-Hányadik sorban vagyunk?-kérdeztem,és próbáltam lecsekkolni a jegyeket amiket a kezében szorongatott
-VIP jegyek.-lóbálta meg az orrom előtt boldogan
-Milyen koncertre mentek?-fordult hátra Kerol kedvesen
-Green Day.-válaszolt Vani visszafojtott sikítással,legalábbis próbálta,de egy két magasabb hang kijött a száján
-Ohh,hallottam már róla.-bólogatott mosolyogva-Luke is hallgatja.
-Az jó.-dőltem hátra csalódottan.Jó lett volna ha ő is itt van,de azóta sem hívott fel,és nem volt suliban-Beteg?
-Nem,a nagymamájánál van.Azt mondta szeretne egy kicsit kikapcsolni,mert fáradt.Őszintén szólva én nem engedtem volna el,mert nem régóta jár iskolába,de nagyon letörtnek tűnt.-csicsergett
-Értem.-mondtam komoran és azzal játszottam hogy feloldom a telefonom billentyűzárát,majd visszazárom-Mikor jön vissza?-kérdeztem.Elvégre nem baj,ha a legjobb barátunk anyukájától érdeklődünk,mert vele épp fasírtban vagyunk,ugye?
-A jövő hét második felében ér haza.Nem beszéltél vele?-vonta fel a szemöldökét,amit csak a jobb oldali visszapillantóban láttam,mert nem fordult meg
-Nem igazán.-ráztam meg a fejem lesütött szemekkel
-Sydneyben van.-jelentette ki kissé meglepetten,mire Vanival értetlen tekintettel néztünk egymásra
-Ausztráliában van?-reagált elsőre Vani
-Igen.Nem tudtam még a repülőtérre sem kikísérni,mert dolgoznom kellett.-sóhajtott-Makacs gyerek,ha nem engedtem volna is elmegy,nagyon jól tudom.
-Nemsokára visszajön,és minden folytatódik tovább a normális kerékvágásban.-tette a kezét apa Kerol combjára
-Remélem.-engedett ki egy sóhajt ismét.Nem értettem semmit.Minden folytatódik tovább a normális kerékvágásban?Talán ők is összevesztek,és Luke makacsságból ment ki Sydneybe?Vagy elmondta neki hogy mennyire összekaptunk és azért engedte el?Vagy nem is engedte el,csak lelépett.De ha mesélt volna neki akkor nem így reagált volna amikor elmondom.Vagy Kerol nagyon jó színész.
Nem sokat utaztunk(de Vaninak és nekem vagy 3 napnak tűnt) ,és már át is jutottunk a határon.A koncert csak 3 óra múlva kezdődött,így volt egy kis időnk körbenézni
-Nézd!De jó az a pulcsi!-mutogatott Vani az egyik kirakatra,ahol egy piros pulcsi volt kínálatban,aminek ördögszarvak voltak a kapucnián.Illett hozzá,de inkább továbbmentünk,mert a pénzünket Green Day-es ereklyékre tartogattuk.
-Ausztriába.-csíptem el Kerol mondatának a végét amikor felénk fordult egy szökőkútnál.Kis szünet,gondolom a vonal másik végén beszéltek-Toriékat kísértük el.Green izé...koncertre mennek.-megint szünet-Igen,épp előttem áll.-megilletődten néztem rá.Elvette a telefont a fülétől és suttogni kezdett,nem mintha a másik fél nem hallhatta volna amit mond-Luke az.Akarsz beszélni vele?
-Persze.-sóhajtottam és a készülék után nyúltam amit azonnal a fülemhez helyeztem-Szia.-mondtam számomra ismeretlen mély,ideges hangon.Még sosem produkáltam ilyet
-Tori.-hallottam Luke fáradt hangját a vonal másik végén,mire kapcsoltam
-Várj,nálatok most nem hajnali egy van?
-De.-hallottam a hangjában hogy mosolyog-De,annyi van.
-Szóval...-mondtam,de nem is akartam ezen kívül mást is mondani.Nem tudtam mit
-Sajnálom.-nyögte ki,és bár nem láttam,tudtam hogy visszatartott lélegzettel a szájába harapott
-Én is.-adtam meg magam-Mikor jössz vissza?
-Mikor menjek vissza?-kérdezte pimaszul
-Amikor akarsz.-mosolyogtam-De hozzál nekem valami szuvenírt.
-Igenis.-nevetett,aztán elköszönt,én meg visszaadtam a telefont Kerolnak.
A koncert után hazafelé megkértük apát hogy egyből tegyen ki minket azon a címen amit idő közben Ashton írt.Egy hatalmas kertesháznál álltunk meg,és a hideg ellenére nagyon sokan kint voltak a kertben.
-Hívjatok ha jöjjek.-mondta apa,aztán kiszálltunk miközben ráhagytam egy ,,Oké" félét.Vani bevárt mivel nekem meg kellett kerülni a kocsit,aztán együtt mentünk be a kapun.Senkit nem ismertünk fel.
-Most mi lesz?-suttogta Vani amikor benyitottam a fehér bejárati ajtón
-Megkeresem Ashtont.-válaszoltam,és belépve már vettem is le a kabátom
-És én?-kérdezte utánozva a mozdulatot
-Ismerkedj.-mosolyogtam,de miután csak egy gúnyos vigyort kaptam,inkább elindultam egyedül.Nem tudtam merre menjek,akkora volt a ház.A hatalmas nappaliban bömbölt a zene,mindenki tombolt,a másik irányba be lehetett látni a konyhába,ahol inkább a hűtőt nyitogatták.Végül elindultam a nappali felé.Épp számomra ismerős zene ment,és meglepődtem hogy ilyenre buliznak és nem valami szeletelős cuccra.Sok embernek mentem neki,vagy ők ugrottak nekem.Kezdett már idegesítővé válni a helyzet,de amikor eldöntöttem hogy összeszedem Vanit és hazamegyünk,megláttam Calumot-Hello.-álltam meg előtte,mire ő lassan fenézett.Szeméből látszott hogy van valami a szervezetében,de nem tudtam megállapítani mi az
-Tori!-állt fel mosolyogva,majd átölelt,én pedig vonakodva,de visszaöleltem-De jó hogy eljöttél.Ash fent van a szobájában.Folyosó vége bal oldal.-bólintottam,majd elindultam vissza a lépcső felé.Felbattyogtam a lépcsőn és a bal oldali ajtókhoz igyekeztem.Összesen kettő volt...hogy is van az a Tankcsapta szám?Balra a második ajtó?Az volt Ashtoné.Kopogtam,de nem hiszem hogy bármit is hallottak volna belőle,úgyhogy inkább benyitottam.A szoba nagy volt.Talán nagyobb mint az enyém.A szélén egy hatalmas,kábé háromszemélyes francia ágy volt,mellette éjjeli szekrény,lámpával,magazinokkal,egyéb kacatokkal.Mellette nem sokkal hatalmas ablak volt,ami most sötétkék függönnyel volt eltakarva.Előtte szintén hatalmas sötét íróasztal tele kacattal,egyáltalán nem volt rendnek nyoma.A szoba jobb oldalát a plafonig érő beépített szekrény uralta,aminek az egyik oldala most félig ki volt nyitva és kilógott belőle pár ruha.Középen egy hatalmas szőnyeg terpeszkedett,és bár látszott hogy drága volt,mégsem volt rá vigyázva.Beleszáradt ital,és egyéb foltokat lehetett rajta felfedezni,morzsákat,és valami nehéz dolog nyomait.Ashton épp az ágyon ült,kezében cigivel,és a vele szemben ülő Michaellel és még valakivel beszélgetett.Amikor hangos puffanással becsuktam magam mögött az ajtót mindenki felém kapta a fejét-Tori.-mosolyodott el Ashton,majd megpaskolta maga mellett a matracot ezzel jelezve hogy üljek oda.Engedelmesen sétáltam oda,ledobtam magam a táskám pedig magunk mögé raktam.Különös édeskés szag terjengett a levegőben amit azonnal felismertem.Akkor éreztem először amikor Oli elvitt magukhoz.Marihuána szag-Jó hogy látlak.
-Kösz a meghívást.-dünnyögtem,és mindenfelé néztem csak rá nem.Igaz amit Luke mondott róla
-Milyen volt a koncert?-kérdezte Michael mosolyogva
-Jó.-válaszoltam erőltetett vigyorral
-Szereztél autogramot Billie Joe-tól?
-Igen.-bólintottam immár büszkén,aztán a táskám után nyúltam mert rezegni kezdett benne a telefonom.Luke hívott.Inkább nem hívtam vissza,nem akartam vele beszélni Ashtonék előtt-Szóval...ez a te szobád.-simítottam végig a combjaimon fentről lefelé,ez volt a feszültségem jele.Csak Vani tudta lefordítani ezt a mozdulatot emberi nyelvre
-Ahha.-szívott egyet a cigiből,majd átadta az előtte ülő ismeretlennek.Őszintén,amikor beléptem akkor még feltűnt hogy itt van,de aztán meg is feledkeztem róla-Ohh.Tori,ő itt Márk az osztálytársunk.Márk ő Tori,évfolyamtárs.
-Láttalak már a folyosón.-nyújtott kezet Márk.Kisfiús kinézetéhez képest egész mély hangja volt.Csak bólogattam,mert nekem még látásra sem volt ismerős,valószínűleg mert nem igazán törekedtem az ismerkedésre.Felém nyújtotta a cigit mire megráztam a fejem
-Luke barátnője.-mosolygott rá Michael amikor Márk értetlen fejjel fogadta hogy nem szívok
-Aaahhhaa.-bólintott hosszan
-Nem vagyok a barátnője.-ráztam meg a fejem ismét-Csak a szüleink jöttek össze.
-De tetszik neked.-lökte meg a vállam Ashton a sajátjával-Ne is tagadd.
-Lennétek szívesek nem a szerelmi életemről beszélni?-húztam össze a szemeim-Inkább beszéljünk arról hogy mióta szívsz.Mert ahogy hallottam régebben nem igazán csináltad.-egyből a közepébe csaptam,már nem érdekelt semmi.Kicsit ingerült lettem ettől a Luke+én témától,szóval minél hamarabb el akartam menni
-Inni azért igyál.-állt fel,majd a hatalmas íróasztalhoz lépve kivett az egyik ajtós oldalról egy üveg valamit,majd visszabattyogott,és az éjjeli szekrényen lévő fejjel lefelé álló poharakból felfordított egyet és félig töltötte a poharat-Egészség.-nyomta a kezembe
-Mi ez?-szagoltam bele a pohárba,de azonnal tudtam mivel állok szemben.Felismertem Luke kedvenc italát-Vodka.-mondtam mélyen a szemébe nézve miközben azon gondolkodtam hogy ezt most direkt tervezte így,vagy merő véletlenségből volt pont vodka a szobájában elrejtve?-Egyedül nem iszom.
-Ezt akartam hallani.-nevetett fel,és mindenki poharát megtöltötte-Akkor...Torira és a koncertre.-emelte fel a sajátját,majd mindenkivel koccintott
-Miért rám iszunk?-nevettem el magam én is amikor lehúztam az egészet.Szétmarta a nyelőcsövem végig,a gyomrom,és visszafelé
-Iszunk mindenkire,ne aggódj.-mosolygott aztán újabb kört töltött
-Nem.-ráztam meg a fejem-Nem iszom többet,azt hiszem elég volt.
-Nemár.-nevetett Márk-Na.Igyál.Majd itatok veled vizet hogy ne legyél másnapos.
-Ja,most igyunk a másnaposságra.-koccintott újra Ashton.Ezt is lehúztam pedig tudtam hogy nem kellene.De annyira nem érdekelt már semmi.Luke Ausztráliába menekült előlem,apa még mindig nem szólt semmit erről a házasságdologról,Vani egyszerűen félreállt az útból.Olyan érzés mintha mégsem velünk élne.A vodka lyukat mart a nyelőcsövembe,de Ash töltött mégegyet
-Le akarsz itatni?-kérdeztem összehúzott szemekkel,de a koccintást sem vártam meg és lehúztam,aztán tartottam a poharam még egy körért amit örömmel töltött ki.Ha az ember már csak egy pohár alkoholt iszik,onnantól már nem uralja önmagát-Szóval.Mióta iszol?
-Nem iszom.-mosolygott pimaszul Ashton.Szóval nem fogja elmondani
-Márk,nem akarsz elmenni másik piáért?Unom a vodkát.-fordult Michael Márk felé,aki vörös szemekkel nézett vissza rá,majd bólintott,és együtt álltak fel és mentek ki a szobából
-Tudom mit szeretnél.-szólalt meg Ashton pár perc kínos csend után.Felállt és a poharával együtt újra megindult az íróasztal felé.Beült a kerekes fekete bőrszékbe,forgott egyet,aztán az egyik fiókhoz hajolt és turkálni kezdett benne.Bennem pedig megfagyott az elfogyasztott vodkám annak ellenére hogy elméletileg -18C° -22C°-on van a fagyáspontja-Ránk vagy kíváncsi nemigaz?-vonta fel egyik szemöldökét miközben még mindig a fiókban turkált
-Nemtudom hogy...-kezdtem de félbeszakított
-Én tudom.Hol lehet az a szar?-kérdezte inkább magától,majd becsapta a fiókot és kinyitott egy másikat hogy azt is átböngéssze-Pedig tudom hogy ide tettem.-motyogta,én pedig az üres poharamat szorongattam addig amég az ujjaim el nem fehéredtek-Áhh,meg van.-mosolygott,és kiemelt egy kis borítékot.Visszasétált hozzám,ledobta magát mellém és forgatni kezdte a kezei között-Tessék.-nyújtotta át-Azt hiszem ezzel meg is vagyunk.
-Honnan tudtad hogy...?-akartam volna kérdezni de egy laza kézmozdulattal ismét csendre intett
-Ugyan.Lehet hogy Luke elől el tudsz titkolni dolgokat,de kicsit jobban kéne figyelned színjátszás órán,ha engem is meg akarsz vezetni.-a torkomban gombóc nőtt és nem tudtam hogy reagáljak,végül rászántam magam és feltéptem a boríték tetejét.
-Fényképek.-állapítottam meg kiszórva a tartalmát a tenyerembe-Miért adod ezt nekem?
-Úgysem nyugodnál meg amég meg nem tudod hogy mi történt,nem igaz?
-Lassan jobban ismersz mint Luke.-nevettem és a képeket kezdtem nézegetni.Az elsőn Ashon és Luke mosolyogtak,boldognak látszottak a mögöttük lévő felforduláshoz képest.Mindenhol emberek voltak,üres poharak szétdobálva,egy ember nyálcsorgatva a kanapén feküdt.Azonnal észrevettem hogy Luke piercingje körül a bőre vörös
-Ez aznap készült amikor annyira be volt rúgva hogy kilőtte a száját.-pillantott a képre Ashton,aztán visszafordult a poharához amibe épp újabb adag ital került-Fájdalmas lehetett.Utána egy hétig az miatt nyavalygott.Ráadásul Kerol bazira kiakadt miatta.Nem csodálom,akkoriban elég nagy hülye volt.-elmosolyodtam a kijelentésen.Annyira más volt nem Luke szemszögéből hallgatni a sztoriait.Tovább mentem.A következő képen Luke hanyatt feküdt egy dohányzóasztalon,a lábai lelógtak,és az egyik karját a szemei elé helyezte-Gondolom ehhez semmit nem kell hozzáfűzzek.-kuncogott,mire én elborzadva lapoztam tovább.Ashton és egy lány volt rajta,átkarolták egymást,a lány puszit nyomott az arcára.Először azt hittem a barátnője,vagy a leendő barátnője-A nővérem.Ez a szülinapomon készült.-halványan mosolyogtam,és tovább mentem.Ismét Luke,aki épp leeshetett valamiről mert az alakja kissé el volt mosódva,és előtte két srác tartotta a karját gondolom hogy elkapják-Ez is a szülinapomon készült.
-Azt hiszem ennyi elég lesz.-sóhajtottam,és visszatoltam mindent a borítékba
-Elviheted ha akarod.-mosolygott rám,és a poharamat nyújtottam amit idő közben újra töltött.Végig a szemébe nézve vettem el és megittam a tartalmát
-Miért vagy velem ilyen kedves?Arcátlanul kihasznállak a saját céljaimra.-ráztam meg a fejem nevetve
-Azt gondoltam hogyha talán megismered a történetet az én szemszögemből...akkor...-sóhajtott,majd idegesen a hajába túrt-Akkor nem fogsz kerülni.
-Eddig nem is beszéltünk.-nevettem,és a táskámért nyúltam szolidan jelezve hogy ideje mennem
-Tori.-nézett rám eleresztve egy félmosolyt-Tetszel nekem.-hirtelen ledöbbentem.Szerintem a szám is tátva maradt.Nem tudtam mit mondani,sőt azt sem tudtam hogy befogadjam-e ezt az információt vagy engedjem el a fülem mellett
-Hát...Erre nem igazán tudok mit mondani.-tűrtem a hajam a fülem mögé zavartan,és a poharam száját kezdtem bámulni,és a rajta ragadt vodkát
-Mondd hogy az érzés kölcsönös.-csúszott közelebb,mire felnéztem rá,ő pedig a másik oldalon lévő hajam is a fülem mögé tűrte
-Nem mondhatom.-álltam fel olyan gyorsan hogy megszédültem.Nem tudtam hogy amúgy,vagy a piától,de nem akartam visszaülni mellé
-Luke miatt?-állt fel ő is.Eddig nem is figyeltem,de sokkal magasabb tőlem.Nem akkor mint Luke,kábé a válláig értem
-Nem.-ráztam meg a fejem,de éreztem hogy nem kellett volna.A vodka a fejembe szállt,alig tudtam kinyögni a szavakat-Nem mondhatok olyat ami nem igaz.
-Ohh.-csak ennyit tudott kiejteni a száján,majd csalódottan visszaült az ágyára
-Sajnálom.-húztam el a szám,és az ajtó felé indultam-De lehetünk barátok.-fordultam vissza a nyitott ajtóból
-Azt akarod mondani hogy megdöglött a kutyám,de megtarthatom?-kérdezte,mire elmosolyodtam
-Nem.Azt akarom mondani hogy bár nincs saját kutyád,a menhelyen van egy aki bír téged.
-Csípem azt a kutyát.-mosolygott
-Ő is téged.-mondtam,aztán elindultam Vaniért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése