-Mi a...-fogta a fejét,majd rám nézett-Jól vagy?
-Igen.-bólogattam-Mennyi az idő?-mivel mindketten abban a ruhában voltunk amiben hazajöttünk,Luke elővette a mobilját a zsebéből
-Hajnali négy.-dörzsölte meg az arcát fáradtan
-Nem vagyok már álmos.-jelentettem ki,majd felálltam és az erkély felé mentem.Luke jött utánam
-Jól érezted magad?-kérdezte miközben halkan behúzta maga után az ajtót.Nem mintha Brigi hallaná,legfőképpen magunk miatt volt halk,hogy ne legyen kellemetlen
-Imádtam.-mosolyogtam (már amennyire ébredés után tudok)-De azért már mennék suliba.
-Én nem.-suttogva beszélgettünk,pedig senki nem volt aki hallana-Még maradnék.
-Nem vagy kíváncsi a többiekre?
-Három nap múlva megtudom hogy néznek ki,és megismerem őket.Miért stresszeljek rajtuk?
-Hát...-húztam be a nyakam.Most mondjam azt hogy általánosban én voltam a cikizés tárgya?Hogy sosem tudtam elmenni a közös sulis programokra mert Amerikába kellett repülnöm?Hogy nem is volt gyerekkorom mert folyamatosan repkedtem a szüleim között?Inkább nem mondtam semmi ilyesmit-Csak izgulok.
-Fölösleges.-nézett rám,és talán a világ legszebb mosolyával ajándékozott meg
-Szerinted oké lesz?-a levegő hűvös volt,így kicsit megdörzsöltem a karom,de még így is libabőrös lettem
-Biztos.-észrevette hogy fázom,és bement,majd kijött egy pokróccal-Tessék.-terítette rám,és bebújt mellém.Ott ültünk,egymás mellett,vártuk a napfelkeltét,közben pedig a suliról beszélgettünk,az elmúlt hetekről,hogy milyen jól kijövünk egymással ahhoz képest,hogy először egyikünk sem akarta megismerni a másikat.
-Azt hitted valami fogszabályzós,szemüveges,pattanásos stréber vagyok?-nevetett fel.Minél tovább ültünk kint,annál kevésbé aggasztott minket milyen hangosan beszélünk
-Hé!-löktem meg-Ne becsüld le a fogszabályzós,szemüveges,pattanásos strébereket!Különben sem hittem hogy az vagy.Azt hittem valami dagadt gyerek vagy akinek folyton csokis az arca,és úgy néz ki mintha a super size me-ből lépett volna ki.
-Na.Te meg a dagadt gyerekeket becsülöd le.-ciccegett,és ő is meglökött
-Nem becsülöm le őket.-vontam meg a vállam-De ők tehetnek azért hogy dagadtak.Az ember nem tehet a fogszabályzóról,sem a pattanásairól.Azoknak jönniük kell.
-Komolyan meggondolhatnád a bölcsészetet.-mosolyodott el,én pedig vállba vertem.Vicces.
-Kérdezhetek valamit?-néztem rá,de viszonzásképp értetlen kék szempárt kaptam
-Nem,Tori,nem kérdezhetsz semmit,sőt távoltartási parancsom is van,úgyhogy légyszíves menj tőlem tíz méterrel távolabb.-vettem a poént,úgyhogy inkább kérdeztem
-Miért pont művészgimi?
-Ez rém egyszerű.-sóhajott amolyan ,,már megint el kell mondanom" stílusban-Nézz csak rám.Szerinted van valami ami érdekelne?
-Nem igazán.-húztam el a szám
-Na.Az egyetlen ami érdekel az az éneklés,amit szeretek is csinálni.Szeretek hangszereken játszani,és szeretek színészkedni.Ennyi a történetem.-vont vállat,majd felém biccentett-És te?
-Ohh ha nem akartam volna is ide kellett volna jönnöm.-mosolyodtam el
-Nincs olyan hogy kell.Vagy akarod,vagy nem.
-A szüleim is ebben a szakmában vannak.És nem azért jövök ide mert a kedvükben akarok járni.Illetve...nem csak ezért.-javítottam ki magam
-Szóval,azért jelentkeztél ide hogy a szüleid ne boruljanak ki?
-Nem.-ellenkezdtem-Vagyis...ahogy nézzük.Én is nagyon szeretnék ide járni,elvégre az éneklés és a színészkedés a mindenem.De többek között anyuék miatt tettem.
-Szerintem nem fair ha mások rád erőltetik az akaratukat.-mosolyodott el halványan,és átkarolta a vállam
-Te magadtól döntöttél így?
