt és vizes...akár egy halé
-Menj a tudod hova.-törölgettem magam,de a röhögőgörcs kerülgetett-Én inkább kint maradok.
-Azt már nem.-felkapott a hátára és a lépcső felé szaladt velem
-Tegyél le!-követeltem a hátát ütögetve,de azért figyeltem hogy ne fájjon neki-Most!-hallottam ahogy a vízbe gázol.Már nem igazán akartam hogy letegyen.
-Tegyelek le?-kérdezte és hagyta hogy körbeöleljem a lábammal a derekát nehogy beleessek a jéghideg vízbe
-Inkább ne.-ráztam meg a fejem,majd körbenéztem hátha meglátom Brigit.De valami egész mást láttam-Nem akarunk vizibiciklizni?
-Eddig akárhányszor kérdeztem te nemet mondtál.Sőt deréktől beljebb sosem jöttél vízbe.-a számban megakadtak a szavak,a szemeim kikerekedtek,és csak bámultam Lukeon keresztül.Eszembe jutott miért nem szeretem a vizet,miért nem szeretek mélybe menni.Az emlékek túl érinthetők voltak,túl valóságosak,mintha ebben a percben történtek volna játszódtak le a fejemben.

-Mikor érünk már oda?-kérdeztem apa székét rugdosva miközben a plüssnyuszim bajszát tépkedtem
-Maradj nyugton Victoria!-szólt rám anya tekintélyt parancsolóan.Sosem szeretek a nagyiékhoz menni,de az autóban ilyen sokáig ülni mégjobban utálok
-Álljunk meg!-dobtam el a plüssöm-Bezsibbadt a lábam!Túl kicsi az autó!
-Még bírj ki fél órát kérlek!-nézett hátra apa
-Norbi!-sikított anya és behúzta a fejét a térdei közé.Én is ugyanezt tettem,nem tudom miért.Arra lettem tanítva ha mástól ezt látom tegyek így én is.Apa fékezett,de a kocsi kicsúszott.A kanyarban kisodródtunk,pont a Tiszába.Próbáltam kikapcsolni az övem de nem sikerült.A légzsákok kinyíltak a becsapódástól én pedig befejeltem a vezető ülést.
-Tori!-hallottam apa hangját-Kapcsold ki magad!
Szólni akartam hogy nem tudom,hogy nem látok semmit csak kékséget,hogy szédülök és zsibbadok mindenhol.

-Minden oké?-nézett rám Luke kizökkentve a gondolataimból
-Vigyél ki kérlek.-a fejem a vállára hajtottam és próbáltam nem elsírni magam.Abban a balesetben mindhárman meghalhattunk volna,és nem tudnék élni hogy tudom,az az én hibám lenne.-Vigyél ki.-Luke nem mozdult,csak bámult és látszott rajta hogy most nem tud kiigazodni rajtam-Luke!Vigyél ki!
-Oké.-sóhajtott és elindult velem kifelé.-Mi a baj?-kérdezte amikor letett a lépcsőn
-Semmi csak..-nem akartam beszélni róla,mert igazság szerint szégyelltem hogy miattam majdnem meghaltunk a szüleimmel-Csak nem szeretek úszni.Ennyi.
-Nem muszáj vizibicikliznünk ha nem akarsz.-vont vállat és a törölközőjéért nyúlt,amit odadobtam neki
-Holnap?-kérdeztem,és elkezdtem összeszedni a cuccaim
-Most hová mész?Most jöttünk.Úgy fél órája.-nevette el magát és felrakta a törcsit a vállára
-Csak éhes vagyok.-most nyögtem ki életem legnagyobb hazugságát
-Most ettél.-egyre kényelmetlenebbül érezhette magát.Valószínűleg azt hitte nem akarok a társaságában lenni-Le akarsz koptatni?
-Ma igen.-a szám magamtól mondta ki a szavakat anélkül hogy kordában tudtam volna tartani-Nem úgy értettem.Csak szükségem van egy kis magányra.
-Ahha...-Luke összefont karokkal állt,és kezdett zavarni mert látszott rajta hogy nagyon megsértettem-Akkor majd találkozunk.
-Luke.-megköszörültem a torkom és mielőtt elindult volna valahova utánnaszóltam
-Mi az Tori?-próbált semlegességet tettetni,próbált unalmat tettetni,de a szemei elárulták-Azt mondtad magányra van szükséged.Kérlek mondd mit csináljak,mert ma már az őrületbe kergetsz.Először megsértődsz,aztán eljössz velem ebédelni,felajánlod hogy eljössz velem vizibicózni,aztán faképnél hagysz.
-Én..-nem tudtam szavakhoz jutni.Teljes mértékben igaza volt,mégis úgy éreztem hogy nem érti-Csak hagyd hogy én keresselek.
-Rendben.-szomorúnak tűnt amikor sarkon fordult és otthagyott.Egyedül a gondolataimmal.Épp úgy ahogy kértem.Mégsem így voltam boldog,már éreztem hogy kell a társasága,kell nekem az illata,a haja,a szemei,a mosolya,a karjai,a viselkedése,a humora,ő maga teljes egészében.Szükségem van rá.