-Nem.-rázta meg a fejét alig észrevehetően-Anyám rendes gimibe akart küldeni,hogy aztán matematikus legyek vagy valami ilyesmi.
-Te persze mindig is énekelni akartál.-mosolyogtam rá,mire bólintott
-Azért jelentkeztem ide mert nem akartam senkinek megfelelni.-mondjuk szerintem elég meggondolatlanság.Akkor ő most nem is akar ide járni?Csak azért jelentkezett hogy idegesítse az anyját?Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról,de ahogy ott ült,néma csendben,maga elé meredve,úgy tűnt már többet nem fog megszólalni
-Ennyit a matematikai álmodról.-nevettem fel.Majd elhalkultam,mert a nap narancssárgásra festette az eget-Ez gyönyörű.-sóhajtottam és Luke vállára hajtottam a fejem.A mi kapcsolatunk ilyen bonyolult volt.Soha nem éreztem így senkiről hogy szükségem lenne rá.De Luke ilyen volt.Ha nem is tartoztunk úgy össze,akkor is összetartoztunk.Ha lenne egy bátyám,egészen biztosan ilyen lenne mint ő
-Hosszú utunk lesz visszafele.-mosolygott rám,én pedig értetlen pillantásokkal viszonoztam
-Mivan?-kérdeztem végül,mert Luke szemeiből képtelenség volt bármit is kiolvasni
-Hát,gondolom sulira kell bevásárolnunk.Akkor mehetnénk fehérvárra.Ott vannak a kedvenc boltjaim.
-Neked vannak kedvenc boltjaid?-kerekedett el a szemem
-Oké.-nevetett fel-Be kell vallanom valamit.Nem csak hogy vannak kedvenc boltjaim,de vásárolni is szoktam.
-Bénító hatásként ért ez az információ.-nevettem én is,majd Luke a karomat kezdte bökdösni-Mi az?
-Csak ellenőrzöm hogy emberi lény vagy-e.-húzta össze a szemét-Általában mi nem használunk ilyen szavakat.
-De.Pont hogy az emberi lények használnak ilyen szavakat.
-Azt akarod mondani hogy nem vagyok ember,mert nem úgy beszélek mint a 16.századi angolok?
-Tulajdonképpen...-mosolyogtam
-Kösz.-amég ő tettette a sértődöttet,addig én felálltam és bementem kávét csinálni.Mintha valami harangot kongattam volna,Brigi úgy jött ki a kávé illatára a szobájából
-Ez az aminek érzem?-ült fel a pultra,és a fejét a tenyerébe süllyesztve ásított
-Igen.-mosolyogtam,aztán letettem elé egy bögrét,tele forró kávéval
-Isten vagy.-nézett rám,és meghúzta a bögrét-Remélem felébredek.
-Én is.Mert akkor balesetezünk,és még szeretnék élve hazajutni.-lépett oda Luke,és a másik bögréért nyúlt-Köszönöm.
-Majd akkor vezetsz te.-bökte oda Brigi-Ahogy hallom már így is jártas vagy a témában.-Luke nem szólt egy szót sem,csak elhúzta a száját-Szerencséd hogy megúsztad.
-Tényleg.Miket mondtál apának?-húztam össze a szemeim félve a választól
-A szokásosat.-vont vállat-Hogy fürdünk,meg hogy már kilenc órakor kidőltök.
-Mekkora arc vagy.-tette Luke a kezét Brigi vállára mosolyogva
-Az vagyok.-nyugtázta Brigi-De ha három másodperc múlva nem veszed le rólam a kezed,garantálom hogy neked nem lesz arcod.-Luke ijedt fejjel felemelte a kezét és motyogva mondott valami olyasmit hogy megy átöltözni,aztán otthagyott minket-Azért kár hogy vége nem?-mosolygott rám Brigi
-Élveztem.-bólintottam
-Várod már a sulit mi?
-Hát...izgulok.-vallottam be,és lesütöttem a szemem-Nem vagyok stréber,vagy ilyesmi,csak nem akarok kitaszított lenni.
-Sosem voltál kitaszított.Mi van Fruzsiékkal?-próbálta elkapni a tekintetem,de mindig elfordítottam a fejem.Fruzsiék voltak az általános iskola középszintű diákjai,tehát nem voltak sem menők,sem lúzerek.Velük lógtam,de a kapcsolatunk felszínes volt.Inkább csak ültünk egymás mellett,és nem beszélgettünk.Végig nézték ahogyan más diákok megaláznak,én pedig ahogy őket beveszik a menők.Néha még twitteren beszélgetünk.Valószínűleg ők el is felejtették már,hogyan viselkedtek velem
-Fruzsiék sosem voltak a barátaim.-idegességemben a számat rágtam.Már éreztem a vér fémes ízét,mire észbe kaptam és inkább kortyoltam egyet a kávémból
-Hé!-rontott ki Luke a szobájából-Nem láttátok azt a pólómat amin Norbi van?
-Mármint Tori apja Norbi?-ráncolta a szemöldökét Brigi,én meg kikerekedett szemekkel bámultam
-Ja.-vont vállat Luke
-Miért van neked egy pólód apuról?-ráztam meg a fejem visszatérve a való világba
-Miért ne?-húzta össze a szemeit,aztán visszament a szobájába keresni a pólóját apámról (??) NO COMMENT
-Meg se kérdezzem ugye?-meredt Brigi továbbra is a csukott ajtóra
-Szerintem nem érdemes.-ráztam meg a fejem,és inkább megittam a maradék kávém
-Tutira minden megvan?-nézett hátra Brigi a kocsiban ülve
-Igen.-forgatta meg a szemét Luke.Szerintem ez a kérdés élete végéig kísérteni fogja
-Akkor köszönjetek el Siófoktól.-mosolygott és beindította a motort
-Nem vagyunk öt évesek.-nézett rá Luke értetlenül,én pedig abbahagytam az integetést a szálló felé
-Najó,ez csak poén volt.-néztem Lukera,aki elég furán ült engem bámulva
-Jövőre találkozunk!-üvöltötte ki Luke az ablakon amikor a Siófok vége táblát láttuk.Páran értetlenül néztek a kocsi után,pár lány viszont vörös fejjel visszaintettek.Azt hiszem Lukenak nem lesznek gondjai a suliban.Egyébként meg megtalálta a pólóját.Sima fehér volt,és apám személyigazolvány képe volt rányomtatva.Lehet nekem is kéne egy fénykép Kerolról.Érdekes dolgok ezek.-Akkor ugorjunk Székesfehérvárra,és vásároljunk be.Meg kajáljunk.-gondolkozott Luke
-Támogatom.-bólogattam,és felhúztam a lábaim törökülésbe.Elég kényelmetlen volt már "szimplán" ülni.Luke követte a példám,annyi különbséggel hogy ő a lábát az én ölembe szándékozta rakni
-Kényelmes?-húztam fel az egyik szemöldököm
-Ja.-bólintott és a telefonján nézegette tovább a képeket
-Mit szólnál egy amputációhoz?-vette a célzást,és inkább ő is török ülésbe helyezkedett
-Ez tök jó lett.-tartotta felém a mobilját,én pedig elvettem,mert az útnak hála Luke keze úgy remegett mint egy nyolcvan évesé.A képen mindhárman rajta voltunk,Luke és Brigi egymás mellett álltak,engem pedig felemeltek,így kettejük karjában feküdtem.A hajamba (már ami van) belekapott a szél,így úgy néz ki mintha nálam nem működne a gravitáció.Mindhárman mosolygunk,Luke és Brigi a kamerába,még én az ég felé
-Ez tényleg jó.-adtam vissza neki,és előkaptam az én telómat is.Jókat röhögtünk a képeinken.
Luke első nyaralás képe,a fejünk miután visszaérkeztünk a ,,Mentsük meg Lukeot aki a csúszdába szorult" akcióból.Luke kiszakadt pólója,amit megpróbál lehámozni magáról.Brigi és én a bobban,mindketten felemeljük a kezünket és sikítunk.Luke és én a bobban,a fejemet látva ez volt az első menetem.Profilkép rólam,a csúszdás balesetem után (ezek a csúszdák...pff.Életveszélyesek),Balaton,minden mennyiségben (balatoni napnyugta/napfelkelte,Tihanyi félsziget,szemben lévő kivilágított városok amik nem látszódtak,de Luke lefotózta,hajók,motorcsónakok,vízisíelők).Luke és én egymást fröcsköljük,fagyizunk,egymás hajába öntjük a jégkását.Zamárdi tábla,zamárdis szállás,Siófok tábla,siófoki szállás,Palace,Brigi valami cocktaillal,Luke becsípve,én részegen (azonnal kitöröltem).Azt hittem nincsenek képek,de tévedtem.Brigi és Luke dokumentálták az egész nyaralást.A következő képen Luke és én voltunk.Luke a kanapén fekve,én félig rajta,mindketten álmunkban mosolygunk.
Itt Lukera pillantottam,aki még mindig a képeivel volt elfoglalva.
-Mit találtál?-mosolygott rám,én pedig az orra alá dugtam a telefonom.Amikor megnézte a képet elkerekedett szemmel nézett rám-Ezt ki csinálta?-én Brigi felé böktem,mire Luke a két ülés között félig átmászva -Ezt te csináltad?
-Ja.Szerintem tök jó.-bólintott Brigi,és beleivott a szívószálas jeges kávéjába.Valakinek nem elég egy kávé reggel
-Ez mikor volt?
-Tegnap este.-nézett ránk amolyan ,,Nemár!" stílusban.Hiszen a tegnapi ruháink voltak rajtunk,Luke simán kitalálhatta volna-Van valami probléma?
-Nem.Semmi.-rázta meg a fejét Luke,majd visszaadta a telefonom
-Kitöröljem?-kérdeztem torkomban rekedt gombóccal,előre félve a választól.Sokat jelentett nekem ez a kép,és nem csak az érzéseimről volt szó,hanem hogy Luke hogy gondolkodik
-Nem kell.-rántott vállat,mire belőlem egy megkönnyebbült sóhaj tört ki.Ezek szerint nem irtózik tőlem.De jó.
-Játszunk valamit?-fordultam felé teljesen,így az egyik lábam az ülésen volt,a másik pedig mellettem lógott
-Mit?-kérdezte miközben ugyanolyan pozícióba kínlódta magát
-Kérdezz felelek?-nézett ránk Brigi a visszapillantóból.Megörültünk neki hogy ő is beszáll a játékba,ezért rábólintottunk
-Te kezded.-böktem meg Luke oldalát,aki felnevetett
-Mióta ismeritek egymást?-fogta meg a kezem,hogy ne tudjam megbökni többször,még véletlenül sem
-Hát...-ráncolta össze a homlokát Brigi-Úgy 14 éve.
-Azta.-nézett ránk
-Mi a kedvenc tantárgyatok?-kérdezte Brigi,mi pedig egymásra néztünk és elnevettük magunkat
-Nekem nincs.-ráztam meg a fejem nevetve
-Matek.-nézett rám Luke nevetve,én pedig elkomolyodtam
-Mivan?-kérdeztem,és a szemöldököm a kocsi tetejét súrolta
-Ja.-bólogatott,majd bekapott egy rágót
-Miért a matek?
-Mert az mindenhol ugyanaz.-vont vállat és felém nyújtotta a rágós zacskót.Kivettem egyet és bekaptam-Rágót?-nyújtotta Brigi felé,aki felemelte a kávéspoharát jelezve hogy ő nem kér,kávézik
-Végülis...helytálló a válaszod.-gondolkoztam,és azzal szórakoztattam magam hogy a rágót az ínyemre tapasztottam,így később annak is mentolos íze lett
-És hogyhogy neked nincs kedvenced?A nyelvtant sem bírod?-húzta össze a szemét gyanakvóan
-Nem.-válaszolt helyettem Brigi-És mielőtt megkérdeznéd,nem,az irodalmat sem.Csak sokat olvas,azért ilyen bő a szókincse.Neked is ajánlanám.
-Lehet hogy meg fogtok lepődni,de szoktam olvasni.-kapott Luke a homlokához drámaian-De ne mondjátok el senkinek,még romba dőlne a menő hírnevem.
-Milyen menő hírnév?-nevetett fel Brigi-Agybajod.Na az van neked.
-Kikérem magamnak!Ez diszkrimináció!
-Tudod mit jelent a szó?-nézett Brigi a visszapillantóba
-Hát...-húzta el a száját Luke,mire mindenkiből kitört a röhögés-Tudom!-makacsolta meg magát
-És?-kérdeztem
-Hogy belőled simán kinézik hogy sokat olvasol,de belőlem egy kicsit sem.-rázta meg a fejét
-Hát.Körülbelül,igen.Azt jelenti hogy elsődlegesség,dominancia.
-Emberi nyelven?-nézett rám értetlenül,és félmosolyra húzta a száját
-Például ha én jobb jegyet kapok,csak azért mert szeret a tanár.
-Értem én.-nevetett fel
-Dehogy érted.-szólt hátra Brigi,és bevett egy éles kanyart,aminek hatására Lukeal hátul eldőltünk.Egymások feküdtünk,majd egymásra néztünk,és eldöntöttük hogy mindkettőnknek kényelmes,úgyhogy úgy maradtunk.Nem sokkal később megérkeztünk fehérvárra,úgyhogy kiszálltunk kinyújtózni és bevásárolni.
-Nézd ez tök ari!-nyomtam Luke orra alá egy rózsaszín masnis tolltartót
-Lehet hogy bő a szókincsed,de ha meglátsz valami cukiságot,eldobod az agyad.-nevetett és bedobta a bevásárlókocsiba.Egyébként Luke nem vitte túlzásba a vásárlást,csak öt zacskó tollat vett,és füzeteket.Állítása szerint neki nem kell tolltartó,mert arra ott a táskája (?).Mindegy.Ráhagytam.
-Szeretnél még valamit?-kérdeztem tőle,mert észrevettem hogy unottan tologatja a kocsit
-Én nem.-rázta meg a fejét,és egy idétlen pillantással ajándékozott meg,amikor bedobtam egy noteszt a kocsiba-Ez minek?
-Felírni dolgokat.-mondtam tök természetesen,mire csak megvonta a vállát.Ennyivel letudtuk
-Illatos tollak?-jött oda Brigi egy zacskó színes,illatosított tollal
-Nem vagyok öt éves.-ráztam meg a fejem,majd Lukera néztem,aki megforgatta a szemét és elvette Brigitől a tollakat,majd bedobta a többi cucc közé.
-Halloweenra nem akarsz bevásárolni?-húzta fel az egyik szemöldökét amikor pakoltunk ki a pénztárnál lévő szalagra-Esetleg jövő tanévre?
-Nem vagy vicces Hemmings.-nézett rá Brigi unottan
-Ez hiányozni fog.-tette a szívére a kezét drámaian
-Úgy ahogy a ,,Biztos hogy minden megvan?"?-nevettem fel
-Pont úgy.-egész jól imitálta a sírást,amikor mi kerültünk sorra.Az eladó furán nézte Luke műsírását,és igyekezett minél gyorsabban beolvastatni a cuccainkat,hogy minél hamarabb távol tudhasson minket.Hát nem aranyos ez a székesfehérvári vendégszeretet?Luke észrevette hogy irritálja az pénztár mögött ülő srácot,így mégjobban rákezdett-Nem akarok hazamenni!Vissza akarok menni a balcsira!
-Nyugodj meg.-tettem a vállára a kezem,így beszállva a játékba
-Vissza akarok menni!-ragadta meg a két vállam.A sorban állók mind bosszankodva néztek ránk,Brigi pedig alig tudta visszatartani a röhögést
-Én is!-fakadtam ki,és a hatás kedvéért még igazi könnyeket is produkáltam-Ott hagytam Frenk urat!
-Ki az a Frenk úr?-nézett rám Brigi.Luke és én (ál)könnyes szemekkel konstaláltuk hogy ő is benne van a "borítsuk ki a fehérvári népet!" játékunkban
-A szállodai pöttyös párnám!-a hangom elvékonyodott,inkább volt sikítás mint kiáltás
-Lenne szíves nem sikítozni?-hajolt ki a sorból egy idős néni idegesen
-Lenne szíves nem foglalkozni vele?-kontrázott Luke,és egy pillanat alatt felszáradtak a könnyei
-Hogy beszél velem?-háborodott fel a nénike,és forogni kezdett hogy megállapítsa mindenki hallja-e
-Csak viszonzom.-tette karba a kezét
-Ne bántsa már szegény fiút!Nem látja hogy szomorú?-lépett mellé egy fiatal lány.Velünk egy idős lehetett.Barna haja ráomlott a vállára,és úgy tipegett a magassarkújában,mintha éppen Victoria's secret divatbemutatóra menne
-Hé!-védtem meg magam azonnal-És én?Ez diszkrimináció!-kiabáltam megtörölve a szemeim,arra célozva hogy a lány csak Lukeot védte meg,mert tetszett neki
-Már értem!-kiáltott Luke.Na ezt viszont senki sem értette
Szerencsénkre Brigi épp akkor fizetett,így elég időnk volt hogy elhúzzunk,amég mindenki Luke felkiáltásán gondolkodott
-Betegek.-nevetett fel Brigi amikor kiléptünk a fotocellás ajtón
-Csak szórakoztunk.-vontam meg a vállam,majd Lukera néztem-Na,mostmár érted mi a diszkrimináció?
-Ja.-bólintott rágózva,majd fújt egy lufit,amibe gyorsan belecsaptam a tenyerem,így a rágó hatalmas fehér foltban terült szét Luke arcán.Pár pillanatig csak pislogott,aztán olyat tett amire tényleg nem számítottam.Kiemelte a kocsiból az egyik ásványvizet,kibontotta,és a fejemre öntötte
-Kösz.-nevettem el magam az arcomat törölgetve
-Megszárad.-nevetett fel.Gondolom ez volt az ördögi kacaja,mert így hangzott hogy: ,,Muhahahaha!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése